Az alábbi nyílt levelet Michael Brown tette közzé a Charisma magazinban:
Kedves Joel és Victoria! Azt remélem, és azért imádkozom, hogy levelem eljut hozzátok, és szívetekből megvizsgáljátok, amiket írtam. Úgy írok nektek, mint barát, aki segíteni szeretne, és nem mint ellenség, aki sebet akar okozni, és mindent, amit írok, az Isten szeretetéből, és az irántatok, az egyházért és a világért érzett szeretetből írom.
Sokszor elmondtam már, hogy mennyivel nagyobb öröm látni a ti mosolygós arcotokat a tévében, amikor Jézusról beszéltek, mint azt a sok örömtelen, zord tekintetű keresztény vezetőt. És meg vagyok győződve arról is, mennyire törődtök a rátok bízottakkal, és azt szeretnétek, hogy az Úr teljességét megtalálják.
Joel, igazán méltányolom, hogy minden istentiszteleten felszólítod az embereket, hogy rendezzék Istennel a kapcsolatukat, és elmondatsz velük egy imádságot, amelyben kifejezik Jézusnak, hogy „Megtérek a bűneimből, jöjj, Jézus a szívembe, és legyél az Uram és Megváltóm!”
A nagy probléma csak az, hogy nem mondod előzőleg el nekik, hogy mik a bűneik, és azt sem mondod el, mit jelent a valódi megtérés! És mivel szerte a világban prédikálsz, nem feltételezheted azt, hogy mindenki érti a bűn, a megváltás és a megtérés fogalmait. (A legtöbb amerikai keresztény sem érti ezeket ma már.)
Röviden, nem osztod meg velük az „Isten teljes akaratát”, és azzal, hogy a történetnek csak egy részét mondod el, azt teszed, amit az ősi Izrael hamis prófétái tettek: „Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség!” (Jeremiás 6:14).
A jó orvos azt mondja a betegének, amit hallania kell, és nem azt, amit az hallani akar. Amint a régiek közül egy prédikátor fogalmazott: „Az Isten szolgái nem szakácsok, hanem orvosok, ezért nem az a dolguk, hogy ízletes étkeket tálaljanak fel, hanem hogy meggyógyítsák a beteget”.
Hadd kérdezzem meg: minek tartjátok magatokat? Gyorsétkezdei szakácsoknak vagy orvosoknak? Vajon féltek elmondani az embereknek a valódi helyzetüket? Vagy inkább annyira szeretnétek, hogy jól érezzék magukat, hogy inkább a reménységnek valami érzetét adjátok nekik, ahelyett, hogy a szemükbe mondanátok halálos bűnbetegségüket?
Pál azt mondta az efézusi véneknek: „Ezért bizonyságot teszek előttetek e mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát” (ApCsel 20:26-27).
Igazán úgy látjátok, hogy a hallgatóságotoknak az Isten teljes akaratát hirdetitek? Isten az emberi történelem egyik legszélesebb közönségével tisztelt meg benneteket. Tudjátok azt mondani Őelőtte, hogy „mindenki vérétől tiszta vagyok”? Szoktátok tanítani Jézus szavait a Hegyi Beszédből? Volt már olyan, hogy Pál apostol valamelyik levelét végigvettétek? Ha nem, miért nem?
A Példabeszédek azt mondja: „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg” (Példa 28:23). Hisztek-e az Isten Igéjének, vagy találtatok egy jobb módszert az Ő munkája végzésére?
Joel, örömmel látom, hogy felemeled a Bibliádat, mielőtt prédikálsz, ahogy édesapád is tette, és elmondatsz egy megvallást az Isten Igéjéből a hallgatóiddal, ahogy szintén az édesapádtól tanultad. De hadd kérdezzem meg: Tényleg azt a szent Igét hirdeted?
Röviddel azelőtt, hogy Pál apostol mártírhalált halt a hitéért, emlékeztette Timóteust, hogy „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre" (2 Tim 3:16). Egy világos parancsot is megfogalmazott neki: „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az Igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” (2 Tim 4:1-2).
Ez a prédikálásod és szolgálatod mércéje? Szoktál szeretetben megfeddni (Példa 27:5), inteni és biztatni?
Talán itt az ideje őszintén megkérdezni magatoktól, nem vonatkozik-e rátok is Pál alábbi figyelmeztetése: „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak” (2 Tim 4:3-4).
Gondoljatok bele, milyen szívfacsaró lenne, ha majd Isten előtt megállva, azon a napon kellene megértenetek, hogy ti is egyike voltatok ezeknek a tanítóknak! Milyen tragikus lenne, ha minden erőfeszítésetek fának, szénának, szalmának találtatna azon a nagyszerű és dicsőséges napon (1 Kor 3:11-15)! Hadd kérdezzelek meg őszintén benneteket, szoktatok egyáltalán beszélni a számadásnak erről a szent napjáról?
Vannak keresztények, akik egyenesen tévtanítással vádolnak benneteket, mások azt mondják, a Szent Szellem ellen harcoltok (mivel a Szellem a világot a bűneikről győzi meg, szemben a ti prédikációitokkal), megint mások azt mondják, pogány vallásosságot képviseltek, míg mások arról írnak, hogy az anyagi bővelkedésről szóló felszínes üzenetetekben nincs jelen az evangélium mélységes jelentősége.
Ezek nagyon komoly vádak, de ahelyett, hogy elintéznétek ezeket a vádakat azzal, hogy „De hiszen mi csak mindenkit szeretni akarunk, és a magunk útján maradni”, inkább fel kellene tennetek magatoknak a kérdést, hogy ezek a vezetők vajon nem olyasmit mondanak, amit meg kellene hallanunk? Van valami igazság a szavaikban? Nem lehet, hogy az Isten útja számotokra különbözik attól, amelyen most vagytok?
Úgy gondolom, számotokra most sokkal jobb lenne azt látni, hogy a televíziós nézettségetek, vagy az istentiszteleti látogatók száma megfogyatkozik, mint hogy ne legyetek kedvesek az Úr előtt. (Megjegyzem, ha az Isten teljes akaratát prédikálnátok, valószínűleg a közönségetek nem hogy megfogyatkozna, hanem éppen ellenkezőleg, megnövekedne!)
Mindenesetre, a remény és az öröm nagyköveteinek kell lennetek - mert ez mind része az evangéliumnak -, azonban ha nem beszéltek nyíltan és megalkuvás nélkül a bűnről, és ha nem teszitek világossá az emberek előtt, hogy ha Krisztus követése mellett döntenek, akkor a világban szenvedések és nehézségek várnak rájuk, akkor az a reménység, amelyet kínáltok számukra, csak felületes lesz.
Gondolkoztatok már valaha azon, hogy az üzeneteiteknek milyen visszhangja van azok között a keresztények között , akik a Jézusba vetett hitük miatt a poklok poklát élik át ezen a földön? Gondolkoztatok már valaha azon, hogy az üzenetetek hogyan hangzik azoknak az üldözött keresztényeknek a fülében, akiknek talán éppen ma kell elhagyniuk otthonukat és javaikat, hogy az életüket mentsék?
És Victoria, ha szólhatok hozzád is néhány gondolat erejéig a legutóbbi megjegyzéseidről, amelyekre számtalan jogos kritika érkezett, még ha ezek közül néhány igazán rossz, sőt szörnyű lelkületű is volt:
Az az igazság, hogy a mi életünknek kell Isten körül forognia, és nem Neki a miénk körül. És még akkor is, ha az imádat és a dicsőítés számunkra is kellemes, mivel a figyelmünket Isten felé irányítja, és bevisz minket az Ő jelenlétébe, de nem magunkért dicsőítjük Őt és szolgálunk Neki, hanem Érte. Ahogy Pál apostol mondja, Jézus azért halt meg mindenkiért, „hogy akik élnek, többé ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2 Kor 5:15).
Ez az evangélium „kezdőszintje”, egy gyerek is megérti, mégis te a feje tetejére állítottad abban a sajnálatos pillanatban, amit a tévé is közvetített; csak egy pillanat volt, de tükrözte azt a rossz, minden alapot nélkülöző teológiát, ami velünk kezdődik, és ami azt hirdeti, Isten azért van, hogy nekünk örüljön. A helyes teológia viszont Istennel kezdődik, és felismeri, hogy mi vagyunk azért, hogy Neki örüljünk és az Ő tetszésére éljünk.
Joel és Victoria! Tudom, hogy ezek erős szavak, de szeretetből és aggódásból íródtak. És mivel nem vagyok kapcsolatban senkivel a szolgáló csapatotokból, és nem tudtam semmi más utat találni ahhoz, hogy személyesen elérjelek benneteket, sok imádság és gondolkozás után úgy éreztem, a legjobb módja annak, hogy megszólítsalak benneteket ez a nyílt levél, féltő szeretettel Jézus nevéért, azért a sokaságért, akiket tanítotok, és igen, féltő szeretettel mindkettőtökért.
Nem kérdés, hogy sokakat segítettetek; de sokakat meg is bántottatok, többeket, mint gondolnátok. Imádkozom, hogy megszívleljétek a mondottakat.
Forrás: http://www.charismanews.com/opinion/in-the-line-of-fire/45340-an-appeal-to-joel-and-victoria-osteen
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
