2014. szeptember 19., péntek

Dave Hunt - Az elárult reformáció 5.

A Bookstore Journal 1992. februári számában két nagyobb terjedelmű (13 oldalas) cikk foglalkozott azzal, hogy buzdítson a katolikusok továbbképzésére, hiszen ők is „testvérek Krisztusban”. Tragikus, hogy éppen ez fogja megakadályozni a katolikusokat abban, hogy meghallják az evangéliumot, amire annyira szükségük lenne. Még néhány vezető evangéliumi „őrszem” is, akik egyébként elsőként figyelmeztetnek arra, hogy hamis tanítások és kultuszok vannak a láthatáron - lejjebb ad kritikus hangjából, amikor a római katolicizmusról van szó. A keresztény tömegkommunikációs eszközök pedig kifejezetten a kompromisszumot szorgalmazzák.

A Trinity Broadcasting Network, a legnagyobb keresztény televíziós hálózat egyik műsorában a televíziós hálózat megalapítói, Paul Crouch és a híres televíziós evangélista Benny Hinn azt állították, hogy a római katolikus tanítások nem sokat számítanak, mert alapvetően a katolikusok is „szeretik Jézust”. Igen, Gandhi is szerette, szereti sok muzulmán is, nem beszélve a mormonokról vagy Jehova tanúiról. De melyik „Jézusról” van itt szó? A Biblia figyelmeztet arra, hogy van „más Jézus” és „más evangélium” (2.Korintus 11,4; Galata 1,6-7), és Rómára mindkettő jellemző. Egy másik műsor alkalmával Crouch a következőket mondta meghívott vendégeinek, két papnak és egy katolikus asszonynak:

"Lényegét tekintve teológiánk ugyanaz: az úgynevezett doktrinális különbségek többsége... kizárólag értelmezés kérdése. Egy bizonyos dolog [itt a kenyér és a bor átlényegülésére utalt] sok éven át megosztást hozott közénk, de ennek mostantól kezdve nem kell így lennie...; az igazság ugyanis az, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk, csak egy kicsit másképp fejeztük ki...
Ezért aztán azt mondom a kritikusoknak és a teológiai szőrszálhasogatóknak: „Távozzatok, Jézus nevében!” Egyesüljünk [Rómával] a szeretet és az egység szellemében...! [a közönség tapsol]."

Még olyan régóta csodált evangélisták is, mint J. I. Packer és Os Guinness, hajlandóak a katolicizmust elfogadni mint alapvetően keresztény hitet, és arra buzdítanak, hogy fogjunk össze a katolikusokkal a világ evangélizációjában. Bizonyítékként alá is írtak egy dokumentumot, Evangéliumi keresztények és katolikusok együtt (Evangelicals and Catholics Together) címmel. Az egyik legnevesebb evangéliumi hitvédő, Norman L. Geisler is nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy „a katolikusok is a hitből való megigazulásban hisznek”, és a katolikusok és az evangéliumi keresztények között fennálló különbségek „egyáltalán nem annyira jelentősek, mint ahogy azt kezdetben gondoltuk, és nem is döntő fontosságúak...; nem beszélhetünk eretnekségről sem. A történelmi kereszténység teológiai magva egy és ugyanaz.” Azt már eddig is megmutattuk, hogy a valóság nem ez.