A harmadik dolog az önzés. A történelem nem jegyzett fel olyan társadalmat, amelyben tisztelték volna az önző embert. Voltak olyanok, ahol tisztelték azt, aki büszke, kegyetlen, vagy akár áruló, de az önzőt soha. Az önzés, a haszonlesés, különösen abban az esetben, ha saját céljaink érdekében kihasználjuk vezetői pozíciónkat, hamar megfoszt bennünket az emberek elismerésétől.
A negyedik a saját magunkkal szembeni engedékenység és az önsajnálat. Időnként találkozhatunk egy bizonyos mértékű, kényszeredett csodálattal az önközpontúság erőteljes megnyilvánulásaival szemben, mint amilyen a büszkeség vagy az arrogancia, de ezt soha nem tapasztalhatjuk a gyenge típusúakkal, például az engedékenységgel és az önsajnálattal kapcsolatosan. Különösen igaz ez a vezetőkre nézve, akik elnézőek magukkal szemben, kihasználják pozíciójukat azoknak a kényelmetlenségeknek és nehézségeknek az elkerülésére, amelyeken az általuk vezetett embereknek át kell esniük, akik sírnak saját sorsuk miatt, vagy az “én szerencsétlen”-szindróma csapdájába esnek, amikor a dolgok nehézre fordulnak.
Az ötödik az erkölcsi bukás. Itt nem arról az esendőségről beszélünk, amely valamennyiünk életét megrontotta, és amivel még a legjobb keresztényeknek is meg kell küzdeniük. Viszont vannak az erkölcsi bukásnak olyan területei, amelyek gyalázatosabbak ennél, különösen azoknak a vezetőknek az esetében, akik nagyon szem előtt vannak, vagy nagy felelősség nyugszik a vállukon. Olyan dolgok tartoznak ide, mint:
a) Erkölcsi gyengeség, vagy ha nyomások alatt képtelen felegyenesedni. Ezt az mutatja, hogy ha ellenállásba ütközik, akkor feladja kinyilvánított alapelveit, hogy védje magát, vagy azért, mert a hozzájuk való ragaszkodást túl költségesnek találja. Ezzel szemben bárkit készek vagyunk tisztelni, aki bátran vállalja meggyőződését.
b) Ígéretek megszegése, különösen egy olyan komoly eskü esetében, mint a házassági fogadalom, vagy eskü megszegésére való bátorítás, illetve csábítás. Az ígéretek betartása valamikor becsületbeli ügy volt. Még ma is ezt mondjuk: “becsületszavamra”, és “tiszteletben tartjuk” adott szavunkat. Ha megszegjük ígéretünket, akkor nem csak a belénk vetett bizalom rendül meg, hanem jó hírnevünkön is csorba esik.
c) Az őszintétlenség, valamint a megtévesztő, csalárd vagy képmutató magatartás minden formája.
d) A korrektség hiánya, igazságtalanság, részrehajlás és kivételezés, különösen akkor, ha hatalommal rendelkező, vagy vezető funkciót betöltő ember követi el, vagy ha személyes érdekből teszik.
És végül ott van a kicsinyesség minden formája: a férj nagy patáliát csap, ha reggelijéhez a tojás nem úgy van megfőzve, ahogy szereti; a feleség folyton duzzog, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja; a barát halálosan megsértődik, mert nem kapott választ az utolsó levelére; vagy gondoljunk a presbiterre, aki le akar mondani, mert elfelejtették értesíteni arról, hogy egy gyűlés elmarad. Ha valaki jelentéktelen dolgokat aránytalanul felfúj, az azt mutatja, hogy van benne valami kicsiség, valami jelentéktelenség. Ezt pedig nagyon nehezen tudjuk tisztelni vagy csodálni.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
