Szabadság - római módra
A Vatikán ma már nem kényszerítheti az emberekre rendeleteit olyan diktatórikus módon, ahogyan ezt régebben tette. Ezért aztán látszólag kiáll a vallás- és lelkiismereti szabadság mellett, mert szeretné, hogy ez megillesse saját híveit is azokban az országokban, ahol a katolikusok kisebbségben vannak. A II. vatikáni zsinatról tanítása egy egész részt szentel ennek a kérdésnek, „Nyilatkozat a vallásszabadságról” címmel, és ebben olyan állítások szerepelnek, mint például az, hogy „az emberi személynek joga van a vallásszabadsághoz”. Ez azt jelenti, hogy a kormány nem avatkozhat ebbe bele, és nem különböztetheti meg az embereket vallási tekintetben. Mindez azt a tisztességtelen látszatot kelti,hogy Róma a teljes vallásszabadság híve. Nem tesz említés arról, és a megbánásnak a leghalványabb jelét se mutatja azokkal a milliókkal kapcsolatban, akik az évszázadok során mártírhalált szenvedtek, akiket lemészároltak, mert nem voltak hajlandók a Bibliának a katolikus
értelmezését elfogadni.
A II. vatikáni zsinat valójában nem engedi meg az őszinte lelkiismereti szabadságot sem. Bár állítja, hogy mindenkinek joga van az igazság kereséséhez, ugyanakkor viszont azt is kijelenti, hogy ez az igazság kizárólag a katolikus egyházon belül létezik. A zsinat nem tekinti a Bibliát, Isten Igéjét az igazság forrásának, amit mindenki olvashat és megérthet. Ahogy a középkorban, most is csak az egyház képes arra, hogy értelmezze azt. Csak az egyház rendelkezik a szentségekkel, és csak ezek által lehet üdvözülni. A katolikus egyház tartja kezében az igazságot, ő annak őrzője, és ő az, aki igazságot oszt minden időben.
Annak ellenére tehát, hogy a II. vatikáni zsinat dokumentumának ez a részlete a vallási és lelkiismereti szabadságról ír, nincs szó igazi szabadságról, ugyanis ez a dokumentum világosan szól arról is, hogy az igazság megismerése és az üdvösség elnyerése kizárólag a Rómának való tökéletes és vak engedelmesség által lehetséges. Nézzük meg, mit ír a „vallási szabadságról”:
"Hitünk tárgya, hogy ez az egyedül igaz vallás a katolikus és apostoli egyházban áll lenn, és hogy ezt az egyházat bízta meg az Úr Jézus: vigye el az igaz vallást minden emberhez....
Továbbá, az a szabadság, amelyet az emberek Isten köteles tiszteletének teljesítéséhez követelnek, nem mást jelent, mint a kényszertől való mentességet a polgári társadalomban; a vallásszabadság tehát
érintetlenül meghagyja azt a hagyományos katolikus tanítást, hogy az embereknek és a csoportoknak erkölcsi kötelességük keresni az igaz vallást és Krisztus egyetlen egyházát...
[A római katolikus egyház az isteni Mestertől és az apostoloktól kapott tanítást az idők során megőrizte és továbbadta...]
Krisztus hívei lelkiismeretük alakításánál gondosan vegyék figyelembe az egyház szent és biztos tanítását. Mert Krisztus akaratából a katolikus egyház az igazság tanítója: az a feladata, hogy hirdesse és hitelesen tanítsa az Igazságot, aki Krisztus, és hogy tekintélyével rámutasson az erkölcsi rendnek magában az emberi természetben gyökerező alapelveire, és igazolja azokat."
Így tehát elvileg lelkiismereti szabadság van, valójában azonban nincs. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az igazságot keresse, de az igazság nem a Bibliában található, és nem olyan formában, hogy ez
mindenki számára felismerhető és hozzáférhető, hanem ez az igazság csak és kizárólag a katolikus egyházon belül létezik, és csakis annak elöljárói azok, akik ezt képesek felismerni és megosztani. Senki sem kérdőjelezheti meg az egyház „igazságát” lelkiismerete vagy Isten Igéje alapján, dogmáit vakon el kell fogadni, mert ő az egyetlen igaz egyház, amit Krisztus Péterre épített, a pápák pedig Péter utódai.
Az Antikrisztus maga is el fogja ismerni ezt (az asszony rajta fog ülni a fenevadon), de ő sem teszi ezt nagyobb őszinteséggel, mint Konstantin tette. Nagyon jó trükk lesz ez majd arra, hogy az egyházat saját céljaira használja egy ideig, míg végül a templomokban is kiteszik majd képmását, és az embereknek istenként kell imádniuk. Akkor aztán a fenevad az asszony ellen fordul, és felfalja (Jelenések 17,16).