2013. november 28., csütörtök

Derek Prince - Isten célja az új nemzetség számára 8.

Nézzük meg a Máté 28,18-20-at. A hangsúly újra a hatalmon van:

(14) Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

A Sátán elbitorolta az Ádámnak adott hatalmat, Jézus viszont, a második Ádám, kiengesztelte Ádámnak a bűnét. Feltámadása után minden hatalom a mennyen és a földön Jézus kezébe lett téve. Itt van egy újabb "azért" szó. "Menjetek azért..." Miért van itt az "azért"? A hatalom miatt. Mit jelent? "Menjetek és használjátok az én hatalmamat. Én adom nektek a jogot, használjátok a nevemet. Ha az én akaratom teljesítésére és az én Igémnek engedelmeskedve használjátok az én nevemet, akkor ugyanaz, mintha én lennék ott. Visszamegyek a mennybe, mert én már megtettem a én részemet, most ti tegyétek a tiéteket."

(19) Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevében.

Az új fajba a hivatalos, nyilvános belépő a vízkeresztség, a tanítványság jegye. Az emberek mondhatnak amit akarnak, nincs ennek az Igének más érvénye és változata (Máté 28,19). Nincs semmilyen más kézirat, semmilyen más szöveg, csak ez. És amennyire engem érint, nekem elég jó ez.

Most továbbmegyünk az első és a második teremtés összehasonlításában. A negyedik dolog, amit Ádámnál megnéztünk, az első és a második teremtésben az, hogy Isten elhívta őt egy intelligens, partneri kapcsolatra. Mikor Isten el akarta nevezni az állatokat, azt mondta: "Ádám gyere nézd meg ezeket az állatokat, és mondd meg, hogy mi legyen a nevük." A név a héberben szorosan összekapcsolódik a természettel. Az állat neve, amit adott neki Ádám, kifejezte az állat természetét, és egymással való kapcsolatukat is. Aminek Ádám nevezte őket, az volt azoknak a neve. Tehát Isten adta Adámnak azt a bölcsességet, amire szüksége volt, a belelátást. Hasonlóan, az új kapcsolatban Jézus Krisztussal, értelmes partneri kapcsolatra vagyunk hívattunk el Istennel.

János 15,15:
Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, hogy mit cselekszik az ő ura: titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Az eredeti görög szöveg "rabszolgát" mond. Jézus nem tartott vissza semmit. Nagyon lényeges, hogy többesszámban van. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is mindent tudna, de együttesen lehetővé vált ez számunkra. Tehát ez igaz, ha nem tudunk, az azért van, mert nem szereztük meg magunknak, ami számunkra elérhető.
Jézus úgy cselekedett mindent, ahogy az Atya mutatta Neki. Ha mi ugyanezt tesszük, ugyanez lehetővé válik számunkra. Isten nem akar bennünket tudatlanságban tartani, örül annak, ha megoszthat velünk valamit.
Nézzük meg az 1 Korintus 3,9-et:

"Mert az Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok."

Istennel együtt munkálkodók vagyunk, mondja az eredeti görög. Együtt munkálkodunk a szántóföldön és az épületen Istennel. A 2 Korinthus 6,1 ugyanezt a szót használja:

"Mint együtt munkálkodók, intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét."

Tehát Istennel vagyunk együtt munkálkodók. És újra ugyanez használatos az 1 Korinthus 4,1-ben:

"Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkának sáfárait."

Nagyon nagy a sáfár felelőssége, megbízatását hűséggel kell ellátnia, ő nem egyszerű, közönséges szolga.

1 Péter 4,10: Kiki, mint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.
Péter mindenkihez szól. Minden hívőnek sáfársága van Isten jó dolgaiban, van egy szolgálat, amit el kell látnia.