2013. november 19., kedd

Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 9.

A másik emberrel szembeni tiszteletlenséget kifejező maga­tar­­tásformák

A legfontosabb a sorban az, amikor valakit egy cél érdekében kihasználnak, ahelyett hogy ő maga számítana. Sokféleképpen hasz­nál­hatjuk ki egymást saját céljaink érdekében. Uralkodhatunk puszta aka­raterőnk segítségével, alkalmazhatunk társadalmi, vallási, pszi­cho­ló­giai, érzelmi nyomást, kényszert vagy zsarolást. Tehetjük kör­mön­fon­tabb módon, manipulálással, rábeszéléssel, furfanggal vagy cso­port­­­kényszerrel.

Ha a munkásoknak az a benyomásuk támad, hogy vezetőik csak lé­leg­­ző robotoknak vagy szabadon felhasználható gazdasági ágyú­töl­te­lék­­nek tekintik őket, már kész is a munkaügyi viszály. Amikor a fe­le­ség arra a meggyőződésre jut, hogy férjének csak azért kell, hogy el­lás­sa a gyerekeket, megfőzze az ételt és lefeküdjön vele, akkor az a há­zas­ság már mély válságban van.

A második dolog, a kritizálás, korholás, a hibák keresése, ká­ro­sít­­­ja az ember önbecsülését. Eszembe jut egy édesapa, aki egy férfiak szá­­­mára tartott csendesnapon könnyek között vallotta meg, hogy mind­két fiát elüldözte otthonról, mivel kicsi koruktól kezdve egyebet sem tett, mint hibákat keresett bennük. Kétségkívül jó szándékkal tet­te, de ez­zel azt sugalmazta fiainak, hogy ők értéktelenek.

Gyakran készek vagyunk a legrosszabbat elfogadni magunkról, és ami­­kor ezt olyan ember fogalmazza meg, aki fontos a számunkra, az meg­erősíti legsötétebb félelmeinket. Ez szó szerint átokká válhat, és egész életünket megronthatja.

Ehhez kapcsolódik az a hajlamunk, hogy néha szeretjük za­var­ba hozni embertársunkat mások előtt, időnként csak a tréfa ked­vé­ért. Rend­kívül fájdalmas, amikor a férj kigúnyolja felesége vé­le­mé­nyét má­sok előtt, kritizálja erőfeszítéseit, vagy olyan módon tré­fál­ko­zik ve­le, hogy az zavarba ejti őt. Amikor ez megtörténik, a kapcsolat a zá­tony felé sodródik, ha ugyan már nem futott rá. Hasonlítsd össze a fen­ti­eket azzal, amit a Példabeszédek 31: 29. mond, ahol a férjből ki­tör a fe­lesége miatt érzett büszkeség: “Sok leány munkálkodott se­rény­ség­gel; de te meghaladod mindazokat!”

Ezt a hibát nemcsak a férj és a feleség kapcsolatában követik el. Szü­­­lők teszik gyerekekkel, és néha a gyerekek a szüleikkel vagy más gye­­­rekekkel. Megesik a munkahelyen, az osztályteremben, és elég gyak­­­ran a szószéken is.

Ugyanilyen pusztító hatású, bár nehezebben felismerhető do­log a mellőzés, a figyelmen kívül hagyás. Ha véleményünkre nem is rea­gál­­nak, jelenlétünket észre sem veszik, vagy kívánságainkat nem is annyi­­ra visszautasítják, hanem egy kézlegyintéssel elintézik, akkor meg­­­gyalázottnak, senkinek és semminek érezzük magunkat. A gyer­me­­­kek kis idegenekként élnek saját otthonukban, a feleség a kony­ha­fel­­­szerelés részének érzi magát: ez a végeredménye annak a lassan el­ha­­­talmasodó bénaságnak, ami valószínűleg évekkel korábban kez­dő­dött.

Az udvariatlan és tiszteletlen beszéd és viselkedés minden for­má­ja. Rendkívül súlyos dolog, mivel nagyon fájdalmas, amikor dur­ván, meg­gon­dolatlanul, megvetően beszélnek vagy viselkednek olyan em­berekkel, akik nem képesek megfelelő módon megvédeni magukat, pél­­dául sze­gé­nyekkel, öregekkel, fiatalokkal vagy magatehetetlen em­be­rek­kel.

Egy másik ilyen dolog embertársunk hibáinak vagy gyen­ge­sé­gei­nek kifigurázása nyilvánosság vagy mások előtt. Nagy ud­va­ri­as­ság és bölcsesség rejlik abban a bibliai parancsban, hogy ha a test­vé­rünk vétkezik ellenünk, akkor négyszemközt kell megintenünk. Ami­kor valakit helyre kell igazítanunk, amikor rá kell mutatnunk a hibáira, azt mindig bizalmasan kell elintéznünk. Sokkal nagyobb ered­mé­nyek­re számíthatsz, ha vigyázol a másik ember önbecsülésére, annak el­le­né­re, hogy nagyon közvetlenül kell foglalkoznod a hibáival.

Ha leszólunk valakit, vagy úgy bánunk vele, mint aki sem­mi­hez sem ért. Ebből a lekicsinylésből származik az a magatartás, ami­kor va­la­ki nem hajlandó megmagyarázni vagy megbeszélni semmit, mi­vel úgy gondolja, hogy mások nem elég okosak vagy műveltek ah­hoz, hogy megértsék, vagy a legegyszerűbb dolgot is olyan részletesen és pe­dánsan meg­ma­gya­ráz­zák, amivel kimutatják, mi a véleményük a hall­­gató intelligenciaszintjéről.

A fent említett viselkedésmódok és van még több is tisz­te­let­len­sé­get és lenézést fejeznek ki. Van, amikor szándékosan és nyíltan te­szik, máskor szándékosan, de burkoltan és alattomosan, és vannak al­kal­mak, amikor az ember nincs tudatában annak, hogy tiszteletlenül vi­sel­kedik. De a tiszteletlenség legyen az akár nyílt, akár burkolt , min­dig károkat okoz, és gyakran letaroló hatású, mivel meg­kér­dő­je­le­zi an­nak az embernek az értékét és fontosságérzetét, aki felé irányul.