2013. november 28., csütörtök

R. Liardon - Evan Roberts 13.

A Keswick összejövetelen bemutatkozott Evannek egy Angliából szár­mazó, gazdag és kiterjedt társadalmi befolyással rendelkező hölgy, Mrs. Jessie Penn-Lewis. Penn-Lewis szolgált is, ám a walesiek sú­lyos tanításbeli zavarok miatt üze­netét kigúnyolták. A szenvedésről alkotott tanait elutasították, s az or­szágban sehol sem kértek többé szolgálatából.
Amikor Mrs. Penn-Lewis meg­hallotta Evan prédikációját a ke­resztről, úgy próbált bizalmába fér­kőzni, hogy azontúl nem tágított mellőle. Barátaival bizalmasan kö­zölte: úgy érzi, hogy „Evant is szétzúzták, és szüksége van valamiféle menedékre”. Ezek után meggyőz­te Evant saját álláspontja igazáról, egyúttal kiemelte, hogy az evangé­lista tanításai milyen kitűnőek, és hogy milyen mocskolódásokat kell elszenvednie miattuk. Legyengült állapotában Evan behódolt a nő befolyásának. Alig egy hónappal azután, hogy már szüntelenül csak Penn-Lewis társaságában lehetett látni, Evan negyedszerre is idegösszeroppanást kapott - súlyosabbat, mint valaha.

Mostanában napvilágra került levelek tanúsága szerint Penn-Levvis-nak hátsó szándékai voltak az evangélistával: rendszeresen az ő nevére hivatkozott, hogy ilyen módon elfogadtassa saját módszereit és hiedelmeit. Ugyanakkor elmondta a walesi egyházvezetőknek: sze­mélyéről és tanításairól alkotott véleményük annyira bántó, hogy töb­bé nem teszi be a lábát országukba. És Evan számára is az a legjobb, ha távol marad Walestól, hiszen hozzá hasonlóan ő is „túlságosan összetört ahhoz, hogy bármihez kezdhessen” - tette még hozzá.

Ezen bejelentés után Penn-Lewis titokban és sebtében vonatra rak­ta Evant, és eltávolította szeretett szülőföldjéről, elhívása színhelyéről. Férjével egyetértésben angliai birtokukon, Woodlandsben helyezte nyugalomba az evangélistát. Evan igényeinek megfelelően új otthont épített; külön hálószobával, imakamrával és lépcsőfeljáróval. Ez volt az a hely, ahol a nagyszerű evangélistának ágyban kellett maradnia.

Míg Woodlandsben tartózkodott, Penn-Lewis naponta meglátogatta. Evan tisztelettel meghallgatta, hogy a nő szerint milyen hibákat köve­tett el a szolgálatban, és hol hozott téves ítéletet Képtelen volt átlát­ni, hogy Penn-Lewis teljesen a magánvéleményére alapozta, amit mondott.

Az ágya szélén üldögélő nő természetfeletti ajándékai felől kérdez­gette. Végül levonta a következtetést: Evan depresszióját az ilyenfajta szellemi működések okozták. A férfi ajándékait teljesen elutasítva ar­ról kezdte őt kioktatni, hogy valahányszor nem feszítette meg az én­jét teljesen, csalás áldozatául esett. Evan olyan kárhoztatás alá került, hogy végül már ő is úgy látta: korábbi természetfeletti megtapasztalásai nem lehettek Istentől; s ezek a szellemi működések nemcsak a sokaságot zavarták meg, hanem őt magát is megtévesztették. Ettól kezdve Evan elhatározta, hogy többé nem bízik semmiféle szellemi megtapasztalásban. Ahhoz, hogy valóban a Szent Szellem működjék egy hívőn keresztül - vonta le a következtetést -, annak a személynek sokkal nagyobb bölcsességgel és tapasztalattal kell rendelkeznie, mint ő. A depressziós evangélista törékeny egészsé­gi állapotát tovább rontotta az a frusztráció, amelyet a Penn-Lewis-tól kapott folytonos noszogatás és „kiképzés” jelentett számára.

Kíváncsi lennék: vajon eszébe jutott-e ekkor, hogy azok az ajándé­kok ezreket fordítottak Istenhez, és vezettek üdvösségre? S vajon föl­idézte-e a külföldről érkezett sokaság emlékét, akik azért jöttek, hogy áldást nyeljenek szolgálatából, és haza is vigyék azt az áldást? Hiszen semmi kétség: hallania kellett az országaikból érkező ragyogó hírekről!

Azt is szeretném tudni, vajon visszagondolt-e akkor arra a tömeg­re, amely Isten érintésére éhesen várt rá az utcákon - azért, mert ő olyan őszintén átadta magát a Szent Szellemnek? Vajon fontolóra vet­te-e egyszer is, hogy a pihenés - s nem az odaszántság - hiánya volt az, ami miatt összezavarodott? És az eszébe jutott-e, hogy mindent összevetve a kimerültségéből fakadó tévedései tettek pontot a szolgá­latára? Ha Evan Roberts tekintetbe vette volna mindezt, a gondolatot so­hasem követte volna tett. így azonban mindaz, amivel Isten szellemi módon felruházta őt elhívásakor, olyan súlyos kárt szenvedett, hogy jövőbeni használata eleve kétségessé vált.