Előkészületek az aposztáziára
A legnagyobb üldöztetés tetőpontján meghökkentő irányból jött a szabadulás: egy új császáron, Konstantinon keresztül. Nagyon tehetséges hadvezér volt, aki megszerezte a nyugati birodalom fölötti befolyást, míg szövetségese, Licinius a keleti részt hódította meg. Közösen aláírták a milánói ediktumot 313-ban, amely a keresztényeknek újra biztosította a teljes polgárjogot.
Az üldöztetéstől való megszabadulás Istentől kapott ajándéknak tűnt, viszont ez készítette elő az aposztáziát. Krisztus menyasszonyát összeházasították a pogánysággal. Nem csoda, hogy János apostol megdöbbent!
A János apostol által ismert kereszténység az a „kicsiny nyáj” (Lukács 12,32) volt, akit a világ megvetett, és aki Krisztust követte az elutasítottság és a szenvedés ösvényén. Az Úr megígérte: „Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.... Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd...” (János 15,19-20) És ez így is történt.
Lehetetlennek tűnt János apostol számára, hogy ez a szentségéért és Krisztushoz való hűségéért üldözött kicsiny embercsoport valaha is átváltozzon egy olyan gonosz intézménnyé, amelyik a világi hatalom nyergében ül, és földi királyok és birodalmak fölött uralkodik. Látásában mégis ezt látta.
Az először vonakodó, majd később egyre nagyobb lelkesedést mutató püspökök részvételével az egyház elindult az aposztázia útján, ami a római katolicizmushoz vezetett, és ami még a mai napig is tart, és várja Istennek a nagy paráznára kimondott ítéletét. Will Durant, a világi, mindenféle vallásos elfogultságtól mentes történész, így ír a kereszténységnek és a pogányságnak a házasságáról, amelyik Konstantin állítólagos „megtérése” és az egyház élére kerülése által köttetett:
"A pogányság fennmaradt... a gyakran elnéző egyház által elfogadott, átváltoztatott, megengedett ősi rítusok és szokások formájában.
A pogány istenek kultuszát a szentek intim és megbízható imádása váltotta fel... Izisz és Hórusz szobrait új névvel illették, és lett belőle Mária és Jézus; a római Lupercalia és Izisz megtisztulásának ünnepe vált Krisztus születése ünnepévé; a Saturnaliát a karácsonyi ünnepek váltották fel...; a halottak egy régi ünnepét a halottak napja, amit újra keresztény szenteknek szenteltek; a más kultuszokban az emberek által kedvelt tömjént, gyertyát, virágokat, körmeneteket, ruhadarabokat, himnuszokat az egyházi rítusok során átvették és megtisztították...; az emberek és a papok hamarosan a kereszt jelét mint varázslási eszközt kezdték használni arra, hogy kiűzzék, illetve elűzzék a démonokat...
[A pogányság], mint az anyai vér, átöröklődött az új vallásba, és a meghódított Róma legyőzte hódítóját.
...a világ megtérítette a kereszténységet.."
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
