Szeretet és párbeszéd?
Nekünk úgy kell szeretnünk egymást, ahogy Krisztus szeretett minket. Az általános pszichológia ezt teljesen lebecsüli, és egyénértékűvé teszi egy „pozitív” magatartásformával. Elfeledkeznek arról, hogy mi a szeretet első kötelessége: az igazság követése (Efézus 4,15). Az igazi szeretet nem hízeleg és nem siklik el dolgok felett, amikor korrekcióra, jobbításra van szükség, hanem rámutat arra, ami elvakítja és kárára van annak, akit szeretünk. Jézus azt mondta: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg!” (Jelenések 3,19) Ehelyett ma azt a nézetet vallják sokan, hogy a szeretet kizárja a feddést, nem vesz tudomást az igazságról, és bármi áron egyezségre törekszik. Ebből csak katasztrófa származhat.
Eugene Daniels, a World Vision International egyházi kapcsolatokért felelős munkatársa nemrégiben a következő kijelentést tette: „Rá kellett jönnünk arra, hogy az emberek szellemi szükségeinek kielégítésére irányuló munkában ugyanolyan hatékonyan tudunk együtt dolgozni a katolikus egyházzal, mint ahogy eddig a protestáns egyházakkal”. Más nagyobb teljes evangéliumi szervezetek is együttműködnek katolikusokkal, és azokat teljes mértékben keresztényeknek tekintik.
Közülük a legfontosabbak: Billy Graham Evangelistic Association, Charles Colson Prison Fellowship, InterVarsity Christian Fellowship, Campus Crusade fór Christ, Full Gospel Businessmen’s Fellowship, Youth With A Mission, Wycliffe Bible Translators és mások. Ez a generációnkra nagyon is jellemző jelenség rendkívül figyelemreméltó, és egyre nagyobb teret hódít, ahogy Róma egyre inkább „evangéliumi kereszténynek” mondja magát.
Egy keresztény, akinek Krisztus szeretete van a szívében, hajlandó arra, hogy megbocsássa a történelmi múltat, még az elnyomást, a kínzást és az öldöklést is, azonban bocsánatot eddig még senki sem kért, senki nem ismerte be tévedését. Ami pedig a jelent illeti, Róma tanításai azóta sem változtak, és hamis evangéliumával lelkek millióit küldi a kárhozatra. A lényeg az üdvösség: hogyan nyerheti el az ember a bűnbocsánatot, és hogyan lehet biztos abban, hogy örök élete van? Minden egyéb másodlagos jelentőségű. A katolicizmus hamis evangélium. Bármennyi párbeszéd is folyik erről, ezen a tényen nem lehet változtatni. Legfeljebb kompromisszumot lehet kötni.
„Párbeszédről” a mártírok korában nem lehetett hallani. Vagy behódoltak Róma hatalmi tekintélyének, vagy kezei között haltak meg. Bár Róma semmit sem változtatott tanításán, annál többet módszerein. A II. vatikáni zsinaton világosan kijelentették, hogy Róma tanításai „megreformálhatatlanok”. Akik a „párbeszédekben” részt vesznek, azt állítják, hogy végső soron mégiscsak a római katolikus egyház az egyetlen igaz egyház, és hogy rendelkezik azokkal a szentségekkel, amelyek üdvösségre viszik az embert. Mindez természetesen kizárólag ennek az egyháznak a sajátja, és egyetlen más egyház sem rendelkezik ezzel a hatalommal.
A párbeszéd célja az, hogy a „kiszakadt testvéreket” újra a pápai hatalom alá hozza vissza, és minden jel arra mutat, hogy erre az útra már sok evangéliumi keresztény is rálépett. 1986 januárjában a római katolikus egyház és 29 protestáns felekezet bejelentette „nemzeti evangélizációs tervét, Kongresszus ’88 néven”. A szervezőbizottság tagjai között számos protestáns felekezetből való személy foglalt helyet. Pál apostol a judaizmus képviselőivel szövetkezett volna, hogy hirdesse az evangéliumot? 1992-ben 19 amerikai egyesült államokbeli vallási vezetőből álló, ökumenikus csoport találkozott II. János Pál pápával, hogy „nemzetközi megoldást találjanak a pornográfia legyőzésére”. Luther és Kálvin talán a pápistákhoz csatlakozott, hogy harcoljanak az erkölcstelenség ellen? Természetesen nem, ugyanis az erkölcs, sőt a szociális problémák orvoslása sem választható el az evangéliumtól.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
