Elfelejtett történelem, lábbal tiport igazság
A reformáció kora már annyira távolinak tűnik, hogy sokan szinte már el is feledkeztek róla. Fontos, hogy minden tényt - még akkor is, ha az nem éppen kellemes - emlékezetben tartsunk, hogy el tudjuk oszlatni mindazt a téves felfogást, amire az új ökumenizmus épül, és amit olyannyira hangoztat. Sok kereszténynek csak nagyon halvány fogalma van arról, hogy akkor régen mi ellen is „protestáltak”, és még kevesebben értik ennek mostani jelentőségét. Még egy olyan állhatatos teljes evangéliumi keresztényt is, mint Billy Graham, sok más teljes evangéliumi vezetőhöz hasonlóan, látszólag képes volt meggyőzni Róma. Graham három alkalommal tett látogatást II. János Pál pápánál, és a pápával való beszélgetése alapján „a világ legnagyobb evangélistájának” nevezte a szentatyát. Azt is hozzátette, hogy a közöttük meglévő teológiai különbségek „jelentéktelennek számítanak, ha az egyén üdvösségéről van szó”. A pápa természetesen nem volt őszinte Grahammel, és ez világosan látható Róma hivatalos tanításából is. Erről a tanításról azonban sok evangéliumi keresztény meglehetősen rosszul informált.
Sok evangéliumi keresztény annyira szeretne katolikusokkal együtt munkálkodni, hogy elfogadják a Róma önös érdekeit szolgáló történelemhamisításokat anélkül, hogy maguk is utánanéznének a tényeknek. Úgy vélik, hogy Rómának a békéről, a szeretetről és a krisztusi testvériségről szóló ünnepélyes kijelentései nagyon őszinték, és ez elegendő indok arra, hogy megbocsássuk és elfeledjük a múltat.
Még jó szándékú evangéliumi keresztény szervezetek és vezetők is néha igyekeztek mellőzni bizonyos tényeket, hogy ne sértsék ezzel a katolikusokat, akik felé evangélizációs szolgálatuk irányult. Wilson Ervin a következő klasszikus példát említi:
"A BGHA [Billy Graham Evangéliumi Szervezet] megszerezte a klasszikus, Henry H. Halley-féle bibliai kommentár, a Bibliai kézikönyv (Pocket Bibié Handbook) nyomdai jogát... A kézikönyv milliók martiromságát is leírta, akik Róma miatt szenvedtek... [Az 1962-es Billy Graham kiadásban] a Graham Szervezet nem szerepeltette ezeket az oldalakat..."
Ugyanilyen kihagyásokra került sor az 1964-es és 1969-es kiadásokban is. Ennek eredményeként az olvasók elől elrejtettek egy tucat oldalnyi, rendkívül fontos információt és történelmi tényt. Ezek az oldalak jó néhány pápa tisztátalan és gonoszságokkal teli életéről számoltak be, illetve arról, hogy Róma hogyan üldözte és mészárolta le a keresztényeket évszázadokon keresztül, még a reformációt megelőző időszakban is. A következőkben az eredeti, Halley-féle kiadásból olvashatunk néhány érdekes történelmi tényt. Van ma is néhány olyan példány, amelyben szerepelnek ezek a részek, a Billy Graham-féle kiadásból azonban pontosan ezek hiányoznak:
"[Az albigensek] nagyon gyakran kiprédikálták a [katolikus] papság és a zarándokok erkölcstelenségét, a szentek, képek és szobrok imádását...; ellentmondtak a római egyház állításainak, és sokat tanulmányozták a Szentírást... 1167-re már minden valószínűség szerint Dél-Franciaország lakosságának túlnyomó része hozzájuk tartozott...
1208-ban III. Ince pápa keresztes hadjáratot indított ellenük.
Olyan véres háború volt ez, amely teljesen kiirtotta az albigenseket, és amelyhez hasonló csak kevés volt a történelem során. A városok lakóit egymás után hányták kardélre, nemre és korra való tekintet nélkül. Mintegy 100 év leforgása alatt az albigenseket teljesen kiirtották.
Képzeljük csak el, ahogy szerzetesek és papok szívtelen kegyetlenséggel és embertelen brutalitással irányítják a kínzásokat, ártatlan férfiak és nők elevenen való elégetését - és persze mindezt Krisztus nevében, „Krisztus földi helytartójának” közvetlen utasítására!
... 1572. augusztus 24-én háromezer hugenottát - köztük szinte valamennyi vezetőjüket - mészároltak le [Szent Bertalan-éjszakája].
A francia protestánsok közül mintegy 70 ezer halt mártírhalált, és több mint 200 ezer ember kényszerült protestáns országokba menekülni."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
