Minden hívő, aki Krisztussal azonosult a halálban, az eltemetettetésben és a feltámadásban, erkölcsileg el van kötelezve, hogy ne a saját tetszésére élje az életét, hanem annak akaratából, aki érte meghalt és feltámasztatott. Most odaértünk megint egy "azért"-hez, fontos megnézni ezt az összekötő
kapcsolatot.
(14) Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
A test az óádámi természetet jelenti. Pál azt mondja, hogy "minket nem érdekel az óádámi természet". Senkit nem értékelünk az óádámi természete miatt. Az óádámi természet szerint mindenki lázadó, romlott és elidegenedett Istentől, akár vallásos, akár tanult, akárki legyen. Tehát nem foglalkozunk az óádámi természettel. Ez Isten szemében halott, elmúlt minden.
Az apostolok ismerték a földi természete szerint Krisztust, Pál mégis azt mondja, ezentúl "nem ismerjük". Akivel most foglalkozunk, az nem az a Jézus, aki testben megnyilvánult, hanem a feltámadott Krisztus, aki kijött a sírból. Ővele foglalkozunk, és bármennyire is jó és fontos evangéliumi beszámoló van Jézusról, a földi természetéről, nincs benne olyan, ami szentimentális lenne, vagy egy olyan vágyat keltene, hogy bárcsak még mindig a földön lenne. Ez nagyon - nagyon más, mint bizonyos vallási formák, és a katolicizmus, ahol különösen karácsony körül úgy tekintenek Krisztusra, mintha kisbaba lenne. Ez teljesen ellentmond az Újszövetség szellemének. Nem ismerjük Őt már testben.
Most kaptam egy levelet egy izraeli misszionáriustól és azt írta, hogy ez a legutóbbi karácsony valóban tragikus volt. Karácsony ünneplése körül Betlehemet elözönlötték a hippik a világ minden tájáról, és kerestek ott valamit karácsonykor. Ebben a ceremóniában a papok úgy hordozták körül Jézusnak a képét, mint egy kínai babát - és azt írja: "Bizonyos vagyok benne, hogy éhesen jöttek, és nem találtak semmit." Ez azt jelenti, hogy Jézust visszatoloncoljuk a testbe. Ez teljesen ellentétes az Újszövetség szellemével. Tehát ha ismertük is Őt test szerint, többé nem ismerjük. Az ács fiát nem
ismerjük, akit ismerünk, az a feltámadott Krisztus, a második ember. Az, aki feltámadt a halálból. Senkit sem ismerünk test szerint, még Krisztust sem. Ha ismertük is test szerint, többé már nem ismerjük. Azért mondja tovább a 17-es versben:
(17) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.
Hogy lehet valaki Krisztusban? Ez egyenes kapcsolat a feltámadott Krisztussal, nem a történelmi személy ismerete ez, nem az ács fiáról szóló szentimentális történetek alapján áll ez a kapcsolat, hanem azon, hogy ismerjük a feltámadott Krisztust, akit közvetlenül kijelent a Szent Szellem. Ez a szemtől szemben állás a feltámadott Krisztussal hozza létre az új teremtést. Itt az "azért"-ot nagyon
fontos megérteni. Mi az új teremtés alapja? Találkozás Krisztussal. Nem az ács fiával, hanem Isten Fiával, a képviselőnkkel, aki az Atya jobbján ül. Senki nem lehet keresztény az Újszövetség szerint anélkül, hogy ne találkozna Vele. Ez alapvető követelmény. Tudhatsz minden elméletet, bármelyik templomba járhatsz, imádkozhatsz mindenféle oltárnál, elmondhatsz egy tucat imát, de ha nem találkoztál Krisztussal, akkor nem születtél újjá, nincs új életed. Az új élet a feltámadott Krisztussal való személyes szembenálláson múlik. Ez hozza létre az új teremtést. Ez hoz bele minket az új teremtésbe.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
