A
Sátán nem adja fel egyszerűen a harcot ellenünk. Ha egyszer legyőzzük,
megkettőzi erejét, és rögtön visszatér hozzánk. Hirtelen olyan szellemi
háborúban találjuk magunkat, amelyről azt hittük, hogy már megnyertük. Ráadásul
ekkor már vasszekerekkel jön a gonosz: nagyobb erejű és hatású fegyverekkel és
harci eszközökkel, mint amit valaha ismertünk.
A
Szentírás mondja: „A szíriaiak [arámok] csatarendbe álltak Dáviddal szemben, és
megütköztek vele” (2Sám 10,17). Dávid váratlanul a régi ellenséggel találta
szemben magát, amelyről azt gondolta, hogy már teljesen legyőzte. És ez az
ellenség most még nagyobb csapattal és erős vasszekerekkel jött ellene.
Fontos
megjegyeznünk, hogy Dávid akkoriban még nem élt bűnben. Kegyes és istenfélő
ember volt. Dávid azonban mégis csak ember volt, és valószínűleg rettentően
megzavarta, ami történt. Vajon miért engedte meg Isten, hogy újra megtámadja az
ellenség?
Voltál
már olyan helyzetben, mint Dávid? Előfordult már, hogy így imádkoztál: „Uram,
szeretnék tetszeni neked – engedelmeskedni igédnek, és azt tenni, ami helyes.
Tudod, hogy böjtölök, imádkozom, és szeretem igédet. Sohasem szeretnélek
megbántani. Akkor miért vannak a nehéz kísértések? Miért találom magam újra és
újra harcban a régi ellenséggel? Miért van az, hogy a kívánság, amelyről már
azt gondoltam, hogy meghalt, még nagyobb erővel tér vissza rám?”
Tudjuk,
hogy Dávidnak gyengéd szíve volt. Semmi kétségünk nincs afelől, hogy ez a
kegyes ember kutatott a lelkében, és kereste az okát, hogy vajon nem azért
engedte-e meg az Úr a támadást, mert valamilyen bűnt követett el vele szemben?
Talán így gondolkodott: Uram, nyugtalanít engem ez a dolog. Mit akarsz nekem
mondani ezzel? Talán így fenyítesz valamiért? Ó, Uram, szükségem van a te
erődre, hogy kilábaljak ebből!
Nem
ugyanez történik a mi lelkünkben is, amikor olyan ellenséggel állunk szemben,
amelyről azt gondoltuk, hogy már réges-rég legyőztük? Amikor egy régi, ismerős
kísértés vagy jellemvonás feltámad bennünk, megriadunk, megzavarodunk,
megrémülünk. Elkezdünk önvizsgálatot tartani: Mit tettem rosszul? Valami
rossznak a gyökere bennem van? Mi más oka lehet annak, hogy ugyanaz a kísértés
ér újra és újra? Azt hittem, hogy már legyőztem ezt a dolgot, most pedig megint
itt vagyok, és a lelkemért harcolok. Nagyon hamis és képmutató keresztény
lehetek, piszkos, nyamvadt és erkölcstelen. – Végül úgy kiáltunk fel, ahogyan
Dávid tette: Uram, segíts! Félek! Csodára van szükségem. Ez a dolog erősebb
nálam, segítségre van szükségem. Kérlek, Istenem, szabadíts meg ettől egyszer s
mindenkorra!
Zavarában
és lelkének vizsgálata közben Dávidnak hirtelen eszébe jutotta szövetség,
amelyet Isten kötött vele: „...kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te
házadat építeni. Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem
majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő
királyságát” (2Sám 7,11-12).
Isten
eszébe juttatta Dávidnak ezt az ígéretet, amikor a háborúba indult. El akart
venni minden félelmet szeretett szolgája szívéből. Ezért mialatt az ördög a
pokol minden fegyverét Dávidnak szegezte, az Úr megmutatta neki, hogy győzni
fog, mielőtt még elkezdődne a csata. Ezt mondta Dávidnak: Olyan helyre ültetlek
téged és utódodat, hogy soha ne tudjon körülvenni az ellenség. A gonosz nem fog
többé háborgatni, minta múltban, mert véget vetek neki. A házad öröké állni
fog. Ezért amikor a szíriaiak előjönnek a harci szekereiken, ti ne mozduljatok
el a helyetekről! Állva jöttök ki ebből a harcból.
Dávid
megragadta ezeket a szövetségi ígéreteket. És az első dolog, amit tett, az
volt, hogy levette a szemét az ellenségről. Többé nem jajgatott félelmében,
megpróbálva megérteni, miért kerül sor erre a harcra. Ehelyett az Isten
szeretetére vonatkozó kijelentés fényében sütkérezett. így tett bizonyságot:
„...megmentett, mert gyönyörködik bennem” (Zsolt 18,20).
Ez a szándéka Istennek minden egyes gyermekével,
amikor az ellenség áradatként támad rájuk. Isten a szeretetével „óvja” őket.
Más szavakkal ezt mondja nekik: ígérem, hogy talpon maradsz ebben a harcban.
Lehet, hogy megsebesülsz, de ez nem számít. Már elkészítettem a győzelmedet. –
Az ilyen ígéret nagy örömmel tölti el a szívet. Az öröm pedig erőssé tesz a
harcra. Ellenségeink fölé emelkedünk, mert tudjuk, hogy az Úr belénk plántált
igéje bizonyosság.
