Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezték azt a sátor közepén, amelyet Dávid annak számára felállított: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. 2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úrnak nevében megáldá a népet. 3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. 4 és rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, akik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5 Ásáf volt a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és citerákkal, Asáf pedig cimbalmokkal énekelt; 6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtöltek szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. 7 Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe. 1 Krónika 16:1-7
Dávid állandó énekeseket és zenészeket jelölt ki - zenész papokat a Léviták soraiból -, hogy folyamatosan szolgáljanak a Frigyláda előtt. Munkaköri leírásuk az volt, hogy játszanak a hangszereken, fújják a trombitát a Frigyláda előtt, valamint hogy folyamatosan énekeljenek és imádják az Urat. Személyesen kellett Istent imádniuk és a gyülekezetet is vezetniük kellett az imádásban. Az volt a tisztük, hogy hálát adjanak és dicsérjék Istent, és hogy emlékeztessék az embereket, hogy mit tett az Úr Izráel számára. Számba kellett venniük - ami a következőt jelenti: megemlékezni; említést tenni; észben tartani; elmondani; emlékezni; emlékeztetni; előhívni az emlékezetből; gondolkodni - azokon a jó dolgokon, amelyeket Isten cselekedett. Az Úr jóságát kellett ünnepelniük, és folyamatosan emlékeztetniük kellett az embereket - zenében és dalban -, Isten cselekedeteire, hogy mennyire jó Ő, és hogy mit ígért. Ezek a zsoltárosok állandóan szolgáltak, reggel és este, ettől az időtől kezdve Dávid egész életén át, és részben azokban az időkben is, amikor más királyok uralkodtak. Isten dícséreteinek folyamatosan a szívükben és a szánkban kell lennie!
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az Ő nevét, hirdessétek minden népek között az Ő nagy dolgait. 9 Énekeljetek Néki, mondjatok dícséretet Néki, beszéljetek minden csodálatos dolgairól. 10 Dicsekedjetek az Ő szent nevében; örvendezzen szívük azoknak, akik az Urat keresik. 11 Keressétek az Urat és az Ő erősségét; keressétek az Ő orcáját szüntelen. 12 Emlékezzetek meg az Ő csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, az Ő csodáiról és az Ő szájának ítéleteiről. 13 Óh Izráelnek, az Ő szolgájának magva! Jákóbnak, az Ő választottjának fiai! 14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az Ő ítéletei! 15 Emlékezzetek meg örökké az Ő szövetségéről és az Ő beszédéről, amelyet parancsolt ezer nemzetségig; 16 Amelyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. 17 Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, 18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségetek. 19 Midőn ti szám szerint kevesen voltatok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; 20 Mert jártak egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba. 21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettük. 22 Ezt mondván. Az Én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. 1 Krónika 16:8-22
Miután Dávid kijelölte a zsoltárosokat, azt tette, amire ő is utasította őket. Imádta és dícsérte Istent, megemlékezett az Ő jóságáról és dicsőségéről. Ő maga cselekedte mindezt, másokat is vezetett ebben, és így bemutatta a zenészeknek, hogy miként kell ennek a tisztségnek működnie. De nemcsak a tisztség rendeltetését mutatta meg, hanem a szívbéli hozzáállást is - mert a dícséret a szívből tör elő. Nem kötelességből dícsérjük az Urat, hanem valódi szeretetből és hálából!
Dávid arra intette Izráel fiait, hogy:
1. Adjanak hálát az Úrnak.
2. Hívják segítségül az Ő nevét.
3. Beszéljék el cselekedeteit az embereknek.
4. Énekeljenek az Úrnak.
5. Énekeljenek zsoltárokat Istennek.
6. Beszéljenek az Ő csodadolgairól.
7. Gyönyörködjenek az Ő szent nevében.
8. Örvendezzenek az Őt keresők szíve.
9. Keressék az Urat.
10. Keressék az Ő erejét.
11. Örökkön-örökké keressék az Ő arcát.
12. Emlékezzenek meg az Ő csodálatos cselekedeteiről.
13. Emlékezzenek meg az Ő csodáiról.
14. Emlékezzenek az Ő szájának ítéleteire.
15. Soha ne felejtsék el az Ő szövetségét.
Ebben a zsoltárban a hálaadásnak négy összetevőjét találhatjuk meg:
- emlékezés (és megemlékezés) arra, amit Isten cselekedett,
- bizonyságtevés Istenről és az Ő tetteiről az embereknek
- Isten dicsőségének megmutatása másoknak, és
- a saját ajándékaink felajánlása - adni magunkból, az időnkből, anyagi erőforrásainkból.
Ha valóban hálásak vagyunk, életünk meg fogja ezt mutatni - az emberek látni és hallani fogják ezt bennünk és általunk.
A dícséretnek és hálaadásnak rendszeresen jelen kell lennie - mindannyiunk - mindennapos tevékenységében, és nemcsak az ünneplésekre kell tartogatnunk azt. A következő dolgokat kell szem előtt tartanod, amikor dícséred és imádod Istent: adj hálát Istennek; hívd segítségül az Ő nevét; énekelj az Úrnak; énekelj az Úrról; énekelj arról, amit tett; emlékezz és beszéld el az Ő csodálatos cselekedeteit; gyönyörködj az Ő nevében; örvendezzen a szíved; keresd az Urat - az Ő arcát és az Ő erejét; ne felejtsd el az Ő parancsolatait. Az Ő szövetségéről is mindig meg kell emlékeznünk - tartsd észben: mindazt, amit Isten tett érted; mindazt, amit elvégzett benned; mindazt, amit ígért; azt, amit az Úr jelent a számodra; azt, ami vagy Őbenne; hogy mennyire hűséges Ő; mennyire bőkezű; milyen elképesztő és csodálatos! Isten valóban méltó a dícséretünkre!
