John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 10.

Személy szerint én 18 éve vagyok keresztény, és azóta három gyülekezet tagja voltam és három államban éltem. De a 3 gyülekezet közül kivétel nélkül mind a háromból el akartam jönni! Ezt a gyülekezetet beleértve! (szerk: abban a gyülekezetben prédikál éppen, ahova régen járt) De Isten azt mondta, hogy ‘Én tudom, hogy melyik a számodra előírt talaj!’ Namost, miért is akartam elmenni? Mert nem kaptam meg, amit akartam!! Az éretlenségem beszélt belőlem! De ugye nem adod oda az elkényeztetett gyereknek azt, amit akar! Hanem azt, amire szüksége van! És Isten azt adta nekem ezekben a gyülekezetekben, amire szükségem volt!

Hadd tárjam fel nektek a szívemet! Emlékszem egy esetre, amikor elmentem ebből a gyülekezetből 4 hónapra 1990-ben. Akkoriban is sokat utaztam és szolgáltam, és az volt bennem, hogy a családomnak szükségük van egy pásztorra, és én meg nem tudtam velük időt tölteni, úgyhogy elmentünk. Csak amit akkor még nem értettem, az az, hogy ez nem egy mechanikus dolog, ami úgy működik, hogy találok magamnak valakit és azt mondom, hogy ‘Jajj, annyira bírlak, igyunk meg egy kávét együtt, hadd legyek a pásztorod!’ Ez egy testi dolog így gondolni! Nekem akkor a védelmem Benny Hinn pásztor befedezése alatt lett volna. Értitek? De én csak azt láttam, hogy szükségük van egy pásztorra, és én meg sokat utaztam, úgyhogy eljöttünk onnan. Nem messze egy gyülekezet fel is ajánlotta, hogy felvesznek a vezetőségbe. Mondták nekem, hogy ‘prédikálhatsz mikor épp itthon vagy, gondoskodunk majd a családodról’, és én meg úgy éreztem, hogy ‘IGEN, erre van szükségünk.’ Úgyhogy elkezdtünk oda járni négy hónapig. De mindvégig a szellemem teljesen össze volt gabalyodva. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Eszembe jutott, hogy lehet, hogy az előző gyülekezetben nem éreztem magam kényelmesen, de legalább mélyen legbelül a szellememben tudtam, hogy tudtam, hogy tudtam, hogy jó helyen vagyok. És emlékszem, hogy 4 hónap után, mikor beléptem ebbe a gyülekezetbe, ott a bejáratnál, abban a pillanatban, amikor hozzáért a lábam a szőnyeghez, Isten szólt hozzám, hogy ‘Én sosem mondtam neked, hogy elmehetsz!’ És akkor jöttem rá arra, hogy mi volt a gond. Isten hozott ebbe a gyülekezetbe, és én anélkül mentem el, hogy Ő ezt mondta volna nekem!

Jól figyeljetek: Ma nem lennék ott ahol vagyok, ha akkor végleg elhagyom ezt a gyülekezetet!! Valahol ott lebegnék a nagyvilágban egy kis szolgálattal, egy pár emberrel körülöttem, mert azért mégiscsak az Isten igéjét hirdetem, de sosem tehettem volna azt, amire elhívott Isten. Mert ebben a gyülekezetben volt a védelmem, itt tudtam növekedni. A Sátán csapdája c. könyv sosem jelent volna meg, más könyvek sem jelentek volna meg, és nem lennék ma ott, ahol vagyok. Ezután az eset után egy évvel, megláttam a fényt – azaz a magocska kihajtott a föld felszíne fölé. A dolgok elkezdtek virágozni. A családom, a gyerekeim nem voltak betegek többé, a szükségeinket Isten betöltötte, a szolgálatunk kirobbanóan növekedni kezdett. Miért? Mert védelem van az Isten szerinti befedezés alatt. Értitek? Hallgassatok ide! Isten erre hívott el titeket, hogy alávetettségben éljetek. De ami történik az az, hogy jön ez a Jézabel szelleme, előadja, hogy mennyire szellemi és tökéletes. És segítenek nektek hibákat találni Istennek az embereiben, akiket fölétek helyez.