SÁTRAK ÉS CÉLOK
Isten vezet, aztán gondoskodik. Irányit, aztán táplál. Ez az Ő szabálya. Izrael életében látunk példát erre. A pusztában manna hullott ott, ahol a felhő- és tűzoszlop haladt - csak ott. Ha Izrael nem Isten vezetését követte, akkor nem volt reggelijük, ebédjük és vacsorájuk. Ha ott vagyunk, ahova Isten küld minket, akkor mindig eleget kapunk.
Amikor a 34 000 férőhelyes sátrunkat építettük Afrikában, óriási pénzhiányunk volt. Az Úr azt mondta nekünk, ne vegyünk fel bankkölcsönt, és az Ő utasításai szentek a számomra. A fülemben csengtek a szavak: "Enyém az ezüst és az arany." Aztán egy napon valóban megérkezett egy hatalmas összeg, épp annyi, amennyire szükségünk volt. Alig hittem a szememnek, de nem azért, mert hitem kicsi volt. Az ajándék forrása lepett meg. Az adakozó egy hölgy volt, aki azelőtt havi pár dollárt küldött nekünk. Most hirtelen ezt a nagy ajándékot küldte.
Úgy éreztem, erről többet kell megtudnom. Meglátogattam a hölgyet, hogy megtudjam, mi késztette őt ennek az összegnek az elküldésére. Amit elmondott, az olyan izgalmas volt, hogy el sem mondhatom. Azt mesélte, hogy az éj közepén telefonhívást kapott. A vonal túloldalán a hang azt az utasítást adta neki, hogy küldje el nekünk ezt az összeget. A hölgy ragaszkodott ahhoz, hogy a hívás nem emberi lénytől származott. ”Az Úr angyala beszélt velem." - mondta - "Tudom ezt, mert az Úr dicsősége töltötte be a szobámat. Tudtam, hogy Isten világos utasítást adott nekem. Tehát azt tettem, amit Ő parancsolt.
Nos, gondoltam, ha Isten egy angyalra bízta a pénzügyeinket, akkor én nyugodtan alhatok éjszakánként. Az igazak álmát alhatom, és lazíthatok, ameddig Isten partnere vagyok.
SZAMARAK
Hadd mondjam el, hogy bár az Úr akkor azt mondta nekem, hogy ne vegyek fel bankkölcsönt, ez nem jelenti azt, hogy a bankkölcsönök rosszak. Nem kell kárhoztatnunk azokat, akik más vezetést kapnak, mint mi. Isten mannát adott a mennyből, de Neki más útjai is vannak. Maga, Jézus is használt különböző módszereket. Nézzük meg az egyiket! Amikor Jézus a Jeruzsálembe való diadalmas bevonulására készült, szüksége volt egy hátas állatra. Ez történt:
"..felmenvén Jeruzsálembe.., mikor közelgetett a hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba: melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem üli: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdezi tőletek: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá." (Lk. 19:28-31)
A Máté 21:2. hozzáteszi, hogy Jézus a szamárral együtt egy csikóhoz is hozzájutott. Jézus nem hívott össze imaalkalmat, ahol imádkozhatnak ezeknek az állatoknak a megszerzéséért, aztán várjanak valakire, aki elhozza őket. Ebben az esetben Jézus vette át a kezdeményezést. "Menjetek el a faluba...el oldván azt, hozzátok ide... az Úrnak szüksége van reá." Az Úr teremtette az összes létező szamarat. Miért kellett kérnie egyet? Ebből azt tudom meg, hogy az Úrnak vannak szükségei, amelyeknek a betöltése a mi Általa adott kiváltságaink. "Az Úrnak szüksége van...”
Az Úr munkájának vannak szükségei, amelyeket te, én és Isten minden gyermeke betölthetünk. Isten csodálatos szervezéssel azt az örömöt adta nekünk, hogy osztozhatunk Vele az Ő cselekedeteiben. Ennek boldoggá kell tennie minket. Úgy gondolom, hogy a szamarak tulajdonosa később, miután megértette a helyzetet, biztosan egész életében hálás volt az Úrnak ezért a kiváltságért. Még a szamárcsikónak is nagy napja volt. Egy-két kilométeren keresztül segített Jézusnak a diadalhoz vezető útján.
Észrevettem, hogy a szamár tulajdonosa "biztonságosan megkötötte" az állatát. Az övé volt, és nem akarta elveszteni. Az Úr azt mondta a tanítványainak: "Oldjátok el!" Oldjuk el a szamarainkat Jézusért! Jézus mindig azt tanította, hogy ne ragaszkodjunk a pénzünkhöz. Most kell elvesztenünk szamarainkat, különben a végén veszíthetjük el őket.
Elveszítjük, amit magunkra költünk,
De végtelen kincs nekünk,
Amit, Uram Neked kölcsönzünk,
Aki mindent adsz.
Bibliai dolog az Úr munkájára gyűjteni. Isten szereti a jókedvű adakozót, mert Ő is az. Senki nem evangélizálhatja a világot egyedül. Mindannyian hozzátehetünk a dologhoz valamit: pénzt, tehetséget, időt, vagy önmagunkat. A feladat csak úgy végezhető el, ha mindannyian mindent bedobunk. Csak együtt végezhetjük el a munkát. Egy lusta kéz sem lehet, mert nagyon kevés a munkás. Egy hamis mértéket sem használhatunk, mert sok a szükség.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
