Ezt jelenti az, hogy „feljebb, hogy nem mint kérjük, vagy elgondolunk a mibennünk munkálkodó erő szerint…” Isten meg tudja cselekedni azt, amit kérünk. A legtöbb, amit Dávid el tudott képzelni az, hogy ő épít egy templomot az Úrnak, s efölött messze magasan volt az, amit az Úr gondolt el felőle, hogy megépíti az ő házát, állandóvá teszi az ő királyi székét. És azt olvassuk az 1Kórnika 17,16-bn: „Bement azért Dávid király, és leült az Úr előtt, és monda: ki vagyok én, óh, Uram Isten.” Mit gondoltok, mit csinált, amíg ott ült? Úgy gondolom, szabadon engedte az összes elképzelését arról, hogy ő mit szeretne csinálni, és arról, hogy Isten vajon mit fog cselekedni, és meg akarta ragadni, és meg is ragadta Isten gondolatait arról, hogy Ő mit készül cselekedni. Ez egy kulcsfontosságú pont. Sokan éppen ezért nem tudják megragadni Isten gondolatait: annyira el vannak foglalva a sajátjaikkal. Nem érnek rá odafigyelni Isten szavára, aki meg akarja mondani, hogy mit szeretne cselekedni.
Először tejesen meg kell üresíteni magunkat a saját gondolatainktól ahhoz, hogy be tudjuk fog adni Isten gondolatait. És a 23. versben azt mondja: „… most azért Uram, amit szótál a te szolgád felől, és az ő háza felől, erősíttessék mindörökké, és úgy cselekedjél, amint szóltál.” Számomra a hatékony ima kulcsa ennek az Igének az utolsó pár szava. Úgy cselekedjél, amint szóltál – mondta Dávid Istennek. A legerőteljesebb válasz, amit adhatsz Istennek ez: Uram, rendben van, csináld meg, amit mondtál.
A következő vers elárulja Dávid indítóokait. Ezt mondja: „maradjon meg, és magasztaltassék fel a Te Neved mindörökké.” Ha van egy ígéreted Istentől, amit a Szent Lélek adott neked Isten Igéjéből, és te Isten dicsősége miatt folyamodsz ezért az ígéretért, akkor nincs olyan hatalom a világegyetemben, amely meg tudja akadályozni ennek az ígéretnek a beteljesedését.
