Tom Marshall - A kapcsolatokat károsító magatartásformák 11.

Eltérő felfogások a kapcsolat intimitási szintjéről. Ez nagyon gyak­­ran előfordul gyülekezetekben és kis csoportokban, ahol min­den­ki­­nek más elképzelése van arról, hogy mennyire kell egy adott kap­cso­lat­nak nyitottnak lennie. Vannak emberek, akik meg­kö­ze­lít­he­tet­len­nek lát­szanak, a valóság viszont az, hogy ők nem tulajdonítanak a kap­cso­lat­nak olyan szintű intimitást, ami bizalmasabb viszonyt je­lentene.

Korábbi kapcsolatokban szerzett érzelmi sérülések és fáj­dal­mak. Ezek rendkívül sebezhetővé teszik az embert az elutasítás le­he­tő­sé­gének gondolatára, és a megértéshez szükséges feltárulkozást ször­nyű csapásnak láthatja.

Különbségek a két ember életkora, neme, műveltségi szintje, tár­sadalmi helyzete és kulturális háttere között. Ezek a dolgok is aka­­dályai lehetnek az eredményes kommunikációnak.

Megtévesztés. Előfordul, hogy a másik ember megpróbál minket meg­­té­vesz­teni, vagy mi akarunk másokat becsapni. Gyakran meg­tör­té­nik, hogy olyan benyomást akarunk magunkról kelteni, ami nem felel meg a va­ló­ság­nak. Ez is megtévesztés, akármilyen ártatlan dolognak tű­­nik is. Aztán ott van az a szélsőséges eset, amikor valaki saját magát is elhiteti, és őszintén hisz ab­ban, amit mond. Ez az ember már annyi­ra hoz­zászokott a hazugsághoz, hogy észre sem veszi: amit mond, az nem igaz.

És végül ott van a tévedés, a helytelen elképzelések és a rossz kommunikáció minden formája. Nincs olyan kommunikáció, amely men­­tes lenne a tévedés lehetőségétől. A legjobb akarattal is meg­tör­tén­het, hogy félreértjük néha ostoba módon félreértjük egymást, akár­mi­lyen gyakorlottak vagyunk is a kommunikáció terén. Az ilyen fél­re­ér­tések a vígjátékok alapelemét jelentik, a valós életben azonban né­ha egyáltalán nem humoros a kimenetelük.

Hiába pontos és tartalmas egy információ vagy üzenet, amit ma­gunkról elmondunk, problémák adódhatnak az üzenet fo­ga­dásának módja miatt.

Ezek a problémák ilyen dolgokból eredhetnek:

Elfogultság, előítéletek és dogmatizmus. A felsorolt fogalmak olyan véleményeket példáznak, amelyek már előzetesen kialakultak a hall­gatóban, a kellő megalapozottság vagy az összes tény ismerete nél­kül. Így az üzenet vagy elakad egy olyan elmében, amely már dön­tésre jutott, vagy pedig a címzettje egészen mást ért ki belőle.

Hasonló hatást eredményeznek az elhamarkodott ítéletek, vagyis ha az egész történet végighallgatása nélkül döntünk.

Az érzéketlenség vagy a képzelőerő hiánya is eltorzíthatja az in­for­mációt, vagyis ha a hallgató képtelen belehelyezkedni annak az em­ber­­nek a gondolatvilágába, aki beszél hozzá, mivel az empátia hiá­nya a másik ember érzelmeinek félremagyarázásához vezethet.

A megfelelő módon történő hallgatásra való képtelenség, vagy a szükséges hajlandóság hiánya. Ez sok félreértés forrása a kom­mu­ni­­kációban. Az odafigyelés azzal ellentétben, hogy alig várjuk, a má­sik embernek mikor fogy már ki a lélegzete, hogy végre mi be­szél­hes­sünk , kemény és áldozatos munka. Talán ez az oka annak, hogy olyan nagyon meg se próbáljuk.

És végül: az elhangzott szavak egyénenként más és más asszo­ci­á­ciót váltanak ki, és különböző érzelmi töltést hordoznak. Múlt­beli ta­pasztalataink miatt bizonyos szavak érzelmi felhangokkal ren­del­kez­nek, vagy asszociációkat váltanak ki belőlünk, a szavak szó sze­rinti je­len­tésén vagy átvitt értelmén kívül. Ezek az asszociációk jó­részt ön­tu­dat­lanok. Valamennyien tudjuk, hogy vannak szavak, me­lye­ket fenye­ge­tőnek, piszkosnak, zsarnokoskodónak vagy gúnyosnak “ér­zünk”. Ma­gától értetődően semmit sem tudhatunk arról, hogy ezek mi­lyen kép­zettársításokat váltanak ki a másik emberből, vagy milyen ér­zelmi töltést hordoznak az ő számára.