Derek Prince - A hatékony imádság 12.

A következő feltétel: a helyes kapcsolatok fenntartása, ápolása a többi emberrel, első sorban a testvéreinkkel, a közösségen és a családon belül. Nézzük először a Miatyánknak ezt a kérését. Máté 6,12: „bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” Isten a maga részéről a nekünk nyújtandó bűnbocsánatot ahhoz kötötte, hogy mi milyen mértékben tudunk megbocsátani az ellenünk vétkezőnek. Csak olyan mértékben van jogunk és lehetőségünk az Ő bűnbocsánatáért folyamodni, amilyen mértékben mi megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ha teljes egészében elengedjük mindazoknak az adósságát, akik nekünk tartoznak, akkor folyamodhatunk Istenhez, hogy Ő is teljesen engedje el a mi összes adósságainkat. Az imádságok meghallgatásának az egyik legnagyobb akadálya, a megbocsátani nem tudás, a meg nem bocsátás.

A megbocsátás nem az érzelmek, hanem az akarat dolga: ez elhatározás kérdése! Nem kell érezned. Ne várj addig, amíg érzed. Határozd el, tedd meg, mondd ki. A megbocsátás vasigák letörése mások nyakáról. Különösen gyakoriak ezek a meg nem bocsátásból kovácsolt vasigák a közeli rokonok, házastársak, gyermek és szülő, és testvérek között. Sokan egymás nyakára kölcsönösen rárakják ezt a vasigát, és kölcsönösen fogva tartják egymást ezek által. Az adós szolga példázatából láthatjuk (Máté 18), hogy még üzletnek sem rossz elengedni más adósságait, ha ennek fejében Isten elengedi a mi adósságainkat. Mai pénzre átszámítva, amit Isten elenged nekünk, az több százmillió forint, s ezzel szemben, amivel a szolgatársunk nekünk tartozik, az csupán néhány ezer forint. És ha te ilyen vasigákat akarsz más nyakába rakni a meg nem bocsátás által, akkor emlékezz meg róla, hogy Istennek bőségesen rendelkezésére állnak vasigák, amiket a te nyakadba tud rakni, és ha te nem veszed le más nyakáról a te igáidat, Ő sem vesz le a te nyakadról az övéit. Egy alkalommal, amikor házaspároknak beszéltem erről valahol, az alkalom után odajött hozzám egy fiatalasszony ragyogó arccal és könnyes szemmel, s így szólt: csak azt szeretném elmondani önnek, hogy nagyon hálás vagyok, mert amíg ön prédikált, én százezer forintnyi értékű vasigát szedtem le a férjem nyakáról.
Nézzük most Márk 11,25-26-ot. „És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” A döntés a te kezedben van. Akarod-e, hogy az Atya megbocsásson neked?

Akkor bocsáss meg te is mindazoknak teljesen, akik ellened vétkeztek. És ez nem függ attól, hogy az illető könnyek között odajön-e, és alázatosan bocsánatot kér-e tőled. Tekintet nélkül arra, hogy ő hogyan viselkedik, vagy egyáltalán tesz-e valamit, vagy tud-e róla, bocsáss meg neki most. Gondold meg, hogy a nagyobb veszteség azt éri, a nagyobb adósság azt terheli, aki nem akar megbocsájtani. A másiknak, aki sértést okozott, és akinek te nem akarsz megbocsátani, sokkal kisebb az adóssága, mintegy néhány ezer forintnyi, de neked sok százmillió az adósságod Istennel szemben, ha ezt a keveset nem engeded el. Ez különösképpen szól azoknak a házastársaknak, akik nagyon pontosan, és régóta számon tartják egymás hibáit. Rossz üzlet ez. Gondold meg, és még ma cselekedjél.