Jakab 4,2-3. „Kívántok valamit és nincs néktek, gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg, harcoltok és háborúskodtok, és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.”
Nézzük most a János 14,13-at. Ma már harmadszor kerül elő ez az ige. „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt.” Miért? „Hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” Az Atya megdicsőíttetik abban, ha mi megkapjuk tőle azt, amit kérünk, ha Jézus nevében kértük, mert ez igazolja Jézust. Ez a helyes motívum, a helyes indítórugó, azért, hogy dicsőíttessék az Atya ez által.
És egy másik ige, amely szintén előkerült már, a 2Kor 1,20. „Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett – mármint Jézusban – igenné és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére, miáltalunk.”
És egy másik ige, amely szintén előkerült már, a 2Kor 1,20. „Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett – mármint Jézusban – igenné és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére, miáltalunk.”
Tehát a végcél és a helyes indítóok ez, hogy Isten megdicsőíttessék. Az Isten dicsőségére van az, ha az ő ígéretei valóra válnak. Jézus Krisztus által a mi életünkben. És itt azt kell mondjuk, hogy Isten dicsősége mi rajtunk múlik. Ha mi ezek szerint az igék szerint élünk, és kérünk tőle, akkor Ő megdicsőíttetik abban, hogy megadja azt, amit kérünk. És ha hagyjuk, hogy az Ő ígéretei anélkül menjenek el mellettünk, hogy beteljesednének, ha nem tudja beteljesíteni rajtunk az ígéreteit miattunk, akkor mi gyakorlatilag megfosztjuk őt az Ő dicsőségétől, ami jár neki. Különben éppen ez a bűn lényege, a legesleglényege, hogy megrabolja Isten dicsőségét. Azt mondja a Róma 3,23: „Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Ugyanakkor a Róma 4,20 ezt mondja: „Ábrahám az Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek teljesen elhitte, hogy amit Isten ígért, azt meg is cselekedheti.” Tehát látjuk, hogy a hit által megadhatjuk Istennek azt a dicsőséget, ami őt megilleti, és amelytől a bűn megfosztja Őt. Ez a dicsőség pedig nem más, mint az Ő ígéreteinek a beteljesedése rajtunk és általunk. Ez pedig attól függ, hogy folyamodunk-e az Ő ígéreteiért, és hittel tudunk-e utána nyúlni, nem kételkedünk-e benne, hanem elég erősek vagyunk-e a hitben ahhoz, hogy teljesen elhiggyük, hogy amit Ő megígért, azt be is teljesíti.