A másik emberrel szembeni tiszteletlenséget kifejező magatartásformák
A legfontosabb a sorban az, amikor valakit egy cél érdekében kihasználnak, ahelyett hogy ő maga számítana. Sokféleképpen használhatjuk ki egymást saját céljaink érdekében. Uralkodhatunk puszta akaraterőnk segítségével, alkalmazhatunk társadalmi, vallási, pszichológiai, érzelmi nyomást, kényszert vagy zsarolást. Tehetjük körmönfontabb módon, manipulálással, rábeszéléssel, furfanggal vagy csoportkényszerrel.
Ha a munkásoknak az a benyomásuk támad, hogy vezetőik csak lélegző robotoknak vagy szabadon felhasználható gazdasági ágyútölteléknek tekintik őket, már kész is a munkaügyi viszály. Amikor a feleség arra a meggyőződésre jut, hogy férjének csak azért kell, hogy ellássa a gyerekeket, megfőzze az ételt és lefeküdjön vele, akkor az a házasság már mély válságban van.
A második dolog, a kritizálás, korholás, a hibák keresése, károsítja az ember önbecsülését. Eszembe jut egy édesapa, aki egy férfiak számára tartott csendesnapon könnyek között vallotta meg, hogy mindkét fiát elüldözte otthonról, mivel kicsi koruktól kezdve egyebet sem tett, mint hibákat keresett bennük. Kétségkívül jó szándékkal tette, de ezzel azt sugalmazta fiainak, hogy ők értéktelenek.
Gyakran készek vagyunk a legrosszabbat elfogadni magunkról, és amikor ezt olyan ember fogalmazza meg, aki fontos a számunkra, az megerősíti legsötétebb félelmeinket. Ez szó szerint átokká válhat, és egész életünket megronthatja.
Ehhez kapcsolódik az a hajlamunk, hogy néha szeretjük zavarba hozni embertársunkat mások előtt, időnként csak a tréfa kedvéért. Rendkívül fájdalmas, amikor a férj kigúnyolja felesége véleményét mások előtt, kritizálja erőfeszítéseit, vagy olyan módon tréfálkozik vele, hogy az zavarba ejti őt. Amikor ez megtörténik, a kapcsolat a zátony felé sodródik, ha ugyan már nem futott rá. Hasonlítsd össze a fentieket azzal, amit a Példabeszédek 31: 29. mond, ahol a férjből kitör a felesége miatt érzett büszkeség: “Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!”
Ezt a hibát nemcsak a férj és a feleség kapcsolatában követik el. Szülők teszik gyerekekkel, és néha a gyerekek a szüleikkel vagy más gyerekekkel. Megesik a munkahelyen, az osztályteremben, és elég gyakran a szószéken is.
Ugyanilyen pusztító hatású, bár nehezebben felismerhető dolog a mellőzés, a figyelmen kívül hagyás. Ha véleményünkre nem is reagálnak, jelenlétünket észre sem veszik, vagy kívánságainkat nem is annyira visszautasítják, hanem egy kézlegyintéssel elintézik, akkor meggyalázottnak, senkinek és semminek érezzük magunkat. A gyermekek kis idegenekként élnek saját otthonukban, a feleség a konyhafelszerelés részének érzi magát: ez a végeredménye annak a lassan elhatalmasodó bénaságnak, ami valószínűleg évekkel korábban kezdődött.
Az udvariatlan és tiszteletlen beszéd és viselkedés minden formája. Rendkívül súlyos dolog, mivel nagyon fájdalmas, amikor durván, meggondolatlanul, megvetően beszélnek vagy viselkednek olyan emberekkel, akik nem képesek megfelelő módon megvédeni magukat, például szegényekkel, öregekkel, fiatalokkal vagy magatehetetlen emberekkel.
Egy másik ilyen dolog embertársunk hibáinak vagy gyengeségeinek kifigurázása nyilvánosság vagy mások előtt. Nagy udvariasság és bölcsesség rejlik abban a bibliai parancsban, hogy ha a testvérünk vétkezik ellenünk, akkor négyszemközt kell megintenünk. Amikor valakit helyre kell igazítanunk, amikor rá kell mutatnunk a hibáira, azt mindig bizalmasan kell elintéznünk. Sokkal nagyobb eredményekre számíthatsz, ha vigyázol a másik ember önbecsülésére, annak ellenére, hogy nagyon közvetlenül kell foglalkoznod a hibáival.
Ha leszólunk valakit, vagy úgy bánunk vele, mint aki semmihez sem ért. Ebből a lekicsinylésből származik az a magatartás, amikor valaki nem hajlandó megmagyarázni vagy megbeszélni semmit, mivel úgy gondolja, hogy mások nem elég okosak vagy műveltek ahhoz, hogy megértsék, vagy a legegyszerűbb dolgot is olyan részletesen és pedánsan megmagyarázzák, amivel kimutatják, mi a véleményük a hallgató intelligenciaszintjéről.
A fent említett viselkedésmódok és van még több is tiszteletlenséget és lenézést fejeznek ki. Van, amikor szándékosan és nyíltan teszik, máskor szándékosan, de burkoltan és alattomosan, és vannak alkalmak, amikor az ember nincs tudatában annak, hogy tiszteletlenül viselkedik. De a tiszteletlenség legyen az akár nyílt, akár burkolt , mindig károkat okoz, és gyakran letaroló hatású, mivel megkérdőjelezi annak az embernek az értékét és fontosságérzetét, aki felé irányul.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
