Luther nagyon sok tekintetben nem tudta lerázni magáról a római katolicizmust (gyermekkeresztség stb.), és ez ma is így van abban az egyházban, amelyik az ő nevét viseli. Jóllehet tagadják, hogy az átváltozást tanítanák, a lutheránusok ezt mondják:
Krisztus valóságos teste és vére valami egészen különös módon jelen van a kenyérben és a borban, amit megáldunk és elfogyasztunk az Úrvacsora alkalmával. Ezt az egyszerű üzenetet olvashatjuk ki a Bibliából is. (Máté 26,26-28; lKorintus 10,16; 11,23-32)
A lutheránus tanítás szerint az úrvacsora alkalmával elfogyasztott kenyér és bor Krisztus teste és vére. Hogyan lehetséges ez, azt nem tudjuk és nem is értjük. De ... Krisztus... azt mondta, hogy a kenyér az
ő teste, a bor pedig az ő vére. Mi nem teszünk mást, csak azt ismételjük, amit mondott...
Azok, akik nem hisznek abban, amit Jézus Krisztus erről a szentségről mondott, vagy nem ismerik el, hogy ez az ő teste és vére, azok méltatlanul élnek ezzel a szentséggel...
Természetesen, itt nem arról van szó, hogy valaki elhiszi-e Jézus Krisztus szavait, hanem arról, hogy hogyan érti azokat. Miért kellene szó szerint venni azt, hogy azt mondja: „ez az én testem”, ha nem vesszűk szó szerint azt, hogy „én vagyok az ajtó”? Ha szó szerint vesszük ezeket, az teljesen ellenkezik a józan ésszel, sérti Isten törvényét, amely tiltja a vérevést, illetve ahhoz az eretnekséghez vezet végső soron, hogy bár Jézus Krisztus fent van a mennyben egy megdicsőült, halhatatlan testben, ugyanakkor hús-vér, megfeszítés előtti testét újra és újra naponta elfogyasztja sok százezer katolikus és lutheránus. Ahhoz viszont már az átlagosnál is nagyobb képzelőerő szükséges, hogy elhiggye valaki: a sok millió darabka kenyér vagy ostya egyenként és egy időben lehet Jézus Krisztus egész fizikai teste.
A lutheránusok legalább nem tanítják azt, hogy Krisztus áldozatát szüntelen meg kell ismételni, illetve hogy a bűnbocsánatból és az örök életből csak részleteket lehet elnyerni azáltal, hogy valaki eszi a kenyeret és issza a bort. Az átváltozás, illetve átlényegülés illúziója megfosztja a katolikusokat attól, hogy higgyenek Jézus Krisztusban. Az eucharisztia a katolicizmus által hirdetett hamis evangélium magva.
Nagyon szomorú, hogy az egyszerű katolikus hívőt eltérítik attól, hogy Jézus Krisztusban mint személyes Megváltójában higgyen, és helyette elhitetik vele, hogy valóságosan Krisztus testét és vérét veszi magához. Hit helyett fizikai étkezés. így aztán az üdvösség nem hit által van, hanem cselekedetek által, nem hit által, hanem étkezés által.
Egyáltalán nem meglepő, hogy egy katolikus hívő csak nagy nehézségek árán tudja elfogadni a Biblia evangéliumát. Arra tanították mindig is, hogy ahányszor csak magához veszi Krisztus állítólagos testét és vérét, mindig egy-egy lépést tesz üdvössége és a menny felé. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen személy nagyon is nehezen fogadja el, hogy a hit egyszeri cselekedete által - amikor hit által Jézus Krisztust befogadja a szívébe - elnyerte a megváltást, és hogy halála pillanatában azonnal Jézus Krisztus jelenlétébe, és nem a purgatóriumba kerül.
Teljes mértékben Isten kegyelmének tagadása az, hogy a Jézus Krisztus által szerzett „érdemeket és kegyeket” a hívek részenként, a katolikus liturgia, különösen a mise alkalmával vehetik át. A legnagyobb hazugság persze az, hogy a pap állítólag olyan hatalommal rendelkezik, hogy képes azt a kicsiny ostyát, illetve azt a kevés bort Jézus
Krisztus valóságos testévé és vérévé változtatni. így aztán a katolikus hívőt, aki nem tudja, hogy a Bibliában az áll, hogy Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata elegendő, vagyis „nincs többé bűnért való áldozat” (Zsidókhoz írt levél 10,18), könnyen meggyőzi egyháza arról, hogy az ő bűneiért ismétlik Krisztus áldozatát a katolikus oltáron:
A mise olyan engesztelő áldozat, [mely által] az Úr kiengesztelődik [és] megbocsátja a vétkeket és a bűnöket...
