1. Zsolt. 2:1–3. Miért dühösködnek a nemzetek, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen: Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
—Krisztusnak, mint Messiásnak az elutasítása
2. Zsolt. 2:4–6. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
2. Zsolt. 2:4–6. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
—Az Atya Isten visszafordítja az ember döntését saját végzése szerint
3. Zsolt. 2:7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
3. Zsolt. 2:7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
—Én ma nemzettelek téged, vagyis a feltámadás által
4. Zsolt. 2:8–9. Kérjed tõlem és odaadom néked a nemzeteket örökségül, és birtokodul a föld határait.
Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
4. Zsolt. 2:8–9. Kérjed tõlem és odaadom néked a nemzeteket örökségül, és birtokodul a föld határait.
Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
—Az örökség, amelyet Jézusnak ígért
5. Zsolt. 2:10–12. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
5. Zsolt. 2:10–12. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
—Minden földi uralkodónak alá kell magát vetni Jézusnak (vesd össze: Ézs. 52:15)
6. Zsolt. 89:19–25. Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat; Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt, A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt. Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt; Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit. És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
6. Zsolt. 89:19–25. Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat; Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt, A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt. Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt; Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit. És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
—A Messiást úgy mutatja be, mint Dávid Fiát
7. Zsolt. 89:27. Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
7. Zsolt. 89:27. Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
—A Fiú elismeri az Atyát, mint „Atyám”, „én Istenem” és „szabadításom kősziklája” („üdvösségem szerzője” angol fordítás) (vagyis a feltámadás általi szabadítója) (vesd össze: Zsidó 5:7–9)
8. Zsolt. 89:28. Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
8. Zsolt. 89:28. Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
—Az Atya Jézust elsőszülöttévé teszi (a halálból), és ezért feljebbvalóvá a föld királyai fölé (vesd össze: Jel. 1:5)
9. 1 Tim. 2:5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
9. 1 Tim. 2:5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
—Jézus a feltámadását és felemeltetését követően is ember maradt
E. Jézus halálával, eltemettetésével és feltámadásával azonosulva a hívők belépnek ebbe az új teremtésbe és részesei lesznek ennek az új fajnak:
1. 2 Kor. 5:17–18. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentõl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.
E. Jézus halálával, eltemettetésével és feltámadásával azonosulva a hívők belépnek ebbe az új teremtésbe és részesei lesznek ennek az új fajnak:
1. 2 Kor. 5:17–18. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentõl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.
—Krisztusban új teremtésekké lettek. A régiek elmúltak. Minden új, mindez Istentől van
2. 1 Pét. 1:3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az õ nagy irgalmassága szerint újonnan szûlt minket élõ reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.
2. 1 Pét. 1:3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az õ nagy irgalmassága szerint újonnan szûlt minket élõ reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.
—A hívőket újonnan szülte Isten . . . Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (vesd össze: Hóseás 6:2)
3. Efé. 2:5–6. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelembõl tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.
a. megelevenített együtt a Krisztussal
b. együtt feltámasztott
c. együtt ültetett a mennyekben
d. ez az azonosulás látható módon jelenik meg a keresztségben (bemerítkezésben) (lásd: Róma 6:3–4; Kol. 2:12).
3. Efé. 2:5–6. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelembõl tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.
a. megelevenített együtt a Krisztussal
b. együtt feltámasztott
c. együtt ültetett a mennyekben
d. ez az azonosulás látható módon jelenik meg a keresztségben (bemerítkezésben) (lásd: Róma 6:3–4; Kol. 2:12).
