2013. november 3., vasárnap

David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR ÓVÓ SZERETETE 1.

.....GAZDAG ÁLDÁSSAL FORDULSZ FELÉJE [angolban: „Megőrzöd őt áldásoddal...” – a ford.], fejére színaranykoronát teszel.” (Zsolt 21,4)
Első pillantásra Dávidnak ez a zsoltárverse nehezen érthető, különösen az eleje: „Megőrzöd őt áldásoddal...”. A „megőriz” szót általában valamilyen nehézséggel kötjük össze, nem pedig az áldással. Ennek értelmében ennek a versnek a modern fordítása így hangzana: „Az Úr áldásával támogatta Dávidot.”
A Szentírásban a „megőriz, megóv” kifejezés valami egészen mást jelent: „előre megérez, megelőz, előre lát, előre teljesít, kifizeti az adósságot annak lejárta előtt”. Ezenkívül majdnem minden esetben valamilyen örvendetes dolog is benne van.
Ézsaiás könyvében láthatunk egy ilyen örömteli dolgot – olyan örömet, amely abból származik, hogy Isten előre látott valamilyen szükséget, és még időben betöltötte. így szól az Úr Ézsaiás által: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom” (Ézs 65,24). Ez a vers csodálatos képet fest az Úr irántunk megnyilvánuló szeretetétől. Annyira meg szeretne áldani, annyira készen áll arra, hogy jóságát és szeretetét kinyilvánítsa, hogy meg sem tudja várni, amíg elmondjuk neki kéréseinket. Inkább ott terem, és cselekszik könyörületesen, kegyelmesen és szeretettel. Számára ez a legnagyobb öröm.
Éppen erről beszél Dávid a 21. zsoltárban: Uram, rám árasztod áldásaidat és jóságos szeretetedet, mielőtt még kértem volna. És többet adsz, mint amit egyáltalán kérhetnék. – Dávid Istennek arra a fenséges művére utal, amelyet az Úr a szellem birodalmában végzett el érte. Olyasmi volt ez, aminek révén Dávid győzni tudott az ellenségei felett; felelet volt az imádságaira, győzelmes erővel és kimondhatatlan örömmel töltötte el őt. És mindezt még azelőtt végezte el Isten, hogy Dávid az imakamráig jutott volna. Még arra sem volt ideje a királynak, hogy megszabadítsa szívét a tehertől: dicsőítse Istent, megvizsgálja önmagát, vagy előterjessze a kérését. Ehelyett kedves meglepetés érte, nagyobb áldásban volt része, mint amit egyáltalán kérni tudott volna. Amikor végül kiöntötte szívét az Úr előtt – segítségért könyörögve és erőt kérve az ellenféllel szembeni csatához –, felfedezte, hogy Isten már elrendezte az ellenség legyőzését. Dávid győzelme biztos volt, mielőtt még a csatamezőre lépett volna.
Amikor Dávid a 21. zsoltárt írta, valóságos csatáról beszélt. Ez a zsoltár a 20. zsoltár párja, és mindkettő arra a harcra utal, amelyről a 2.Sám 10-ben olvasunk. E szakasz szerint Izrael ellenségei, az ammóniak, szíriai [a magyar bibliai szöveg szerint arám – a ford.] zsoldos csapatokat fogadtak fel, hogy harcoljanak Dávid ellen. Ezért Dávid egy kiválasztott sereggel elküldte hadvezérét, Jóábot, hogy az országhatáron szálljon szembe az idegen csapatokkal. Dávid harcosai teljesen megverték a szíriaiakat – Izrael óriási győzelmet aratott –, és az ellenség félelmében megfutamodott.
Dávid nagyon örült, és ezt gondolta: A szíriaiaknak vége, nem kell többé foglalkozni velük. A hadseregünk halálos csapást mért rájuk. – Ezt írta a 18. zsoltárban: „Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullnak” (39. v.).
Az írás szerint „amikor a szíriaiak [arámok] látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, összegyűltek” (2Sám 10,15). Izrael ellenségei összeálltak, és rögtön egy másik, nagyobb támadást indítottak. Ezúttal az volt a tervük, hogy nagy vasszekerekkel jönnek Izrael ellen.
Valószínűleg már rájöttél, hogy ez a történet többről szól, mint Dávidnak a szíriaiakkal kapcsolatos gondjairól. Arról is szól, hogy Jézus Krisztus mai követői harcban állnak a Sátánnal, a lelkek ellenségével. Olyan csatáról van szó, amelyről azt gondoltuk, hogy már régen megnyertük: talán valamilyen kívánságról, rossz szokásról, kísértésről, amelyet egyszer már legyőztünk. Akkoriban azt gondoltuk: Megérte a szövetség szerint böjtölni és imádkozni ezért a dologért. Végül is hit által győztem. Meghalt a régi kísértés, és sosem támad fel többé. Nem fog már zaklatni engem.
Isten azért adta a Szentírásban ezt a történetet, hogy megtanítson egy alapvetően fontos dologra:


MINDEN EGYES GYŐZELMET, AMELYET A HÚSTEST ÉS AZ ÖRDÖG FÖLÖTT ARATUNK, HAMAROSAN MÉG NAGYOBB KÍSÉRTÉS, ÉS MÉG ERŐSEBB TÁMADÁS KÖVET