Joyce Meyer - Ha félsz is, cselekedj! 4.

Isten volt Jeremiással

Most nézzük meg a Jeremiás 1:5,6-ot:

Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!

Jól látszik, hogy az ő problémája az volt, hogy önmagára nézett nem pedig Istenre. De a 7-10 és a 17 versekben Isten arra oktatja őt, hogy ne féljen és megígéri, hogy vele lesz.

Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök!

A 19. Versben az Úr figyelmezteti Jeremiást, hogy győzni fog, de ez küzdelem árán fog megvalósulni:

Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.

Isten Mózessel volt

Alaposan nézzük meg, mit mondott Mózes az izraelitáknak miután kivezette őket Egyiptom fogságából (2 Mózes 14:10-14):

Amint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai. És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból? Nem ez volt-é a szó, amit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.

Más szóval Mózes azt mondta az izraelitáknak, hogy ne féljenek, akkor se ha az egyiptomiak mögöttük vannak. Tudtukra adta félreérthetetlen módon, hogy az az Isten, aki kiszabadította őket Egyiptomból, most is megszabadítja őket. Mindössze annyit kellett tenniük, hogy továbbra is bíznak Őbenne, és Ő harcolni fog értük.

Isten veled van

Most nézzük meg a Filippi levél 1:28- at:

És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van;

Tehát ha jönnek a gondok – és jönni fognak – ne engedd, hogy megfélemlítsenek. A Zsoltárok könyve 34:19 ezt mondja: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt szellemeket.”

Gondok mindig lesznek, de te csak bízz az Úrban és ő megszabadít belőlük-mindegyikből. Ahelyett, hogy hagynád magad megfélemlíteni a bajoktól, inkább legyél kitartó és bátor. Ez lesz a te jeled az ellenséged számára, hogy Isten veled van.

Derek Prince - Isten népének diadala - A Sátán programja az idők végére 1.

I. Bevezetés

A. Efé. 2:2–3. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegõbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

—Ádám engedetlenségén keresztül a Sátán annak a hatalmi területnek az uralkodójává vált, amelyet Isten eredetileg Ádámra bízott. A Sátánnak két végső célkitűzése van:

1. hogy politikailag teljes ellenőrzést gyakoroljon a világban
2. hogy az egész föld imádatát megszerezze

a. Azonban van egy hatalmas erő, amely akadályozza a Sátánt ezeknek a célkitűzéseknek az elérésében: Isten Szellemének munkája, amely az embereket visszafordítja Istenhez a megtérés és engedelmesség által

B. Zsolt. 14:3; 53:2–4; Lukács 4:5–8. Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék. Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ? Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

—Isten Szelleme nélkül, magára maradva az ember nem fog Isten felé fordulni, és keresni Őt

1. A Sátán egy személyiségében és képességeiben kimagasló embert keres, aki tökéletesen alárendeli magát neki. Ezen az emberen keresztül fogja a Sátán ellenőrzése alatt tartani a világot, és megszerezni az egyetemes imádatot.

2. Jézust, az igazi Krisztust elutasítják

3. Az antikrisztust, a hamis krisztust elfogadják

4. Sátán két vonalon munkálkodik:

a. közvetlen beavatkozással a Sátán királyságának szellemi közvetítői által

b. a bűn romlottságán keresztül, amely egyre növekvő morális és etikai hanyatlást idéz elő

II. Minta Nóé napjaiból:

A. 1 Móz. 6:2, 4. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala. Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.

—Sátáni szellemek szexuális kapcsolatot létesítettek az emberek lányaival (vesd össze: 1 Pét. 3:19–20; Júdás 6–7)

B. 1 Móz. 6:5, 11, 12. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

—Morális hanyatlás:
1. gonosz gondolkodás
2. erőszakoskodás
3. szexuális romlottság

C. 1 Móz. 6:3; 7:1, 4, 7, 10. És monda az Úr: Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.
Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak elõttem ebben a nemzedékben.
Mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem.
Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és fiainak feleségei õ vele a bárkába, az özönvíz elõl.
Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.

—Isten Szelleme Nóén és családján keresztül működött. Amikor ők beléptek a bárkába, Isten Szelleme visszavonatott az emberi faj bárkán kívül maradó részétől.

Néhány napon át a Sátán szellemei szabad kezet kaptak. Aztán jött a végső ítélet.

D. Lukács 17:26. És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

—Ez a minta fog megismétlődni az idők végén

A hét végén változik a budapesti Hit Gyülekezete istentiszteletének időpontja!

Derek Prince - A hatékony imádság 16.

Az utolsó példánk a Lukács evangéliuma 1. fejezetéből való. Ismeritek a történetet: annak a szelíd és alázatos parasztlánynak a történetét, aki Názáretben élt. Abban a városban, amit Izrael megvetett, lenézett, tehát Ő maga is megvetett és lenézett volt. Egy nap egy angyal jött hozzá, s ezt mondta neki: te gyermeket fogsz foganni, kihordod, megszülöd, és a nevét Jézusnak nevezed, és ez a Jézus nagy lesz, és a Magasságos Fiának hivatik, és néki adja az Úristen Dávidnak, az ő atyjának királyi székét. Uralkodik Jákob házán mindörökké és az ő királyságának vége nem lesz. Hát ez valóban lélegzetelállító ígéret volt egy egyszerű, alázatos és megvetett parasztlány számára. És ekkor Mária megkérdezte, hogy lehetséges ez, amikor nincs is férjem? Az angyal így válaszolt: ebben az esetben Isten valami különlegeset fog cselekedni. A Szent Lélek száll reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged. Ezért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. És bátorításul hozzá tetet: ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant az ő vénségében, és ez már a hatodik hónapja neki, akit meddőnek hívtak, mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Ekkor Mária így válaszolt: „Ímhol az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te beszéded szerint.” 

Ismét azt látjuk, amit Dávidnál: Isten sokkal, sokkal magasabbat, nagyobbat, hatalmasabbat cselekszik, ha ilyen engedelmességgel találkozik, mint amit az illető egyáltalán elképzelni merészel, vagy tud. Mert egészen biztos, hogy ha Mária megeresztette a fantáziáját, és arról álmodozott, hogy valami nagyon nagy lesz őbelőle, akkor sem jutott még a közelébe sem annak, ami történt, ami pontosan ővele történt. De most az angyal Isten személyes üzenetével jön hozzá. Isten közvetlenül hozzá intézi szavait, és Mária elfogadja, magához öleli Isten beszédét. Azt mondja: itt vagyok, cselekedj velem tetszésed szerint, legyen nekem a te szavad szerint! És az ő alázatos és engedelmes magatartása – ami ezeken a szavakban fejeződött ki – kinyitotta a megvalósulás útját a leghatalmasabb és legváratlanabb csoda előtt, amit az emberiség története valaha is feljegyzett. Így lett az Ige testté. Így született emberré az örökké való Isten egyszülött fia. 

És most álljatok meg egy pillanatra, gondolkozzatok el rajta, milyen nagy volt Mária hite ebben az esetben? Ezt nem szabad egyszerűen természetesnek venni. Ez egyáltalán nem volt természetes. Az, hogy ő így válaszolt, már önmagában is csoda volt. És Isten a maga egész megváltási tervét Mária engedelmességétől tette függővé. Az ő akarata ellenére ezt nem cselekedte volna meg. Kellett hozzá Mária beleegyezése és akarata. Ez a csoda csak egyetlenegyszer történt, és történhetett meg az emberiség történelmében. Ez volt a fordulópontja mindennek, és Isten ezt az egyetlenegy csodát egy ember engedelmességétől tette függővé. Micsoda felelősség! Ha Mária hitetlenül viselkedett volna, szerintem az egész megváltás elmaradt volna. De nem! Ezután Mária felkerekedett, és bement Zakariás házába, s köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat Keresztelő János repesett méhében, és Erzsébet betelt Szent Lélekkel. (Érdemes felfigyelni arra is, hogy ez a kicsi magzat – aki mínusz három hónapos, vagy hat hónapos volt, attól függ, hogy számoljuk – meghallotta Mária köszöntését, és válaszolt rá. És még azt mondják némelyek, hogy a magzat nem ember, nem számít élő embernek!) Erzsébet Szent Lélekkel betelve ezt mondta Máriának: „boldog az, aki hitt”. Az eredetiből nyilvánvaló, hogy itt Máriáról van szó. Boldog vagy te, aki hittél, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neked mondott.

Reinhard Bonnke - A csapda 6.

TIZENKÉT TELE KOSÁR

Kísértések? Hitpróbák? Ezek jönnek. Hozzám is. Emlékszem, egyszer az ágyam szélén ültem Malawiban. Napi három fontba kerülő szobám volt egy baptista szállóban. Valójában azért kellett leülnöm, mert épp nagy megrázkódtatás ért. Sürgősen telefonáltak nekem a frankfurti irodámból, és olyan hírt kaptam, amit nem tudtam megemészteni. Több százezer fontos deficitünk volt. Hogy lehet ez?

Az év elején az Úr biztosított, hogy az év tizenkét tele kosár esztendeje lesz minden hónapban. A kosarak azonban sosem voltak még ilyen üresek. Nem értettem, hogyan lehet adósságunk. "Uram" - mondtam "miért? Azt ígérted, teli kosarakat kapunk. Viszont minden kosár üres. Hogy lehet ez?"
Ilyen percekben nyitja meg az Úr a szemünket. Ő így tanított engem:
"Jusson eszedbe, hogy a tanítványok kosarai csak azután kezdtek megtelni, miután a sokaság jóllakott. Etesd tovább a tömegeket az Én Igémmel, és majd gondoskodom a kosarak megtöltéséről."
Megdöbbentem. Azt mondtam: "Uram, megteszem, amit parancsolsz, és tudom, hogy megteszed azt, amit ígértél."

Na de több százezer font...ez látszólag minden értelmet felülhaladott. Igen, de Isten másként gondolkodik. A kosarak huszonnégy órán át maradtak üresek, aztán megérkezett a hír, hogy Isten újra megtöltötte őket. Az évet adósság nélkül zártuk. Csak tovább tápláltuk a sokaságot Isten Igéjével, és az Úr tovább kezelte a pénzügyeinket.
Amikor megtörjük az Élet Kenyerét a szellemi éhezőknek. Isten nem hagyhat minket cserben. Abban az évben láttuk, hogy 1 500 000 drága lélek válaszol Isten üdvösségre szóló hívására csak a mi CfaN evangélizációinkon.

EGY CIPŐFŰZŐNYIT SE A VILÁG ÚTJÁN

Mózes 1. könyvében van egy ismerős történet Ábrahámról és Lótról. Lótot, Ábrahám unokaöccsét elhurcolta Khédorlaomer, miután megküzdött öt királlyal. Az egyik legyőzött Sodorna királya volt. Ábrahám, néhány szövetségesével elindult megmenteni Lótot, és mindent visszaszereztek, amit Khédorlaomer elvitt, beleértve a foglyokat is.
Aztán Sodoma királya elkezdte mondani Ábrahámnak, mit tegyenek a zsákmánnyal: 'Tartsd meg az összes jószágot, add nekem a népet!" Azokban a napokban ez volt a közfelfogás. Az egyik ország kifosztotta a másikat, mint az élősködők. Most azonban Sodoma királya meglepődött. Ábrahám így felelt neki: "..felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez. Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot." (1. Móz. 14:22-23).

A király olyasmivel találkozott, amivel a világban még soha. Ábrahám életmódja valami új volt: az Istenbe vetett hit. Ő Isten egyik nagyon fontos embere volt. Ábrám a kezeiben tartotta egy város tervrajzát, ''amelynek építője és alkotója az Isten". A világ életmódja véget ért Ábrahám számára. Életét átadta Istennek, és személyesen az Úr felelt érte. Ábrahámé volt a Mindenható Isten szava és ígérete.

Aztán Isten azt mondta: "Ábrám: én. .vagyok teneked...felette igen bőséges jutalmad" (1. Móz. 15:1). Később felfedezzük, hogy "az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot." Mindenben. Ez a Biblia nyelvezete, nem a világé.

"Hogyan ne adna nekünk mindent?"(Róm. 8:32.).
"Minden a tiétek..." (1. Kor. 3:22.).
"A ti mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van" (Mt. 6:32.).
"Mindezek megadatnak nektek" (Mt. 6:33.).
"Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindennel"(2. Péter 1:3.).

Ez Ábrahám felfogása. Legyél Ábrahám gyermeke! Bízz Istenben a legvégsőkig! Ő nem bukhat el, nem is fog.

Dave Hunt - Aposztázia és ökumenizmus 1.

Minden keresztény kötelessége, hogy az antikrisztus ellen imádkozzon. Azt a kérdést, hogy mi az antikrisztus, egyetlen józan gondolkodású ember sem teszi fel, ugyanis ha a római egyház pápasága nem az, akkor a világon semmit sem lehet ezzel a névvel illetni. Megsebesíti Krisztust, megfosztja Őt dicsőségétől, megváltó munkája helyébe a szentségek hatékonyságát helyezi, és egy darab kenyérről azt állítja, hogy az a Megváltó...
Ha imádkozunk ellene, ami megfelel Isten akaratának, szeretni fogjuk az embereket annak ellenére, hogy utáljuk bűneiket; szeretni fogjuk a lelküket, bár gyűlöljük és megvetjük dogmáikat...
Charles H. Spurgeon

Még a szókincsemből is kitörlöm azt a szót, hogy protestáns...; én ugyanis nem tiltakozom semmi ellen...; itt az ideje, hogy katolikusok és nem-katolikusok egy szellemben, az Úr nevében egyesüljenek.
Paul Crouch 

Itt az ideje, hogy a protestánsok pásztorukhoz [a pápához] menjenek, és megkérdezzék: „Mit kell tennünk, hogy haza jöhessünk?”
Robert Schüller 

Azok az idézetek, amelyekkel az előző és a mostani fejezetet bevezettük, a keresztény vezetők római katolicizmussal kapcsolatos nézeteinek drámai változását mutatja. Mintegy 350 éven keresztül a legtöbb protestáns hitvallás a pápaságot az antikrisztusi rendszerrel azonosította. Manapság ez a nézet már nem népszerű. A világ egyik legnevesebb evangélistája II. János Pált „a modern kor legnagyobb vallási vezetőjének” nevezi, Amerika egyik jól ismert „családszakértője” pedig úgy említi, mint a „legkiemelkedőbb vallási vezetőt, aki Jézus Krisztus nevéről neveztetik”. Sokszor hallani olyan teljes evangéliumi keresztényekről is, akik a pápánál tett látogatásuk után azzal a meggyőződéssel jönnek el, hogy a „Szentatya újjászületett”. Ha ez így van, akkor hogyan lenne képes továbbra is egy olyan hamis rendszer élén állni, ami - az evangélium meghamisításával, továbbá minden bibliai alapot nélkülöző rituáléival - a vallási rendszer egyre korruptabbá válását és embertömegek kárhozatra jutását segíti elő!

Korunkban egyre több az olyan teljes evangéliumi keresztény, aki a katolikusokat keresztényeknek fogadja el, és semmi kivetni valót nem talál abban, hogy velük karöltve hajtsa végre a világ evangélizációját. Ezt a tényt nagyon jól megvilágítja a katolikus és teljes evangéliumi keresztény vezetők történelmi nyilatkozata (amiről már korábban is szó esett): Teljes evangéliumi keresztények és katolikusok együtt: keresztény misszió a harmadik évezredben. Teljes evangéliumi keresztények és katolikusok kinyilvánítják azt a szándékukat, hogy egymással összefogva a keresztény misszió zászlaja alatt hirdetik az evangéliumot az egész világnak, és tartózkodnak attól, hogy egymás felé evangélizáljanak.
„Nem tekinthető sem teológiailag legitimnek, sem bölcs dolognak, ha egy keresztény közösség [teljes evangéliumi keresztények] egy másik keresztény közösségben [katolikusok] meg akarja téríteni az adott közösség aktív híveit”. Vannak olyan protestáns evangélisták, akik jelenleg is katolikusokkal együtt evangélizálnak. D. Martyn Lloyd-Jones azonban a következőkben elmagyarázza, hogy ő miért nem támogatja az ehhez hasonló megmozdulásokat Angliában:

"Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a protestáns reformerek nem bigott fanatikusok voltak. A Szentlélek nyitotta fel a szemüket... Látták azt a szörnyűséget, amiről a Biblia beszámol, és figyelmeztetni akartak erre. Még az életüket is kockára tették, amikor kiálltak ügyükért és tiltakoztak...
Egy olyan kereszténység, amelyik csak azt prédikálja, hogy „Gyere Krisztushoz!”, vagy hogy „Gyere Jézushoz!”, nem állhat Róma mellé.
Ennek minden valószínűség szerint az lenne a következménye, hogy növekedne a Rómához tartozók száma. Azok, akik evangélizációkat vezetnek, és azt mondják: „Te római katolikus vagy? Jó, akkor menj vissza az egyházadba!", tagadják az Új Testamentum tanításait. Erre figyelmeztetnünk kell őket!"

Már volt szó arról, hogy a fenevad a Jelenések könyve 13. és 17. részében az újjáéledt római birodalmat és az antikrisztust szimbolizálja. A fenevadon ülő asszony pedig a hamis egyház, melynek Rómában van a főhadiszállása. Az asszony kilétének ez a meghatározása évszázadokon keresztül egyhangúan elfogadott nézet volt a protestánsok között, manapság viszont csak kevés teljes evangéliumi keresztény vezető vallja magáénak ezt a nézetet.

Derek Prince - Isten népének diadala - Isten programja az idők végére 2.

I. Jóel témájának áttekintése: Elnéptelenedés—helyreállítás—ítélet

A. Az egyház négy előkészítő fázisa:

1. Ézs. 59:19b. ...mikor eljõ, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt.

—Isten népe újra a Szent Szellem magas normája szerint jön össze
(vesd össze: Ézs. 10:17; János 16:13–14)

a. Zsidó 13:8. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

—Ez a norma az, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz”

b. 1 Móz. 49:10. Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.

—Ez az egyetlen központi pontja az Isten népe összegyülekezésének

2. Jóel 2:25, 32. És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

—Isten népe megszabadult a démoni beszivárgástól. Visszatér az örömük, amely korábban „kiszáradt” közülük.

Abd. 17. De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az õ örökségét.

—Mielőtt Isten népe „birtokba veszi az örökséget”, szüksége van a szabadulásra és a szentségre

3. ApCsel 2:17–18. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellemembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellemembõl, és prófétálnak.

—Isten népe újra felszerelkezik a Szellem természetfölötti ajándékaival. Ezek munkaeszközök, nem játékok

a. 1 Kor. 1:7–8. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, A ki meg is erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.

—A Krisztus visszatérésére készen álló egyház semmilyen kegyelmi ajándék nélkül nem szabad, hogy szűkölködjön

b. Róma 15:18–19. Mert nem merek szólni semmirõl, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtõl és környékétõl fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.

—Isten természetfölötti erejének demonstrálására van szükség ahhoz, hogy a pogányok igaz engedelmességre jussanak

4. Ezék. 37:7–10. És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lõn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az õ teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bõr borította be õket; de szellem nem vala még bennök.
És monda nékem: Prófétálj a szellemnek, prófétálj embernek fia, és mondjad a szellemnek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ szellem, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a szellem s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.

—Isten népe egybegyűjtetik. Ez isteni parancsot, fegyelmezettséget, engedelmességet követel.

a. 1 Kor. 14:12, 14, 21. Azonképen ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.
Mert ha nyelvvel könyörgök, a szellemem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.

—Minden tagnak szüksége van a többiekre

b. Efé. 4:16. A kibõl az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az [Õ] segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.

—Minden egyes tagnak a saját helyére kell kerülnie Krisztus kizárólagos Fősége alatt

c. Ézs. 60:1–5. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsõsége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsõsége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek, fiaid messzirõl jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz [örömtõl,] és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, [és] hozzád jõ a népeknek gazdagsága.

—Prófétai kép Isten népéről a helyreállítást követően (vesd össze: Énekek 6:10; Mal. 4:1–2; Ézs. 30:26)

B. Az egyház utolsó három feladata:

1. Az utolsó nagy földi aratás betakarítása:

a. 5 Móz. 11:14. Esõt adok a ti földetekre alkalmatos idõben: korai és kései [esõt], hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;

—Az eső mindig az aratás érdekében adatott. Figyeljük meg: gabona, bor, olaj (vesd össze: Jóel 2:19, 24).

b. Jer. 5:24; Jakab 5:7–8; Máté 24:3, 14. És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnõk az Urat, a mi Istenünket, a ki esõt, korai és késõi záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megõrzi számunkra!
Legyetek azért, atyámfiai, béketûrõk az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvetõ várja a földnek drága gyümölcsét, béketûréssel várja, míg reggeli és estveli esõt kap. Legyetek ti is béketûrõk, [és] erõsítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
És az Isten birodalmának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

—A végső jel; az Isten országa evangéliumának hirdetése minden nemzetnek.

2. Az egyház, mint menyasszony felkészülése Krisztussal, a vőlegénnyel való találkozásra.

Efé. 5:25–27; Jel. 19:7–8. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Messiás is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredõjével az íge által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsõségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplõ, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsõséget néki, mert eljött a Bárány menyegzõje, és az õ felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.

—Mielőtt a Bárány menyegzőjét ünnepelnénk, a menyasszonyának „fel kell készíteni magát” (vesd össze: 2 Kor. 11:2; 1 János 3:3)

3. A Sátán királyságának féken tartása és végső levettetése

a. 2 Kor. 10:4–5; Jel. 12:11. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Messiásnak;
És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.

—Az egyház által használt szellemi fegyverek által kell a Sátán királyságának levettetnie a magasságból

b. Az ezen a területen elért győzelem létfontosságú az fentebb említett 1. és 2. feladat végrehajtásához

Joyce Meyer - Ha félsz is, cselekedj! 3.

Ne félj

Ki mondja azt, hogy nem vagy képes a félelem ellenére is cselekedni? Isten biztosan nem! Azt mondják 365 utalás van a Bibliában arról, hogy ne félj. A Dake-féle magyarázó jegyzetekkel ellátott Bibliában legalább 355 utalás található a „ne félj” kifejezésre, majdnem az év minden napjára egy.

Valóban az Igének akarsz engedelmeskedni és nem nem félni? Ha igen, jó helyen vagy, mert Isten minden személynek, akiket ilyen vagy olyan módon használt, újra és újra hangoztatta „ne félj”.

Isten volt Józsuéval

E személyek egyike Józsué volt. Józsué, Isten embere Mózes követését választotta és nagy feladat előtt állt: Izrael gyermekeit bevezetni az ígéret földjére. Számos alkalma lehetett volna a távozásra, ő azonban nem tette. Ő vezette az izraelitákat a föld elfoglalásakor, majd uralkodott.

Egy alkalommal Isten így szólt Józsuéhoz:
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled (Józsué 1:5)

Általában úgy gondoljuk, hogy ez az Ige arról szól, hogy Isten azt mondja Józsuénak „Menj és tedd amit Mózes tett.” Én úgy értelmeztem ezt az Igét és úgy beszéltem erről, ahogyan azt mások tanításából hallottam: „Te mit szólnál, ha neked kellene menni és tenni amit Mózes tett?”

Egy nap megláttam valamit az Írásban, amit előtte még soha. Isten nem arról beszélt Józsuénak, hogy váljon olyanná, mint Mózes volt vagy hogy tegye, amiket Mózes tett. A hangsúly itt azon van, hogy Isten Józsuéval van. Isten azt mondja: „ahogy Mózessel voltam, úgy teveled is veled leszek”. Isten arról beszél Józsuénak, hogy ahogy Mózessel volt úgy lesz ővele is. Nem arról beszél, hogy váljon olyanná, mint Mózes, hanem arról, hogy az lesz Ő Józsuénak, ami Mózesnek is volt.

Amikor Isten azt mondja neked, hogy Ő veled lesz, akkor nem számít, hogy milyen helyzetben vagy, minden jóra fog fordulni. Ez egy jó ok arra, hogy félelmünk ellenére is cselekedjünk.

Ha Isten azt akarta volna, hogy Józsué menjen és legyen olyan mint Mózes, akkor a Józsué 1:5 igének ez a fajta értelmezése becsapna bennünket és azt gondolnánk, hogy másokra kellene hasonlítanunk. Ez nem Isten akarata. Isten azt akarja, hogy önmagunk legyünk, mert csak így tudjuk betölteni az elhívását az életünkben. Ő velünk lesz. Nem számítanak a körülményeink, minden jól alakul, mert Isten nem hagy el vagy nem marad el tőlünk. Józsuénak a körülményei miatt minden oka meglett volna a félelemre, de Isten folyamatosan bátorította őt és tudatta vele, hogy vele van. Nézd meg mit mondott neki a Józsué 1:6-7-ben:

Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.

Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!

Aztán a kilencedik versben így folytatja:
Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

Amikor Józsué elmondta az embereknek, hogy az Úr mit mondott neki, azok válaszul engedelmeskedtek neki. Még az emberek is tudták, hogy ha Isten Józsuéval van, ahogy Mózessel volt, akkor minden rendben lesz. Szóval így válaszoltak Józsuénak (vers 16,17):

Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk.
Amint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel.

Gondolkozz el a következőkön: ha Isten ezeknek az embereknek minden útmutatatást megadott, hogy miért ne féljenek, nem gondolod, hogy ez azért volt mert féltek? Egészen biztos, hogy szembe kellett nézniük olyan helyzetekkel, amik nem voltak bíztatóak. Annak ellenére, hogy Isten megígérte, hogy Józsuéval lesz, még mindig be kellett menniük az Ígéret Földjére, ami tele volt óriásokkal és el kellett foglalniuk az országot városról városra. Végig kellett harcolniuk az útjukat. Mivel azonban Isten már megígérte a győzelmet, bátrak voltak.

Derek Prince - A hatékony imádság 15.

Az utolsó feltétel: Isten szavai szerint, az Ige szavai szerint imádkozzunk. Két példát nézzünk erre. Az első Dávid király esete 1Krónika 17,23-ban. De előbb nézzük, miről van szó. Dávid uralma tetőfokán van, gyönyörű palotában él,hatalmas az országa, erős a hadserege, és elgondolja magában, hogy az Isten ládája, a szövetségláda még mindig a sátorban lakik. Megfogalmazódik benne a gondolat, hogy csodálatos templomot fog Istennek építeni. Elmondja gondolatait Nátánnak, s Ő azonnal bátorítja. De az éjjel Isten szól a prófétához. Menj Dávidhoz, és mondd ezt neki: Nem te fogsz nekem házat építeni, hanem Én fogok neked házat építeni. Én építem meg a te házadat, és a templomot, amit elgondoltál, majd a te fiad, Salamon fogja megépíteni.

Ezt jelenti az, hogy „feljebb, hogy nem mint kérjük, vagy elgondolunk a mibennünk munkálkodó erő szerint…” Isten meg tudja cselekedni azt, amit kérünk. A legtöbb, amit Dávid el tudott képzelni az, hogy ő épít egy templomot az Úrnak, s efölött messze magasan volt az, amit az Úr gondolt el felőle, hogy megépíti az ő házát, állandóvá teszi az ő királyi székét. És azt olvassuk az 1Kórnika 17,16-bn: „Bement azért Dávid király, és leült az Úr előtt, és monda: ki vagyok én, óh, Uram Isten.” Mit gondoltok, mit csinált, amíg ott ült? Úgy gondolom, szabadon engedte az összes elképzelését arról, hogy ő mit szeretne csinálni, és arról, hogy Isten vajon mit fog cselekedni, és meg akarta ragadni, és meg is ragadta Isten gondolatait arról, hogy Ő mit készül cselekedni. Ez egy kulcsfontosságú pont. Sokan éppen ezért nem tudják megragadni Isten gondolatait: annyira el vannak foglalva a sajátjaikkal. Nem érnek rá odafigyelni Isten szavára, aki meg akarja mondani, hogy mit szeretne cselekedni.

Először tejesen meg kell üresíteni magunkat a saját gondolatainktól ahhoz, hogy be tudjuk fog adni Isten gondolatait. És a 23. versben azt mondja: „… most azért Uram, amit szótál a te szolgád felől, és az ő háza felől, erősíttessék mindörökké, és úgy cselekedjél, amint szóltál.” Számomra a hatékony ima kulcsa ennek az Igének az utolsó pár szava. Úgy cselekedjél, amint szóltál – mondta Dávid Istennek. A legerőteljesebb válasz, amit adhatsz Istennek ez: Uram, rendben van, csináld meg, amit mondtál.

A következő vers elárulja Dávid indítóokait. Ezt mondja: „maradjon meg, és magasztaltassék fel a Te Neved mindörökké.” Ha van egy ígéreted Istentől, amit a Szent Lélek adott neked Isten Igéjéből, és te Isten dicsősége miatt folyamodsz ezért az ígéretért, akkor nincs olyan hatalom a világegyetemben, amely meg tudja akadályozni ennek az ígéretnek a beteljesedését.

Reinhard Bonnke - A csapda 5.

KÖTELEZVÉNY

Nem ennek az alapítványnak kellett támogatnia engem. Istennek megvan a saját célvagyona. Ezt a vagyont nekem kell kezelnem. Isten valójában még gazdagabb forrást szánt nekem, mint ennek a hölgynek az alapítványa. Nálam volt az isteni kötelezvény - az Ő gazdagsága, ami kimeríthetetlen, amit az Ő jótállásai szavatolnak. EL SHADDAI. Mindenre elégséges, nem veri fogához a garast. Ezek a drága ígéretek jobban megáldottak engem, mint a világ összes aranya és gyémántja.

Valahogy úgy éreztem, mintha átmentem volna egy nagyon nehéz vizsgán, és előre léptem volna a Szent Szellem iskolájában. Megtanultam, hogy ameddig hirdetem az evangéliumot, tekintet nélkül arra, mennyibe kerül, az Úr gondoskodni fog a számlák kiegyenlítéséről. Aminek az elvégzését Isten elrendeli, azt fizeti is, és ha szükséges ehhez az eget és a földet is megmozgatja.

ADAKOZÁS KIRÁLYI MÓDON

Idéztem a Filippi 4:19-et: "Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket a: Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." A "szerint" kifejezés (a görög kata szóból) azt jelenti: "színvonalának megfelelően". Tehát az Ő gazdagságának a szintje szerint, nem a mi szegénységünk szerint. Ő megtölti az üres zsákunkat, de nem mén meg előtte az űrtartalmát. Ő úgy ad, mint egy király, "színig teltet". Nem úgy, ahogy egy szerény eszközökkel rendelkező egyén adna. Ne kérdezd: "Uram, tudnál nekem küldeni 100 ezer forintot? Szerintem annyival elboldogulnék. Remélem, nem haragszol ezért?!" Mondd meg Neki a szükségedet! Hadd gondoskodjon rólad! Az Ő zsebe nagy.

Az Ő vendégei nem száraz kenyérhéj mellé ülnek le; Ő a föld minden gyümölcsének a Termesztője. Ő nem lesz szegény attól, hogy ad. Ő mindig ad. A "kibeszélhetetlen ajándék", az Ő szerelmes Fia, jellemzi Isten nagylelkűségét. Az Ő adományai nagyságához illőek. Ő nem akarja, hogy a szolgái rosszul felszerelve, küszködve, mezítláb járjanak.
A látogatásom azon a gyémántfarmon valami mást is megtanított nekem: "Sose alkudj meg a pénz miatt!” Ne add el a lelkedet egy tál lencséért!

Később, amikor úgy éreztem, az Úr felszólít, hogy rendeljem meg az első nagy evangelizációs sátrat, ott álltam, és így szóltam: "Uram, én egy szegény misszionárius vagyok. Nézd, üres a zsebein!" Az Úr így felelt: "Ne azzal tervezz, ami a zsebedben van, hanem azzal, ami az Enyém." Belenéztem Isten zsebébe, és láttam, hogy tele van. Így szóltam: "Uram, ha megengeded, hogy azzal tervezzek, ami a Te zsebedben van, akkor úgy fogok tervezni, mint egy milliomos." Akkor szó szerint elkezdtem ezt tenni. Azt találtam, hogy Isten olyan gazdag, amilyennek mondja Magát, és olyan jó is. Övé legyen a dicsőség! Mialatt Isten tökéletes akaratát cselekszem, nem csak egy vekni kenyeret kérhetek Tőle, hanem egy egész sütödét is. Az Ő szolgáinak nem kell tülekedniük egy darab pástétomért, vagy verekedniük a morzsák fölött. Nézd meg Isten kirakatát; tele van süteménnyel.

Michael L. Brown - A “hyper-kegyelem” hirdetésének veszélye

A kegyelem bibliai üzenete csodálatos, dicsőséges és életet átformáló. Nem élhetünk a nélkül az életünk egyetlen másodpercében sem. Azonban a kegyelem erőteljes igazságát veszélyes elferdítésekkel összekeverve a kegyelem nevében egy veszélyes tanítást hirdetnek ma mindenfelé. Ezt én “hyper-kegyelemnek” hívom.

A “hyper-kegyelem” tanítás egyik alapvető jellemzője az, hogy miután Jézus vére által megigazultunk, azt követően Isten már nem nézi az ő gyermekinek a bűnét, és minden múltbeli, jelenbeli és jövőbeli bűnünk elfelejtésre került.
Ebből az következik, hogy a Szent Szellem sosem ítéli meg a hívőket bűn tekintetében, hogy a hívőknek sosem kell megvallaniuk a bűneiket Istennek és hogy a hívőknek sosem kell megtérniük a bűneikből, mert Isten tökéletesnek látja őket a saját szemében.
Könnyű belátni, hogy egy ilyen tanítás mennyire veszélyes, különösen egy olyan hívőre nézve, aki a megalkuvás kísértésével néz szembe.

A “hyper-kegyelemről” szóló egyik tanítás ezt írja: “Amikor Isten rám néz, nem Krisztus vérén keresztül tekint rám, hanem egyszerűen tisztának lát engem! Ugyanilyen módon szentnek és megigazultnak is lát minket. Úgy szeret bennünket, amilyennek lát minket!”
Valóban? Állandóan? Isten mindig szereti azt, amit lát, amikor az ő népére tekint?
Igen, szeret bennünket, de mindig szereti azt, amit lát?

Szerette Jézus, amit akkor látott, amikor a Jelenések 2-3-ban lévő hét kis-ázsiai gyülekezet közül ötöt megdorgált? Pál az Úr nevében a galáciabelieknek írt levelében szerette azt, amit látott, hogy kiestek a kegyelemből és visszamentek a törvény alá? Jakab az Úr szolgájaként írva a levelét szintén szerette azt, amit látott, amikor megdorgálta az olvasóit, amiért a “világ barátai” voltak és “házasságtörők”?

Ha az Úr nem nézi a mi bűneinket, akkor Jakab miért írta azt, hogy egy hívő azért volt beteg, mert bűnt követett el, de megvallotta a bűnét egy másik hívőnek és Isten megbocsátott neki és meggyógyította őt (lásd Jakab 5:14-16)? Ha Isten nem nézi a mi bűneinket, akkor miért fenyítette meg az Úr a Korinthusban lévő hívőket a bűneik miatt (lásd 1 Kor. 11:27-32)? (És van egy elgondolkodtató figyelmeztetés az 1 Korinthus 11:32-ben is: “Amikor az Úr megítél bennünket, azzal tanít, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk.”)

Ha Jézus nem néz a bűneinkre, miért mondja az Efézusban lévő gyülekezetnek: “Az a panaszom ellened, hogy elhagytad az első szeretetedet” (Jel. 2:4)? Miért mondja a Sárdisban lévő gyülekezetnek a következőt: “Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel. 3:1-3)

Nem úgy hangzik ez, hogy az Úrnak nem tetszett az, amit Efézusban és Sárdisban látott?
Ha az Úr mindig “szenteknek és igazaknak lát minket” és mindig “szereti azt, amit lát,” akkor miért dorgálta meg a Laodiceában lévő hívőket a következőt mondva nekik: “te vagy a nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen” (Jel. 3:17)? Miért nem mondta, hogy “csodálatosan felöltözöttnek, egészségesnek és gazdagnak látlak benneteket?”

Ha olyan elégedett volt azzal, amit Laodíceában látott, miért fenyegette meg őket azzal, hogy kihányja/kiokádja őket (lásd Jel 3:16)?
Ha a hívőknek szükségük van arra, hogy megtérjenek a bűneikből, miért mondta Jézus: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel. 3:19)? Nem érdekes, hogy az Úr a Jel. 3.19-ben ugyanazt a görög szót használja mint a János 16:8-ban is, ahol Jézus azt mondja, hogy a Szent Szellem meg fogja ítélni a világot a bűne miatt (ott “megfedd”-nek van fordítva és figyeljük meg, hogy a Jel. 3:22 szerint ezt a Szent Szellem mondja!).

Isten azért fedd meg minket, mert szeret bennünket (nem elítél minket) és ez azért van, mert a bűn olyan ártalmas és ezért arra hív minket, hogy forduljunk el attól. Ez Isten jósága és ez az, amit a kegyelem cselekszik. Pál azt írja a Titus 2:11-12-ben: “Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.”

Mennyire tragikus, hogy Isten emberei összetévesztik az Ő szerető hangját a Sátán elítélő hangjával, és milyen kár, hogy ellene állnak a Szent Szellem megtisztító munkájának azt állítva, hogy nem kell semmit megtisztítani, mert Isten már nem látja a bűneiket.

Megigazultunk Jézus Vére által? Teljes mértékben. Elkülönített bennünket a Maga számára, mint szenteket? Kétség nélkül. Elhívott bennünket, hogy az Ő gyermekei legyünk, az Ő szeretete és kegyelme által? Igen, így van. Pál erről azt Pál írta, hogy ezek a dolgok a következők miatt vannak: “Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vívén véghez a mi megszentelésünket.” (2 Kor. 7:1).

Milyen csodálatos és magasztos elhívás. Ne engedje senki ellopni ezt tőletek.


Forrás: http://www.charismanews.com/opinion/38297-confronting-the-error-of-hyper-grace

Biblikus-e Joseph Prince radikális kegyelemtana?

Amióta az elmúlt években elindult a „hyper kegyelem” tanát ellenző cikkek hulláma, elhatároztam, hogy elolvasok egy Joseph Prince által írt használati utasítást (kézikönyvet), akiről sokan úgy vélik, hogy tőle eredeztethetők az e típusú tanítások. Az elmúlt héten elolvastam a „Destined to Reign” című könyvét (a cím magyar megfelelője: „Uralkodásra rendelve” ahol, az eleve elrendelt kifejezést használja) Azzal az elgondolással fogtam neki, hogy találok a magam számára valóságos tanítást.
Ahogy tudom a keresztények fele szerette e könyvet a másik fele pedig úgy vélte, hogy eretnekség. Egyszóval rendkívül érdekelt a tartalma, mivel Hagin és Copeland hittanítók szolgálatának kezdete óta (1970-es, és 80-as évek) nem láttam, olyan érett, Isten Igéjét ismerő keresztényeket, akiket ennyire megosztott volna egyetlen szerző is.
Szükségesnek tartottam, hogy bizonyos fenntartásokkal fogjak bele a könyvbe, mivel az elmúlt 35 évben számos katasztrofális eredményét kellett látnom, különböző hyperkereszténységnek. Meglepetésemre, a könyvet igen élveztem, és ezért fogok változtatni abban, hogy a jövőben hogyan prédikálom az evangéliumot. Persze, nem azt akarom ezzel mondani, hogy lettek volna nálam olyan teológiai kérdések, amelyek aggódásra adtak volna okot.
Prince ugyanazt a hibát követte el, melyet százak előtte., akik több olyan teológiai rendszerrel hozakodtak elő, melyek kényelmesek voltak a számukra. Prince klasszikus módon ajándékozta az egyháznak az „egyszer megváltva, mindörökre megváltva” teológiát. Minden egyes passzust elfogultsággal idéz a Bibliából, azt eredményezve ezzel, hogy a szöveget kényszeríti a saját elképzeléséhez. Számos ember követi el azt a hibát, hogy Istent be akarja kényszeríteni a maga szűk teológiai dobozába, skatulyáiba. Ez egy általános formulát eredményez, ami közel sem bizonyítható, illetve igaz.

A legnagyszerűbb dolog, ami elmondható a könyvről, hogy Krisztus központú, és Krisztust felmagasztaló. Prince legfőbb szenvedélye nem a kegyelem, hanem Jézus, akire az egész egyháznak szüksége van, ám előfordul, hogy nem kér belőle. Prince hiszi, hogy a kegyelem és Krisztus személye rokon értelműek (azonosak). Jelenpillanatban azoknak a keresztényeknek ajánlom ezt a könyvet, akik attól a csapdától szenvednek, hogy meg akarják fizetni Isten jóságát és szeretetét, ahelyett hogy Krisztus elvégzett munkáján keresztül cselekednének. Elég jó anyag található a könyvben új hívők számára és azoknak, akik bűntudattal küzdenek, hogy egy jó alapra helyezze őket. Ha ez más könyvekkel van párosítva, a tanítások együttesen egy jó egyensúlyt tudnak adni.
Ami most történik Prince-el, valószínűleg az, ami több másik prédikátorral is történt, akik tendenciákat indítottak el. Más prédikátorokat ezek a tendenciák extrém szélsőségekbe viszik, és olyanokat tanítanak melyet az eredeti szerző nem akart. Nekem nem az a benyomásom, hogy Prince egy olcsó kegyelemben hinne, vagy hogy egy személy, aki igazán ismeri Prince szívét, és tanításait, elmerülne a bűnben. Továbbá ott van annak a lehetősége, hogy a teológiailag nem képzetteket félrevigye, félretanítsa egy olcsó, szuperkegyelem üzenettel. Prince nyilvánvalóvá tette, hogy gyűlöli a bűnt, és az által is felmagasztalja Krisztust, hogy az ószövetségből is tanít. Számos aggodalmamat követően, innentől ez nem egy akadémiai értekezés kíván lenni, és nem fogom idézni Prince kijelentéseinek oldalszámát.

1.Prince kinyilatkoztatásokat tesz, és a saját rendszeréhez idomítja az Írásokat. Például, ő azt állítja, hogy nem szükséges megvallani a bűneinket, és hogy Pál apostol egyetlen hívőnek sem adta például hogy vallja meg a bűnét. Mondja ezt, mivel, tisztában van azzal, hogy mindannyiunk bűne meg van bocsátva, múltbeli és jövőbeni egyaránt (ezzel én alapvetően egyet is értek) de nekünk becsületesen szembe kéne néznünk Istennel, és feltárni előtte bukásainkat. Ám Prince szerint ez nem azonos a bűnvallással, hogy bocsánatában részesüljünk. Én pedig azt mondom, hogy ez egy ügyes játék a szavakkal, mert az hogy beszélünk Istennek a bűneinkről, végső soron bevezet minket a bűnvallásba.
A kihívásunk azzal van, amit az 1Jn 1:9 tanít nekünk, hogy valljuk meg a bűneinket. Prince tudja, hogy ez megcáfolja a radikális kegyelem tanát, ezért megpróbálja körbemagyarázni ezt a passzust, hogy ez a gyülekezetben lévő gnosztikusoknak íródott. Ezt úgy állapítja meg, hogy nem idéz semmilyen kommentárból, sem pedig egyéb történelmi evidenciát nem használ forrásként.
Tiltakozom az ellen az összefüggés ellen, hogy János első levelében a nem hívőknek írt volna. Ő „kedves gyermekeinek” nevezi őket az 1Jn 2:1-ben, ami kapcsolódik levelének első fejezetéhez. Emlékeim szerint az eredeti szöveg nem volt fejezetekre és versekre tagolva, így a „gyermekek” az 1Jn 2:1ből, a könyv első fejezetéhez kapcsolódik.
Jóllehet János hozott létre kapcsolatot a gnosztikusokkal, mikor Jézus emberi mivoltáról beszélt az 1Jn 1:1 illetve 4:2-3-ban. Az a tény hogy Jézus testben jött el, megcáfolja a gnosztikusokat, akik szerint a test gonosz dolog, és hogy szerintük Jézus csak szellemben jelenhetett meg. Azonban ennek a levélnek a címzettjei nem a gnosztikusok voltak, hanem azok a hívők, akik figyelmeztették őket.
Azon kívül, ha az 1Jn 1:9 nem hívőknek íródott volna, miért beszél nekik arról, hogy vallják meg bűneiket? Az egy merő képtelenség hogy egy nem hívő újraszámlálja és megvallja a bűneit, melyeket valaha is elkövetett. Amikor én megtértem nem kellett valamennyi bűnömet megvallanom 19 évre visszamenőleg. Én csak a szívemet adtam át Krisztusnak, és kértem, bocsásson meg hogy bűnös lettem. Mikor egy ember Krisztushoz jön, nem utasítják rögtön, hogy vallja meg a bűneit, hanem csak Jézust kell elfogadni, mint Urat. (Róma 10:9-10, Apcsel 16:31) Csak egy keresztény képes emlékezni és megvallani az egyéni bűneit, ahogy azok diktálják.
Azon kívül Jakab 5:16 is a hívőket tanítja, hogy vallják meg a bűneiket, végezetül a bátorítás is maga után vonja a bűnvallást, amikor Pál apostol arra bátorítja a korinthusi hívőket, hogy szánakozzanak és legyen bennük isteni szomorúság a bűneikkel kapcsolatosan a 2Korintus 7:9-11-ben.

2. Prince a teológiáját Pál írásaira alapozza
Érdekesnek találom, hogy valahányszor az evangéliumot prédikálja-, Pált prédikálja. Jóllehet rajongok Pálért, de az ilyen jellegű kijelentésekkel óvatosnak kell lenni, mert azt sugallhatják, hogy az Újszövetség többi írója nem inspirált, vagy még csak nem is kanonikus.
Még a gnosztikusok is úgy idézték Pált, hogy a többi levelet fitymálva emlegették, az ószövetséggel együtt. Úgy tűnik, hogy Prince idéz az Evangéliumokból, de csak alkalomszerűen, ami azt a benyomást kelti bennem, hogy lehet, azt hiszi, hogy azok az írások nem illenek a Gyülekezet korához, mivel az Evangéliumok Krisztus feltámadása előtt íródtak.
Ez lehetővé teszi Prince számára, hogy tipikus rendkívüli kinyilatkoztatást tegyen, továbbá, hogy ne érintkezzen azzal a rendelkezéssel, hogy a hívőknek fel kell venniük a keresztjüket (Márk 8:34-36) és más ehhez hasonló passzussal, melyek magas elkötelezettséget követelnek.
Hiszem, hogy az a néhány tanító, aki arra lett elhívva, hogy úgy prédikáljon, mint Pál, szükséges hogy Isten teljes akaratát prédikálja (Ap. 20:27). Ez azt jelenti, hogy bele kell, hogy foglalja a prédikálásába az Evangéliumokat, János írásait, Júdást, Pétert, és Jakabot. Éppen úgy, mint a Zsidókhoz írt levelet és az ó szövetséget.

3.Prince nem definiálja tisztán Isten erkölcsi törvényének szerepét.
Prince azt tanítja, hogy a gyülekezet számára többé nincs szükség az ószövetségi törvényre, és csinál egy egyszerű kettősséget a két megállapodás között. Ráadásként esélyt sem ad arra, hogy mégis szükség lehet Isten erkölcsi törvényére, a Tíz Parancsolatra. Nem mutat rá ezzel arra a tényre, hogy mi mennyire bűnösök, és elveszettek vagyunk.
Kihívás ezzel, hogy ezzel az Ószövetség azon álláspontját egyszerűsítette le, amiről Pál apostol is beszél az 1Korintus 10:6-ban történetesen hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, ahogy Izrael népe tette azt számtalanszor mikor elhajolt Isten törvényétől. Tehát, szükségszerű maradt a törvény, hogy az egyházat helyes irányban tartsa, ahogy Pál apostol is tette.
Prince apostol azt állítja, hogy nem létezik olyan gyülekezet, ahol Isten törvényét prédikálnák. Mindazonáltal ezt a megállapítást az egyháztörténelem nem támasztja alá. Charles Finney volt tán az amerikai történelem legnagyszerűbb evangélistája, ő szabályszerűen prédikálta Isten erkölcsi törvényét, hogy az emberek bűntudatra ébredjenek, és Isten örömüzenetét alkalmazzák a megmenekülésükre, és megszentelődésükre. Ő szenteknek, és bűnösöknek egyaránt prédikálta Isten törvényét. De akár Jonathan Edwardsot is ide lehet sorolni, mint erőteljes prédikátort, aki üzeneteiben Isten törvényét alkalmazta.

Prince lehetséges, hogy említette őket, mint akik egyfajta törvény-kegyelem keveréket prédikálnak. Mindazonáltal szolgálatuk gyümölcse mutatja, hogy munkájukat, és üzenetüket Isten hatalmasan és folyamatosan áldotta Én személy szerint rendszeresen tanítok Isten törvényéről a gyülekezetben, eredményes, és gyümölcstermő módon. Prince lehetséges, hogy azt mondaná, hogy a törvény és a kegyelem egyfajta keverékét tanítom, de ha Finney és Edwards közösségébe sorolom magam, akik az erkölcsi törvényt alkalmazták annak érdekében, hogy megítéljék a bűnt, akkor én Prince kritikáját mosolyogva fogom fogadni.
Hiszek az erkölcsi törvény szükséges voltában, mert máskülönben a bűn nem lenne megítélve, és ami igazságunk (igaz mivoltunk) a minket körülvevő erkölcsi világkép szintjére degradálódna le.. Azon kívül a törvény megismétlődik az Újszövetségben Például Pál által az Efezus 4:25-31-ben, amikor arról beszél, hogy a gyülekezet ne lopjon, ne legyen haragos, ne bűnözzön, ne hajoljon szexuális erkölcstelenségbe,, és tisztelje apját-anyját.
Azon kívül az Újszövetség valamennyi írója újra és újra alkalmazza a Tíz Parancsolatot, mint a szentség sztenderdjét, mivel az tükrözi Isten jellemét és karakterét.
Hasonlóképpen Jézus a követőinek új parancsot adott, hogy szeressék egymást (Jn. 13:34) Jézus a szeretetet alkalmazta, mint törvényt, erre az életformára kötelezte a Gyülekezetet., melyet Pál szintén említ a Róma13:8-10-ben.
Prince az erkölcsi törvényt (Tíz Parancsolatot) mivel útjában áll, egybeveszi Isten szertartási törvényeivel, és azt mondja, hogy mind a kettőt eltörölték., ezért nem fontos az Egyház szempontjából. Prince abban hibázott, hogy nem ütköztette a törvényt állandóan azzal, amit Pál tanít a Római, Galata, és Zsidókhoz írt levélben, illetve a Kolosse levélben. Azok a kontextusok, amelyek ezekben a levelekben megtalálhatók, kivétel nélkül a körülmetélkedésre, állatáldozatokra, a szombat és más szent napok betartására vonatkoznak. Ezen kívül Pál elsődlegesen a törvény ceremoniális aspektusára hivatkozott, és nem a Tíz Parancsolatra.
Prince figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Pál a Tíz Parancsolatot a halál szolgálatának nevezi a 2 Korintus 3:7-ben. Ennek ellenére Pál és a többi újszövetségi író folyamatosan a tíz parancsolatot használta, mint az etika, és a morál sztenderdjét a gyülekezet felé.
A halál szolgálatához kétség sem fér, hogy Krisztus nélkül való, és abban az egy pontban valamennyien egyetértünk, hogy mindannyian bűnösök vagyunk Isten színe előtt. A Galata 3:24 a törvényt Krisztusra vezérlő mesterünknek nevezi, így ez az egyetlen mércéje a szentségnek, ami ítéletet hoz, és bevezet bennünket a Krisztustól való függés teljességébe. A Róma 8:4 azt tanítja nekünk világosan, hogy a Szent Szellem hatalmaz fel minket arra, hogy beteljesedjünk igazságossággal, ami a törvény követelménye. Így számunkra ez a sztenderd marad, mint egyetlen követelmény a funkcionális szentséghez. Továbbá a bűn ereje a törvény az 1 Korintus 15:56 alapján.

Ám az Újszövetség álláspontja, az hogy Jézus erőt adott ahhoz, hogy igazságosan élhessünk, az Ő Szelleme által. Ez nem csupán egy, a mi részünkről kötelezettség nélküli, Krisztusnak tulajdonítható igazságosság. Mikor mi megtörjük a tíz parancsolatot, akkor bűnt követünk el, amin nekünk szánakoznunk, és bánkódnunk kell. Meg kell vallanunk, és Urunk bocsánatát kell kérnünk.
Egyet értek Prince-el abba, hogy Krisztus tudatosnak, és Krisztusra fókuszálónak kell lennünk, hogy győzelmet arathassunk a bűn fölött, és hogy egyedül hit által, és kegyelem által tudunk győzelemben járni Krisztusnak tulajdonított igazságosságon keresztül. Az hogy hol hibázunk, hol bukunk el, független attól a ténytől, hogy a tíz parancsolat még mindig szükséges mérce, mivel Jézus akarata hogy ereje s kegyelme által éljünk. A törvény nem ment meg minket. A törvény a mi bűnös mivoltunkra emlékeztet, egy tanárhoz hasonlóan, és elvezet a Krisztustól való kizárólagos függésbe.
Ezt a pontot összefoglalva nem értek egyet azzal, amikor azt állítja, hogy számunkra nem szükséges a törvény, hogy viselkedésünket, magatartásunkat irányítsa-mondván, nekünk csak kegyelemre van szükségünk- az én álláspontom, hogy a kegyelem alkalmazza az erkölcsi törvény sztenderdjét (mércéjét) amint ezt az Újszövetség számos helyen említi is.

4. Prince hisz abban, hogy ha egyszer meg vagy váltva, nem veszítheted el az üdvösségedet
Prince, mint alapvető kijelentésben hisz abban, hogy ha egy személy elfogadta Jézust megváltójának, soha többé nem veszítheti el az üdvösségét. (Páran úgy ismerhetik ezt, mint az örök biztonság-bizonyosság tanát.) A feladatom ezzel az, hogy rávilágítsak arra, hogy Prince hibásan értelmezi az emberi érintkezést. Komolyan nem értek egyet ezzel a felettébb különös kijelentéssel.
Példának okáért a Zsidók 6:1-8, és a 10:24-29 világosan tanítja, hogy egyesek Krisztus ismeretének befogadását követően, gyakorlatilag a megmenekülésüket követően képesek voltak elesni, és elveszteni az üdvösségüket. Világos, mint „kátrány a havon” (világos, mint a nap) hogy a 2 Pét 2:20-22, és a Jak 5:19-20 szerint is a hívők el tudnak pártolni, és ezért bűnösöknek kell őket nevezni, olyanoknak, akiknek helyreállásra van szükségük. De számos olyan igehely van, amit ezzel kapcsolatban idézhetnék, de nem fogok az idő szűkössége miatt.
Sokkal inkább hajlok az üdvösség megreformált értelmezése felé, mely azt tanítja, hogy az emberek éljék meg a megváltás gyümölcseit, melyeket nem lehet szétválasztani magától a megváltástól, mivel azok a teremtés óta készen állnak, a megváltással együtt. (Efezus 1:4)
Ebben az esetben (azok az emberek, akik megélik, megtapasztalják a megváltás gyümölcseit) nem fognak a Krisztus testétől elszakadni, mondván ők soha nem is voltak annak a részesei. Az 1Jn 2:19 a szentek állhatatosságát tanítja, ez az egyetlen olyan Ige mely a Szentírás találós kérdésével képes elbánni, mivel a Szentírás egyszerre tanítja az örök bizonyosságot, és azt hogy egy hívő képes elveszíteni az üdvösségét. Én azt az álláspontot képviselem, melyet Péter apostol, és bátorkodom azt gondolni, hogy bár meg vagyok váltva, mégis erőfeszítéseket kell tennem annak érdekében, hogy elhívásomat, kiválasztásomat megerősítsem. (2Pét 1:10)

5. Prince azt tanítja, hogy Isten nem haragszik, és nem bünteti/fegyelmezi a hívőket.
Prince azt tanítja, tehát hogy Isten nem tud haragudni, illetve nem bünteti a keresztényeket. De akkor mi a helyzet azzal az intéssel, ami az Efezus 4-ben található, nem bánkódik-e a Szent Szellem? Az Efezus4:30-ban található „szomorkodik” kifejezés azt is jelenti, még hogy valamiért bánatos és aggódik a Szent Szellem, és ebbe beletartozik a bizonyos okkal történő haragvás is. Pál még ennél is erőteljesebben figyelmeztet az Efezus 5:6-ban ellenezvén az erkölcstelen életet, mondván az engedetlenekre Isten haragja száll. Az összefüggés tehát világos: aki engedetlen, (és ez az efezusi gyülekezetnek íródott!) Azok Isten haragjával fognak szembekerülni.
Továbbá, mi a helyzet azzal a bűnnel, mely a halálba vezet, melyre az 1Jn 5:16 hivatkozik? Az, hogy ez testi vagy szellemi halálra vonatkozik, évszázadokon keresztül vita tárgya volt. Mindazonáltal a legfontosabb pont hogy egy hívő képes bűnt elkövetni, és hogy ez halált eredményezhet. Én azt hiszem, hogy ez a szellemi halálra vonatkozik az 1Korintus 11:30, és az 1Korintus 5:1-6 összefüggésében. (Az 1Korintus 5:1-6-ban Pál át akart adni egy embert a Sátánnak, teste romlására hogy a szelleme megmeneküljön.)
Végezetül, mit kezd Prince Jézus azon szavaival melyet a hét gyülekezetnek mondott Kis Ázsiában a Jele2-3 fejezetekben? Ezekben a levelekben Jézus nem csak, hogy fegyelmezte, de valósággal megfenyegette az egész gyülekezet, hogy kimozdítja őket a városból, amennyiben nem térnek meg (Jel 2:5)
A Jele 2:16-ban pedig a Pergamoni gyülekezetnek azt üzeni, hogy legyen bűnbánó, máskülönben eljön, és harcolni fog egyesekkel. A Jele 2:22-23-ban Jézus azt mondja, hogy mindazokat, akik Jézabel befolyása alatt vannak meg fogja gyilkolni, ha meg nem térnek. Végezetül pedig a laodíceai gyülekezetnek azt üzeni, hogy kiokádja őket a szájából a Jele 3:15-16-ban. Erős, szavak ezek amelyek alkalmasint nem igazán passzolnak Joseph Prince teológiájába.

6. Prince azt mondja, hogy Krisztus keresztje miatt nem ítéli meg a népeket.
Prince azt tanítja, hogy. addig, amíg Lót Sodomában volt, Isten nem ítélte meg Sodomát Lót miatt. Prince okot kreált melynek esetében kijelentheti: a keresztények jelenléte miatt Isten nem ítél el egyetlen népet sem. Prince abban hibázott, hogy nem vette figyelembe, hogy az ószövetség tele van olyan példával, és illusztrációval, amelyben Isten megítélte Izrael népét, Illetve Júdát egyenesen kizárta az örökségéből egészen addig, amíg nem látott egy hívő maradékot. (Ézsa 6:13)
Azon kívül Jézus a Máté 11:20-24-ben beszél arról az együttes ítéletről mely azon városokat érték melyek elutasították őt. Nyilvánvalóan nehéz szubjektíven és biblikusan alátámasztani azt, hogy Isten megítéli a zsidó népet, és Jeruzsálemet, mert elutasították Őt. Krisztus után 70.-ben a római seregek leuralták Jeruzsálemet, majd pedig a templomot is lerombolták, ahogy azt Jézus előrebocsátotta, mi eshet meg egy generációval jóllehet ez majdnem 40 évvel feltámadása után történt. (Máté 24:34, Luk 21:20)

7. Prince egy egyéni, individuális evangéliumot hirdet, mely függetleníti magát az 1Mózes 1:28-ban megfogalmazott kulturális küldetéstől.
Talán Prince azon meggyőződése kavarta a legnagyobb vihart radikális kegyelemtanában, hogy az általa hirdetett evangélium nem integrálódott, (nem lett eggyé) az 1Mózes 1:28-ban megfogalmazott kulturális küldetéssel. Azoknak a hívőknek, akik ragaszkodnak eredeti küldetésükhöz, melyet Isten adott Ádámon és Éván keresztül, (ezt erősítette meg Noénál az árvíz után (1Mózes 9:1-2)) tisztában kell lenniük azzal, hogy szükségünk van erkölcsi és polgári törvényekre, hogy megértsük Istent, miként fegyelmez egy népet (Máté 28:19). A tíz parancsolat nem csupán az egyén törvénye a kegyességre, és a szentségre, hanem elsődlegesen azért adatott, hogy rendszereket egyesítsen, ezáltal fegyelmezve meg a kibontakozó Izraelt. (2Mózes 20:1-2) Az 1Tim. 1:8-11 utal a törvényegyesítő mivoltára, mikor azt mondja, hogy az nem az igazaknak adatott, hanem azoknak, akik nem igazak. (Abban az időben egyetlen személy volt, akinek nem volt szüksége a törvényre, mert tudta mit jelent szentnek lenni: és ez Jézus volt).
Az a tény, ahogy Pál viselkedett a rabszolga kereskedőkkel és gyermekrablókkal mutatja hogyan viszonyult a kollektív, és az egyéni bűnökhöz.

Jóllehet azt gondolom, Prince könyvében van sok éles meglátás, mégis aggódom, hogy sokakat sodor szélsőségekbe, olyan Krisztus-ismeretbe, mely nélkülözi az engedelmességet, olyan egyszerű, és nyilvánvaló elkötelezettségek iránt, mint a helyi gyülekezet, a tized, illetve a szeretetben való járás. (Bár Prince támogatja a gyülekezetet, azáltal hogy folyamatosan ad számára, mégis teológiája könnyedén elutasíthatja ezeknek gyakorlását. Továbbá úgy fest, Prince elutasítja a böjtöt, mint szellemi fegyelmező eszközt.)
Meggyőződésem hogy a böjt egy nagyon fontos dolog, de természetesen nem az üdvösség elérése érdekében.
Tanítása nem kapcsolódik az 1Mózes 1:28-ban megfogalmazott kulturális küldetéshez, ezért Prince alapjaiban hibás, mert képes úgy vezetni egy személyt, hogy elveszítse a kapcsolatát a Királyság Evangéliumának Örömüzenetével.
Ez így ön-központúságba, és nárcizmusba vezeti az embert. A királyság üzenete beintegrálja a megváltott egyéneket az ők közös, egyetemleges felelősségükbe, történetesen, hogy szolgálják a saját közösségeiket.
Mindennek ellenére remek könyv lehet néhány új hívő számára. Meggyőződésem, hogy az új keresztények és a kicsi gyerekek kell, hogy tanítva legyenek a tíz parancsolatra, mint egy, a gyülekezetben, és a világban lévő alapvető etikára. Továbbá különösen azok számára ajánlom, e könyvet, akik állandó bűntudatban élnek, és önmaguk elmarasztalásában.
Ha a radikális kegyelem az Isten Királyságának összefüggésében lenne tanítva, egyensúlyt kapna, és olyan nagyszerű tanítás lenne, mely felemeli Jézust, továbbá az egyén életét oly módon lenne képes átalakítani, hogy az nemzeteket alakítana át.

Joseph Mattera

Forrás: http://www.charismanews.com/opinion/40943-is-joseph-prince-s-radical-grace-teaching-biblical

Joyce Meyer - Ha félsz is, cselekedj! 2.

A rossz félelem

Ha tiszteletteljes Istenfélelem nélkül éljük az életünket, az emberek tetszését igyekszünk elérni Istené helyett. Habár a Biblia sokat beszél az Istenfélelemről, sehol nem helyesli az emberektől való félelmet (lásd Példabeszédek 29:25) és sehol nem fogadja el az ördögtől való félelmet.

Nem kell félned sem az ördögtől sem az emberektől, attól, hogy vajon mit gondolnak, mit mondanak, mit tesznek vagy mit fognak tenni.

Ha Isten helyett az embereknek akarunk megfelelni, az életünk tele lesz nyugtalansággal. Ha Isten megkér bennünket egy feladat elvégzésére, mi azonban inkább valami mást teszünk, elszalasztjuk Isten tervét az életünkben. Inkább az emberek előtt hajtunk térdet, mint Isten előtt, amitől gyötrő érzésünk támad, és ez vezet végül a nyugtalansághoz. Ez pedig ellopja a képességünket, hogy bízni tudjunk.

A félelem befolyása

Sok ember él a félelem befolyása alatt. A félelem szó görög megfelelője a “phobos”, ami eredetileg menekülést jelentett. Először a rémület okozta menekülést, aztán pedig az okot, ami a menekülést kiváltja. Valójában a félelem és menekülés olyan közeli kapcsolatban állnak egymással,hogy a menekülés egyik jelentése „veszély miatt elfutni” vagy „veszély elől elfutni”. Más szavakkal: amikor félünk, menekülünk. A legtöbb embernek megvan a magyarázata a félelemre. Vine így összegzi ezeket az okokat: “minden amit az ellenség a megfélemlítés által okoz.”

Bizonyos tekintetben elég erős a személyiségem, mégis voltak olyan területek az életemben, ahol a félelem szelleme előtt térdet hajtottam. Mindannyiunknak vannak olyan területei az életben, ahol erősek vagyunk, másutt azonban a félelem legyőz bennünket.

Elisabeth Elliott egyike annak az öt nőnek, akiknek misszionárius férjeit vagy testvéreit egy ecuadori indián törzs tagjai ölték meg. A misszionáriusok az evangéliumot hirdették az indiánoknak. Elisabeth és Rachel Saint, az egyik misszionárius testvére, később együtt evangelizáltak ezeknek a törzseknek, beleértve azokat az embereket is, akik megölték férjeiket és testvéreiket. Elisabeth Elliott elmondja, hogy az élete akkoriban teljesen a félelem irányítása alatt állt.

Nem tudta megtenni azokat a dolgokat, amiket szeretett volna, vagy amit Isten akart, hogy megtegyen, mert amint belekezdett, a félelem megakadályozta őt. Egy barát pár egyszerű, de hatásos szava megszabadította őt: cselekedj, ha félsz is.

Derek Prince - Isten népének diadala - Isten programja az idők végére 1.

I. Bevezetés

A. ApCsel 2:16–21. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellemembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellemembõl, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gõzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

—Isten egy különleges (kegyelemből történő) beavatkozást ígért saját népe érdekében az utolsó idők végére. Az emberi faj egyetlen részét sem fogja figyelmen kívül hagyni.

B. ApCsel 3:19–21. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bûneitek, hogy így eljõjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétõl. És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek elõre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az idõkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikrõl szólott az Isten minden õ szent prófétájának szája által eleitõl fogva.

—Négy fázis:
1. Isten népe megtér és visszafordul Istenhez
2. A felüdülés idejei
3. A helyreállítás idejei (időszakai)
4. Krisztus visszatérése (vesd össze: Máté 17:11)

C. Ézs. 59:1. Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az õ füle, hogy meg nem hallgathatna.

—Istent a népének a vétkei tartják vissza attól, hogy az érdekükben mozduljon

D. 2 Krón. 7:14. És megalázza magát az én népem, a mely nevemrõl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az õ bûnös életmódjával: én is meghallgatom õket a mennybõl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket.

—Az Isten népének bűnei tartják vissza a gyógyulást a földünkön


II. Jóel témája: Elnéptelenedés—helyreállítás—ítélet

A. Jóel 1:4–12. A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskõ; és a mit a szöcskõ meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól! Mert egy nép jött fel az én földemre, erõs és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nõstény oroszláné. Pusztává tette szõlõmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai. Keseregj, mint a szûz, a ki gyászba öltözik az õ ifjúsága férjéért. Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj. Szégyenüljetek meg, ti szántóvetõk; jajgassatok szõlõmûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezõ aratása! Elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.

—Elnéptelenedés egy rovar hadsereg inváziója (sáskajárás) (= démonok) következtében. A szőlőtő = az egyház. A fügefa = Izrael.

1. A Sátánnak van egy „ötödik hadoszlopa” az egyházon belül
2. Amíg ez nincs felszámolva, az egyház nem lehet teljesen győztes

B. Jóel 2:21–29. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr! Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ [hónapban.] És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat. És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem. És lészen azután, hogy kiöntöm szellememet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én szellememet.

—Helyreállítás Isten Szelleme kitöltetése által

C. Jóel 1:10; 2:19; 24; 2 Kor. 9:8. Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj.
És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek.

—„gabona” = Isten Igéje; „olaj”= a Szent Szellem kenete; „must” = az öröm

1. Isten gondoskodásának mértéke mindig a bőség
2. Az egyházon belül két szemben álló királyság van: Dávid királysága felülemelkedik Saul királyságán. Saul vétke: „A nem tökéletes engedelmesség valójában engedetlenség.”

D. Jóel 2:22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat.

—Izrael és az egyház helyreállítása párhuzamosan halad körülbelül Kr. u. 1900 óta.

E. Lukács 21:29–31. Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten birodalma.

—Itt Jézus a Jóel 1:12-re utal. A fügefa (Izrael) hajtása azt mutatja, hogy a szőlőtő (az egyház) szellemi helyreállítása is folyamatban van.

John Bevere: Mit tesz Jézabel szelleme? 16.

Olvassuk tovább: Filippi 3:12: „Nem mondom, hogy már elértem vagy, hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” 

Itt viszont már nem a megtérése előtti eredményeiről beszél, hanem azoknak a hátrahagyásáról beszél, amit megtérése után ért el. Arról beszél, hogy hátat kell fordítania ezeknek, hogy az előtte levőknek neki tudjon feszülni. Alázatba kell felöltözzem, és tudatosítanom magamban, hogy mindaz, ami mögöttem van, Isten kegyelméből történt, és előre kell mennem. Ez történik sokakkal – mikor először megtérnek. Rájönnek, hogy mindent, ami mögöttük volt kárnak ítélnek. De azután eltelik néhány év, kiolvassák a Bibliát, tartottak már gyermek-bibliaórát, ismeret beszédét szólták valakinek, vagy valaki összerogyott, miután rátették a kezüket, és egyszeriben megszállja őket a büszkeség, és a gőg: „Hát, igen, még a pásztorom sem működik olyan hatékonyan, mint én!”
Lehet, hogy ezt nem is mondják ki, de a szívükben biztos, hogy ezt gondolják! Ezt úgy hívják, hogy büszkeség!! Pál azt mondja, hogy ahhoz, hogy a felülről való elhívásra igyekezzek, a hátam mögött levőket el kell felejtenem, el kell engednem. Na most, egy pár percre vizsgáljuk meg az életét – ki ért egyet azzal, hogy Pál az Új Testamentum legnagyobb apostola? Ő írta a felét az Új Testamentumnak, egyet értesz velem?

Na most, hadd mutassam meg neked, hogy mit mond magáról ez az apostol. Menjünk együtt az 1. Korinthus 15-be. A 9-es vers így szól: „Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.” Nézzetek rám! Ez a levél Krisztus után 55-ben íródott. Eddigre Pál már néhány missziói útján túl volt. Gyülekezeteket alapított, nem csak a környező népek között, mint Júdeában és körülötte, hanem Ázsiában is, és más országokban is. Egy nagyon nagy becsben tartott ember volt, különösen ezekben a gyülekezetekben, hiszen ő alapította ezeket.

Ennek ellenére nézzétek, hogy hogyan vélekedik magáról – „én vagyok a legkisebb az apostolok között”. Látjátok, hogy hogyan vélekedik? Nem úgy, hogy ’Én aztán már tévében is szerepeltem, a leghíresebb újságokban írtak rólam, könyveket írtam, sőt ezek a könyvek vezetik az eladási ranglistát.’ Pedig ezeket én is mind elmondhatnám magamról – voltam tévén, benne voltam nagy újságokban, a könyveim nagyon jól fogynak, de hadd mondjak valamit! Tisztában vagyok vele, hogy kinek az eredményei ezek, tudom ki tette ezeket! És teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy mit érek nélküle – nem vagyok több a föld poránál. Bármi, amit tettem, egyedül Isten kegyelméből történt. Lucifer is abba a hibába esett, hogy elfelejtette kitől kapta mindazt, amije volt! Semmi olyanod nincs, semmi, és nem érdekel, hogy mennyire nagy a talentumod, vagy mennyire nagyszerű vagy! Jobban teszed, ha észben tartod, hogy kitől kaptad!

1. Korinthus 15:10: „De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az Ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” Kik azok a „mind azok”? A többi apostol, ugye?
És egy pillanatra lehet, hogy úgy tűnhet, hogy Pál büszke, mikor azt mondja, hogy „sőt többet munkálkodtam”, mert tény, hogy sokat munkálkodott, de utána rögtön látjuk, hogy azt mondja, „de nem én voltam…”.

Ugorjunk 7 évvel későbbre, Krisztus után 62-be: az Efézusi levél 3. részébe. Mostanra már még jobban ismerik Pált, elterjedt a hírneve még szélesebb körökben, ismert mindenfelé. Ehhez képest nézzük meg, hogyan vélekedik magáról Krisztus után 62-ben: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát.” Nézzetek rám! Nem semmi, ugye? Hét év alatt eljutott az apostolok között a legkisebbtől, a szentek között legkisebbig! Miközben persze az elmúlt hét évben még több eredményt ért el. De ennek ellenére jól látható Pál magatartása. És mind tudjuk, hogy az igében nem lehet túlozni. Pál itt nem olyan, mint néhány keresztény, hogy azt mondják, ’Ó testvérem, ez csak az Úr kegyelméből volt, (de azért remélem, látjátok, hogy mennyire ügyes vagyok!)’ Az igében nem lehet hazudni! Pál tudta a lénye legmélyén, a szellemében, hogy kizárólag olyan képességei vannak, amit Istentől kapott. Minél idősebb lesz Pál, annál kevesebbet tulajdonít magának – azaz növekszik az alázatban. És pont ez az, amit Jézus is tett: lejött az Atya jobbjáról, megalázta magát, szolgai módon engedelmes volt egészen a halálig, letette az életét, pedig tudta, hogy egyenlő Istennel. És ezért Isten felmagasztalta őt. Ez az út, amiről Pál is beszél, a felülről való elhívás felé, az önmagunknak való meghalás és az alázat útja. Mi történne, ha az Egyház eljutna oda, hogy igazán megalázzuk magunkat, és egymást és Istent szolgáljuk tiszta motivációkból? Mi fog történni, ha ez bekövetkezik? Az biztos, hogy akkora ébredés lesz, mint még soha! Mert ez a nemzet a büszkeségéből él. És a keresztények is pont abból élnek, amiből a világ él. ’Nekik van ilyenjük, akkor nekünk is kell! Nekik is van olyanjuk, akkor nekünk is kell!’

AZ EGYETLEN VÉDELEM SZÁMODRA JÉZABEL SZELLEME ELLEN, AZ HA ALÁZATTAL RUHÁZOD FEL MAGAD!!

És az alázaton nem vallásosságot értek, nem gerinctelenséget és gyengeséget értek ezen. Hanem azt jelenti, hogy megbízol Istenben minden felől. Dávid alázatos volt, de mindeközben bátor is, mint az oroszlán! Soha ne párosítsd az alázatot gyengeséggel!! Az alázatnak az erő a párja! Az alázatnak a bátorság a párja! Mert a mi bizalmunk Isten kegyelméből ered! Ámen!

Reinhard Bonnke - A csapda 4.

A PÉNZ CSAPDÁJA

A pénz remekül rászedheti az óvatlanokat. Tiszta szívre, tiszta indítékokra és Istentől felkent szemre van szükségünk az ördög kelepcéinek felderítéséhez. Alig kezdtem el Afrika evangélizálását, amikor az Úr egy bizonyos minősítő próba alá vetett engem. Egy hölgy felhívott telefonon és meghívott magához. Amikor megérkeztem hozzá, az otthona jómódot tükrözött. Gyönyörű, fényűző ház volt. A tulajdonos meleg mosollyal üdvözölt engem. "Nagyon akartam már találkozni önnel" - mondta -", mert egy ideje már figyelem önt."

Hamarosan rátért a lényegre, és szavai annyira meghaladták az elképzeléseimet, hogy csak ámultam. Ezt mondta: "Finanszírozni akarom az afrikai evangélizációit." Még lélegezni is elfelejtettem, azt hiszem. Az asztalon volt egy dosszié, amit felém tolt. A vagyonáról szóló dokumentumok voltak benne. Úgy olvastam, mintha az Eldorádó völgyét fedeztem volna fel. "Láthatja, mim van." - szólt a hölgy - "Vasérc lelőhelyek, egy gyémántbánya stb..." Mintha Krőzussal találkoztam volna.
"Nos" - magyarázta - ", létre akarok hozni egy alapítványt, hogy a pénzem felét Isten munkájára szánjam. Szeretne ön csatlakozni a kuratóriumhoz? Mindezt a pénzt az Úr szolgálatában kell felhasználni. Elfogadja ön?"

Biztosan Isten volt az ilyen nagyvonalúság mögött? Nem hallottam az öröm visszhangját a mennyből. Ehelyett egy furcsa figyelmeztetést éreztem, bár megpróbáltam palástolni a lelkesedésem hiányát. Csak azt tudtam mondani: "Köszönöm! Ez viszont nagy felelősséggel jár. Imádkozhatom, mielőtt elkötelezem magam?"
Amikor hazaértem, feleségem, Anni, ugyanúgy reagált a hírre, mint én. Nem jött tüzbe, inkább aggodalmat érzett. Tudtuk, hogy le kell borulnunk az Úr előtt, és vezetést kell kérnünk ebben. "Urunk, ha ez az ördög csapdája, semmi közöm nem lesz hozzá.”

Hetek teltek el, az evangélizációkkal foglalkoztunk. Sem igent, sem nemet nem tudtunk mondani. Közben egy éjjelen rettenetes rémálmom volt, amit nem tudtam elfelejteni. Azt álmodtam, hogy egy folyó partján álltam a szürkületben. A vízállás alacsony volt, csak tócsák és sár látszott a mederben. Egy kis ember ment el mellettem, és lesétált a gáton. Intett felém, és én követtem. Amikor már félúton jártam lefelé, hirtelen egy hatalmas víziló emelkedett fel előttem, félelmetes üvöltéssel. Két fajta víziló van, ez a példány a nagyobb fajtát képviselte. Hátráltam rám éhező fogai elől, de mögöttem egy másik szörnyeteg került elő. Több állat is kiemelkedett a sárból, minden oldalról körülvettek. Veszélyes helyzetemben, elkeseredetten kiáltottam fel: "Jézus, segíts!" Az álmomban segített, felébredtem, de az emlék velem maradt.
Mialatt még ezen a rémálmon töprengtem, a hölgy újra kapcsolatba lépett velem, és sürgette a találkozásunkat. Hallani akarta a döntésemet az alapítvány létrehozásáról. Elmentünk hozzá. Ő újra mosolyogva üdvözölt minket. Így szólt: "Mielőtt bemegyünk a házba, hadd vezessem körbe önöket!" Tehát körüljártuk a birtokát. A földjei egy folyónál értek véget, egy idő után odaértünk. Átnéztünk a túloldalra, amint ott álltunk.

Hirtelen átvillant rajtam valami, mintha villám csapott volna belém. Az a folyó! Ez az - ugyanaz, mint az álmomban. A folyó ugyanaz volt, és most nem álmodtam. Itt veszély leselkedik ránk - ezt jelentette az álom. Isten ezt mutatta meg nekem. Közel éreztem magamhoz az Urat, és biztos voltam benne, hogy a választ rövidesen megkapom. Tehát megkérdeztem, bemehetünk-e a házba, hogy együtt imádkozzunk.
Amint letérdeltünk, nem egyszer, hanem háromszor hallottam az Úr hangját: "Fiam, semmi közöd ne legyen ehhez!" Amikor felálltunk, odamentem a gazdag hölgyhöz, és így szóltam: "Asszonyom, kérem, engedje meg, hogy visszautasítsam a nagy bőkezűségét! Adja a millióit valaki másnak! Isten nem akarja, hogy ez a pénz az enyém legyen." Abban a pillanatban úgy éreztem, hatalmas kő esik le a szívemről. Miért? Nagyon furcsának tűnt a dolog. Isten azonban valami mást tett abban a percben. Az Ő Szelleme által megmutatta nekem az igazi vagyonomat, az Ő Igéje ígéreteit: "Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen” (Fil. 4:19.). Rájöttem, hogy kimeríthetném a hölgy által felajánlott milliókat, és amikor a pénz elfogyna, a szolgálatom is befejeződne.

Joyce Meyer - Ha félsz is, cselekedj! 1.

Istennek engedelmeskedni, szemben a félelemmel

Akadályozott-e már meg valaha a félelem? Volt már úgy, hogy inkább elfutottál valami elől ahelyett, hogy Istenre hallgattál volna, vagy esetleg belekezdtél valamibe de azután meghátráltál a félelem miatt?

Ha igen, akkor még nem tapasztaltad meg mindazt a bizalmat és áldást ami Istenben rendelkezésedre áll és amit Ő annyira szeretne átadni neked. De ne aggódj, nem vagy egyedül.

Lehet most azt gondolod,hogy én nagyon bátor vagyok, de volt idő, amikor nem tudtam eléggé bízni, és a nekem szánt áldásokat sem tudtam elvenni. Isten éveken keresztül segített megérteni, hogyan tartotta a félelem fogságban az életemet, és megmutatta a kivezető utat. Ebben a könyvben elmagyarázom mindazt, amit Ő tanított nekem. Hiszem, ha nyitott szívvel olvasod ezt a könyvet, te is képes leszel megszabadulni a félelem kötelékéből.

Az egyetlen helyes módja a félelemnek

Hogy mi a félelem egyetlen helyes módja azt a Biblia írja le nekünk – ez pedig az Istenfélelem. Ez nem azt jelenti, hogy rettegnünk kell tőle vagy azt hinnünk, hogy csapásokkal büntet bennünket. Ez nem az, ami Isten akarata az életedben.

Az Istenfélelemről a Biblia úgy ír, mint egyfajta tekintély iránti félelemről. Olyasmi ez, mint ami a gyermekekben van a szülők felé, a feleségben a férj felé, és a diákokban a tanáraik felé. Ez a fajta félelem tiszteletteljes.

Ha jól megnézed, láthatod, hogy a sátán milyen jó munkát végez az egész rendszer lerombolásában. Társadalmunkban az emberek nem tisztelik a tekintélyt. Sőt, sokkal inkább lázadnak.

A Példabeszédek 14:26 –ban egy érdekes dolgot mond az Írás: Az Úr tiszteletteljes, tiszteletre méltó félelmében erős bizalom van. Miért? Mert ha így féled Istent engedelmeskedni fogsz neki. Azt fogod tenni, amit Ő mond és az Őbenne való bizalmad egyre csak nő. Ez a fajta Istenfélelem pozitív hatást gyakorol az emberekkel való kapcsolataidban is. W.E. Vine a következőket mondja: “ez folyamatos óvatosságra int a kapcsolataimban, hogy azokat Istenfélelemmel kezeljem”. Bántál már valaha rosszul másokkal? Velem korábban elég nehéz volt kijönni. A rossz kedvemet néha a gyermekeimen és férjemen, Dave-en töltöttem ki.

Észrevettem azonban, hogy minél jobban féltem Istent és minél inkább megismertem Őt, annál jobban odafigyeltem a kapcsolataimra is. Tudom, hogy felelősséggel tartozom Neki a cselekedeteimért és más emberek ugyanolyan értékesek a számára, mint én vagyok.

A fordítást nekik köszönhetjük: Diana En Arnoud Jan, Antal Orsolya

Változás a budapesti istentiszteletek időpontját illetően

Bizonyára sokan hallottátok a szerdai hirdetést, melyet azóta Sándor pásztor megerősített: a budapesti hétvégi istentiszteletek októbertől kezdődően szombat estére kerülnek (ahogyan Budaörsön és a Folyondár utcában is voltak), és várhatóan másnap sugározza ezeket az ATV a szokott időben.

Derek Prince - A hatékony imádság 14.

Nézzük most, mint mond Pál erről a témáról az Efézus 3,20-ban. „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogy nem mint kérjük, vagy elgondoljuk, mibennünk munkálkodó erő szerint.”

Pál itt szembeállítja azt, amit mi el tudunk gondolni, ennek következtében, amit kérünk – amihez van bátorságunk, hogy kérjük – azzal, ahogy Isten meg tudja hallgatni imádságainkat, és ahogy Ő be tudja teljesíteni, sokkal inkább, mint ahogy mi kérjük. De valamint hozzáfűz: „a mibennünk munkálkodó erő szerint.” Itt pedig a Szent Szellemről van szó. Ha most ezt együtt nézzük, láthatjuk, hogy az imádság meghallgattatása attól függ, hogy a Szent Szellemnek milyen része van a kérésben. Amilyen mértékben a Szent Szellem kérését tolmácsolja a mi imádságunk, olyan mértékben tudja Isten meghallgatni, sokkal följebb, mint ahogy el tudjuk képzelni.

Ha teljesen a Szent Szellem adja az imádságot a szánkba, a meghallgattatás száz százalékig biztos, hiszen Isten saját magával nem fog vitatkozni, Ő teljesen egyetért azzal, amit a Szent Szellem kér, hiszen az az Ő szelleme, és a Szent Szellem mindig az Ő akarata szerint könyörög a szentekért. És ha az Ő akarata szerint kérünk valamit, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, meghallgatásra találnak. Az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szent Szellem Isten között teljes az egyetértés, teljes a harmónia, ebben abszolút biztosak lehetünk. Tehát az imádságaink hatékonysága azon múlik, hogy a Szent Szellem milyen mértékben tud részt venni ebben.

Derek Prince - Isten népének diadala 2.

IV. A hívők hatalmat kaptak a démonok fölött

A. Lukács 1:71, 74–75. Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek.
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.

—A hívők felszabadultak az elnyomás és a félelem alól

B. Máté 10:1; Lukács 10:17–19. És elõszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiûzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erõtelenséget.
Visszatére pedig a hetven [tanítvány] örömmel, mondván: Uram, még a démonkok is engednek nékünk a te neved által! Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égbõl.
Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

—A hívőknek hatalmuk van minden démon fölött



V. A hívőkön keresztül fog eljönni a teremtett világ számára a megszabadulás (a „hiábavalóságtól”)

A. Róma 8:19–23. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsõségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak [ez] pedig, hanem magok a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

—Az Isten fiainak dicsőséges megjelenése a feltámadáskor szabadulást fog hozni a teremtett világnak is (vesd össze: Kol. 3:4)

B. Ézs. 11:4–9; 65:17–25. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzõje az igazság lészen, és veséinek övedzõje a hûség. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek õrzi azokat; A tehén és medve legelnek, [és] együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstõl elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.

—Az ezeréves királyságban részleges szabadulás lesz

C. Efé. 1:9-12, Jel. 21:1–5, 24–26. Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, Az idõk teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak; Õ benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az õ akaratjának tanácsából cselekszik, Hogy legyünk mi magasztalására az Õ dicsõségének, a kik elõre reménykedtünk a Krisztusban.

Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.

És a nemzetek, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a nemzetek dicsõségét és tisztességét abba viszik.

—Isten örökkévaló szándékának beteljesülésekor Isten fog lakozni az egyházban a teremtett világ közepén, és a szabadulás teljes és állandó lesz


VI. A Krisztus igazságával azonosult hívők válnak a Sátán birodalma leverésének eszközeivé

A. Róma 5:1, 8:1, 33–39; 2 Kor. 5:21. Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sõt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk: Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétõl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Mert azt, a ki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õ benne.

—A hívők Krisztus igazságával lettek igazakká, és ezért győztesek az „angyalok, hatalmasságok és erők” fölött.

B. Kol. 1:13. A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Õ szerelmes Fiának országába.

—A hívők átkerültek a Sátán uralmi területéről a Krisztus országába

C. 2 Kor. 10:4–5. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.

—A hívőknek szellemi fegyvereik vannak, hogy lerontsák a Sátán minden magaslatát, és minden okoskodást, amely Isten ismerete ellen emeltetett. Ez a Sátán királyságának egészére utal

D. Máté 16:18. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

—A pokol (Hádész) kapui sem állhatnak ellen Krisztus egyházának

E. Róma 16:20. A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.

—A Sátánt Isten a hívők lábai alatt rontja meg (zúzza szét, angol fordítás)

F. Jel. 12:11. És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.

—A Sátánt Isten a hívők szellemi fegyverei által veti le a mennyből. A Sátán folyamatosan arra törekszik, hogy a hívőket tudatlanságban tartsa ezektől a tényekkel kapcsolatban