2013. november 5., kedd

Reinhard Bonnke - Napi gondolatok

Németországban az Elba folyó torkolatánál nőttem fel. Apály idején a többi gyerekkel a sárba ragadt uszályok körül játszottunk. Próbáltuk megmozdítani, vagy arrébb tolni őket, de reménytelen vállalkozás volt. Aztán újra emelkedni kezdett a vízszint, és a hatalmas hajótestek egyszer csak megmozdultak, és lebegni kezdtek a vízen. Ilyenkor már akár a lábunkkal is arrébb tudtuk lökni őket. Amikor az evangéliumot prédikáljuk, dagályt idézünk elő, és a mozdíthatatlannak tűnő életek megmozdulnak, a gyógyíthatatlannak tűnő betegségek meggyógyulnak, és a lehetetlennek tűnő dolgok lehetségessé válnak! Ámen? REINHARD BONNKE

Ma, a gonosz szellemi erők, az okkultizmus és a varázslás jelenléte miatt az evangéliumra éppolyan elemi szükség van, mint a kígyók vermében járkálva egy lőfegyverre. Az ördög menekülőre fogja, amikor az evangélium hirdetésekor Jézus elkezdi szabaddá tenni a megkötözötteket. A hűvös és kényelmes kereszténység azonban semmit vizet nem zavar. A nemzeteknek a kereszt lángoló üzenetére van sürgető szükségük! Most nincs ideje a lazsálásnak! Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE

Tragikus, ha a hívőknek nincs látásuk, és az életük napjait konkrét irány vagy cél nélkül tengetik, saját érzéseiket követve, kószálnak erre vagy arra a körülményeik hatására, és nem hagynak több nyomot a világban, mint amennyit egy fáról lehulló falevél hagy. Bárcsak az Isten Igéje szólna a szívükhöz! Bárcsak a Szellem szele dagasztaná a vitorláikat! Akkor elhagynák bérelt helyüket a kikötőben, kioldanák a horgonykötelet, ami a földi dolgokhoz kötözte őket, és kihajóznának a nyílt tengerre. A Zsoltár azt mondja: „Ott van a nagy és széles tenger! Ott járnak a hajók” (Zsolt 104,25-26), az isteni elrendelés eszközei. Adja az Úr, hogy az életünk örökre nyomot hagyjon a világban, Jézus nevében! REINHARD BONNKE