Valakik pedig befogadák Õt [Jézus Krisztust], hatalmat [jogot] ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Õ nevében hisznek.
– JÁNOS 1,12.
Jézus Krisztus befogadása az akaratunk cselekedete. Isten Igéjének alapján cselekszi ezt az ember, saját akaratából. Tudván, hogy megváltó nélkül nem tud közeledni Istenhez, nincs örök élete, felnézhet Istenre és röviden ezt imádkozhatja:
Atyám, hozzád jövök az Úr Jézus Krisztus nevében. Tudom, hogy Te nem utasítasz és nem vetsz el engem, mert azt mondtad az Igédben: „…aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem”. Én hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Hiszem, hogy Õ meghalt az én bûneimért, az Írások szerint. Hiszem, hogy Õ feltámadt a halálból az én megigazulásomért, az Írások szerint. A ’megigazulás’ azt jelenti, hogy Õ igazzá tett engem Isten elõtt. Én hiszem, hogy az Õ halála, eltemettetése és feltámadása igazzá tett engem Isten elõtt. Ezért elfogadom Jézust, mint az én Megváltómat, és megvallom Õt Uramnak. A te Igéd azt mondja: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”
Megvallás: Én most segítségül hívlak Téged, ezért tudom, hogy üdvözültem. Te azt mondtad: „Ha a szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Õt a halálból, üdvözülsz.” Ezért most megvallom a számmal: Én meg vagyok váltva! Köszönöm, Uram!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
