A mai este egyike volt azoknak az estéknek, amelyeket nehéz szavakkal leírni. Most is, mint mindig, az üdvösség evangéliumának hirdetése állt a középpontban, amelyre több ezren válaszoltak. Azonban ahol az evangéliumot hirdeik, ott elmaradhatatlanok a csodák. Jóllehet az igehirdetésben szinte meg sem említettem a gyógyulást, a Szent Szellem szereti tudatosítani az emberekben, hogy Jézus valóban Úr, azzal, hogy bemutatja az Ő országát természetfölötti megnyilvánulásokkal.
Ma este számtalan csodának lehettünk tanúi: egy tíz éve vak férfi visszanyerte a látását; egy „vérfolyásos” asszony meggyógyult; egy süket férfi hallott; egy asszony eldobta a mankóit; egy másik levette a nyakmerevítőjét. A színpadon táncoltam egy asszonnyal, aki korábban nyomorék volt! Mégis, a legmegindítóbb bizonyságtételt a legvégén hallottuk: meg is kértem a videós csapatunkat, hogy a nyers videót adják oda róla, hogy magatok is láthassátok, mi történt itt Accrában nem sokkal ezelőtt:
Egy férfi, aki már két éve süket volt, egyik városból a másikba utazott vonattal, és Accrában, a fővárosban kellett átszállnia, de lekéste a csatlakozást, ezért úgy gondolta, hogy megnézi a belvárost (itt található a Függetlenség tere, az evangélizáció helyszíne). Fogalma sem volt róla, hogy ott evangélizáció zajlik, és mivel egy kukkot nem értett abból, ami ott elhangzik, lefeküdt a földre aludni. Amikor azonban felébredt, legnagyobb döbbenetére, hallott! Felszaladt a színpadra, és remegve állt meg előttem, szinte sokkos állapotban. „Az én nevem Mohamed” - kezdte, és aztán elmondta a történetét.
Megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy ki volt az, aki meggyógyította, mire ezt válaszolta: „A Mindenható Isten követe...Jézus”. Az egész annyira keresetlen és friss volt. Láthattam, ahogy szinte keresi a szavakat ahhoz, amit éppen átél. „Jézus az...Jézus az...Ő az Isten”, mondta, és látszott, hogy ez a meggyőződés csak most születik meg benne. Azzal folytatta, hogy „Még a Korán is azt írja, hogy ha nem hiszel Jézusban, nem vagy jó muszlim”. Úgy tűnt, hogy próbálja igazolni magának a dolgot. Én azonban felelősségemnek éreztem, hogy a sok ezer ember előtt világossá tegyem, hogy „Jézus nem csak Isten követe volt. Ő az élő Isten Fia. Ő az út, az igazság és az élet...”
A beszélgetésünk végére úgy tűnt, hogy megnyugodott és teljesen bizonyossá vált, de mindenképpen azt akarta, hogy a feleségéhez is eljusson ez az üzenet. Ezért a mikrofonba bemondta a város nevét, ahol élnek, és azt kérte, hogy „ha bárki felismer itt engem, kérem mondja meg a feleségemnek, hogy Jézus az Isten Fia, és hogy meggyógyultam!” Bárcsak ott lettetek volna akkor, és láttátok volna a tömeg reakcióját! Nincs olyan focicsapat, amelyiket így ünnepeltek volna - mindenki ugrált és kiabált kibeszélhetetlen örömmel és eltelve Isten dicsőségével! Olyan pillanat volt ez, amelyet soha nem felejtek el...
Veletek együtt az evangélium ügyében:
Daniel Kolenda evangélista,
és Reinhard Bonnke, Peter van den Berg és a teljes CfaN csapat
