Nézzük most a Zsolt 66,18-t. „Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.” Ezt úgy is mondhatnánk: ha van valami életemben, amiről tudom, hogy nem áll meg Isten előtt, akkor hiába imádkozom. Úgy kell Őhozzá jönnöm, mint egy gyermek, akit nem vádol a lelkiismerete, akit nem ítél el a lelkiismerete, nem mint egy koldus, aki tudatában van a saját bűnösségének. Bűneim meg vannak bocsátva! Gyermeke vagyok Istennek, nem pedig egy idegen.
2014. szeptember 5., péntek
Derek Prince - A hatékony imádság 9.
A következő feltétel, hogy tiszta lelkiismerettel kell őhozzá járulnunk, bátran, bizalommal. A gonosz egyik legerősebb fegyvere Isten gyermekeivel szemben a bűntudat. Isten azonban soha nem vádolja az ő gyermekeit (lásd: Róma 8,1-2). Ha bűnösnek érzed magad, ha rossz a lelkiismereted, ez soha nem a Szent Lélek munkája. Ha vádol a lelkiismereted, ha bűntudatod van, ha rossz a lelkiismereted, ez mindig a Gonosztól jön, soha nem Istentől. Ezt a rossz lelkiismeretet, a bűntudatot, el kell intézni, tisztába kell tenni, mielőtt Isten elé járulnál. Harminchat éve járok az Úrral, harminchat éve ismerem Őt, és ezalatt az idő alatt időről időre szólt hozzám a Szent Lélek által, személyes üzeneteket, ígéreteket adott, és egyetlenegy ígérete sem múlt el anélkül, hogy be ne teljesedett volna. Egy valami közös volt ezekben az üzenetekben, ígéretekben: valamennyi bátorított engem. Egyetlenegy sem volt, amelyik elbátortalanított volna. Meg vagyok győződve, hogy ez általában is igaz. Isten soha nem bátortalanítja el az övéit. Az elbátortalanítás, a félelem mindig a gonosztól származik.