2013. november 7., csütörtök

Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 6.

Ötödször: ehhez hasonló problémákat okozunk a bizalom te­rü­letén olyan dolgokkal, mint megbízhatatlanság, kö­vet­ke­zet­len­ség, gondatlanság és meggondolatlanság. A bizalomhoz az kell, hogy bi­zo­nyos pontossággal előre ki tudjam számítani a másik ember rea­gá­lá­sát vagy viselkedését: következetesnek kell lennie. Ellenkező eset­ben a bi­zalom nagyon tapogatózó jellegű lesz. Ugyanez vonat­ko­zik a válto­zé­­kony hangulatokra, ami megbízhatatlan vagy ki­szá­mít­ha­tatlan ér­zel­mi állapotot jelent. Nehéz megbízni abban az emberben, aki­nek a ke­délyállapotában nincs semmi logika. Nem számíthatsz arra, hogy ma ugyanúgy reagál valamire, mint tegnap tette.

A hatodik, az erkölcsi gyengeség is ugyanígy tönkreteszi a bi­zal­mat. Nehéz megbízni valakiben, ha kételyeid vannak azzal kap­cso­la­to­san, vajon képes-e gerincesen viselkedni nyomások alatt, vagy ne­héz­sé­gek között; ha egyértelműen látod benne a jellembeli hiá­nyos­sá­go­kat, vagy az alapelvek hiányát. Ez alapvető szempont minden fon­to­sabb kapcsolatban. Házasság előtti tanácsadásokon nyersen fel szok­tam tenni a kérdést: “Eléggé megbízol ebben a férfiban (vagy nőben) ah­­hoz, hogy a kezébe tedd életed hátralévő részét?” Vannak párok, akik ettől megdöbbennek, mivel soha nem gondolták ezt komolyan vé­gig. De nyomások alatt a jellem a legfontosabb. Egy nő sem akar olyan férfit, aki nem lesz majd mellette, ha baj van, és egyetlen férfi sem akar magának olyan nőt, akitől arra számíthat, hogy vál­ság­hely­zet­ben tehetetlen könnyáradatban tör ki.

A jellem kétszeresen fontos a vezetőinkkel való kapcsolatunkban. Pél­­dául milyen kérdésekben kell az embereknek vezetőikben meg­bíz­ni­­uk? Meg kell bíznunk a vezető döntéseiben, meg kell bíznunk ab­ban, hogy a vezető helyesen választotta ki a célokat, és ezeket a cé­lo­kat tisz­tán is látja. Aztán meg kell bíznunk a vezető ta­lá­lé­kony­sá­gá­ban, vagyis ab­ban, hogy ha a jövőben ismeretlen helyzettel találja ma­gát szemben, ak­kor is helyesen dönt. De meg kell bíznunk a vezető be­csü­le­tes­sé­gé­ben is, vagyis abban, hogy ha hibát követ el, akkor nem pró­bálja majd lep­lezni, és nem akar kitérni a felelősség elől, hanem szem­benéz té­ve­dé­sével, és visszavezeti népét a biztonságos talajra. Ezen­kívül meg kell bíz­nunk a vezető állhatatosságában, amin azt ér­tem, hogy a nehéz idők­­ben is kitart mellettünk. Ha az emberek meg­ne­szelik, hogy ve­ze­tő­ik inkább kiszállnak a buliból, hogy mentsék az ir­hájukat, ha a dolgok rossz­­ra fordulnának, akkor nem fogják sokáig kö­vetni őket. És igazuk is van. A hűség és különösen a ren­dít­he­tet­len­ség a próbákkal és ne­héz­ségekkel való szembenézésben, a vezető jel­lemének egyik leg­fon­to­sabb vonása.

A hetedik dolog az önbizalom hiánya. Más szavakkal: “Hogyan bíz­­hatnék meg benned, ha te sem bízol meg saját magadban?” Ez kü­lö­nö­­sen fontos vezetőknél, apáknál és más, tekintélyt viselő sze­mé­lyek­nél. Időnként egy-egy szervezetben például egy gyülekezetben lát­szó­lag minden rendben megy, mégis érezni lehet, hogy az em­be­rek­ben ott lappang egy kényelmetlen érzés, akár egy búvópatak. Ennek gyak­ran az az oka, hogy átvették vezetőik belső bi­zony­ta­lan­sá­gát. A ve­ze­tők azért állnak egy szervezet élén, hogy a bátorság és önbizalom for­rá­sai legyenek vezetettjeik számára, amelyek átsegítik majd őket a ne­héz időszakokon. Ha ez hiányzik, akkor a bizalom legjobb esetben is csak nagyon gyengécske lesz: “szétfoszol bizakodásuk, és bi­zo­dal­muk olyan lesz, mint a pókháló”.

A nyolcadik a korrektség hiánya, az igazságtalanság. “Nem tu­dom, hogy méltányosan dönt-e majd.” Ez is kulcsfontosságú szem­pont a vezetőknél. Ha valakinek a reagálásait vagy döntéseit be­fo­lyá­sol­hatja kivételezés, előítélet, elfogultság, diszkrimináció, vagy más tor­zító hatás, akkor nem bízhatunk meg az ítéleteiben, mert ezek rej­tett ir­ra­ci­o­nális vagy érzelmi szempontokra épülnek.

És végül meg kell itt említenünk a féltékenységet, mivel a fél­té­keny­ség gyakran a bizalom hiányából származik. Az ember fél, hogy el­veszíti valakinek a ragaszkodását, egy kiváltságos pozíciót, vagy egy fon­­tos célkitűzését. A féltékenység a gyanakvásból sarjadzik ki, és ri­va­­lizálást, keserűséget eredményez. A féltékenységgel rendkívül nehéz együtt élni, és szinte lehetetlen azt leszerelni, mivel mondhatsz vagy te­hetsz bármit, semmivel sem tudod meggyőzni a féltékeny embert. A fél­­tékenység a kisebbségi érzéshez hasonlóan furcsa módon pon­to­san abból a a meggyőzési kísérletből táplálkozik és tartja fenn ma­gát, amely megpróbálja azt szétoszlatni.

“A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás
de ki áll­hatna meg az irígység előtt?”