A harmadik párhuzamhoz értünk; ahhoz a célhoz, amiért az első Ádám lett teremtve, a célhoz, amiért az új faj teremtetett. Láttuk, hogy Ádám azért teremtetett, hogy uralmat gyakoroljon az egész föld fölött. Azt mondhatjuk, hogy ő volt Isten felhatalmazott személyes képviselője, aki megmutatta látható módon Isten képét, és gyakorolta Isten hatalmát a földön. Ha valaki ezt tanulmányozza, akkor rájön, hogy Ádámot azért teremtették, hogy uralkodó legyen, azzal a feltétellel, hogy megtartja az alávetettséget a mindenható Istennel.
Az új teremtésben ugyanazért vagyunk teremtve, ugyanilyen célból, hogy hatalmat gyakoroljunk. Kevés hívőnek van fogalma erről a hatalomról, ami miénk Krisztusban. Van egy könyv, amit olvastam egyszer, és megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Egy misszionárius írta, aki most már az Úrral van, John Lake-nek hívták. A címe az volt: "John Lake beszédei", de az alcíme az volt: "Uralom a démonok, a betegségek és a halál fölött". Ő rámutat, hogy az uralkodás a miénk Krisztusban a démonok, a betegségek és a halál fölött.
Láttam az Igében, hogy ez az igaz. Az új teremtés nem azért teremtetett, hogy rabszolga legyen, nem azért, hogy űzzék, hogy megtapossák, hanem hogy a szellemi szinten isteni hatalmat gyakoroljon. Nézzük meg a 2 Korinthus 5. fejezetét, ami az új teremtésről szóló kijelentést tartalmazza. Most nézzük a 14-20-at:
(14) -(18) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, Íme újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
A lényeg tehát, hogy a megbékélést Istennel kezdjük. Először békét kell kötnünk Istennel. Azután továbbmegy, és azt rncmdja: "miután megbékéltünk Istennel, nékünk adta a megbékéltetés szolgálatát." Tehát a bűnöst, aki megtért, én úgy hívom, hogy "megbékélt megbékéltető". A békéltetés szolgálata azon a tényen alapul, ami a 19-es versben van:
(19) Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és ránk bízta a békéltetésnek az Igéjét.
Tehát Jézus nem mutogatott emberekre, hogy te bűnös vagy. Pedig ez elfogadott képe az evangéliumi prédikátornak a társadalomban, a prédikációját a Róma 3,23-al kezdi:
"Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten kegyelmi dicsősége nélkül."
Majd folytatja a Róma 6,23-mal:
"Mert a bűn zsoldja a halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban."
Jézus nem így csinálja. Nem mondogatta az embereknek, hogy bűnösök. Amikor találkoztak vele, úgyis rájöttek, hogy bűnösök. Azt akarta nekik mondani, hogy "Isten szeret téged és meg akar gyógyítani." Én azt hiszem, ha az egyház így tenne, akkor egészen más dolgok történnének. Ez a mi feladatunk, a békéltetés szolgálata, nem a kárhoztatás szolgálata. Mózes törvényéé volt a kárhoztatás
szolgálata. A 2 Korintus 3,9 azt mondja másképpen: "Mózesé volt a halál, ez az élet szolgálata."
"Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?"
Mózesnek is volt dicsősége, amikor az arca fénylett a hegyről lejövet; ez az elmúlandó dicsősége. Az evangélium dicsősége tartós. Ez Mózesénél is dicsőségesebb szolgálat.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
