Roberts ébredési összejövetelei páratlan események voltak Wales történelmében. Az egyik istentisztelet kezdetén például két leány kiállt a szószék elé. Az egyik könyörgött, hogy az emberek rendeljék magukat alá a Szent Szellemnek; a másik pedig bizonyságot tett dalban, majd könnyekre fakadt - ezt nevezték „a légkör fölmelegítésének”. Ha most a gyülekezetben csodálkozni kezdtek, hogy a két lány után Evan Roberts miért nem lép fel az emelvényre, csak rá kellett nézniük: ekkor ő már térden állva zokogott és esedezett Isten előtt. Sokak szerint nem ékesszólása, hanem könnyei voltak azok, amelyek az emberek szívét összetörték. Azusa utca című könyvében Frank Bartleman a következődképpen idéz egy szemtanút: „Lelki tusája közepette lezuhant az emelvényen, a tömegben pedig sokan elájultak.”
Evan összejövetelein mindennaposnak számított, hogy a gyülekezet tagjai váratlanul térdre hulltak és hangosan imádkozni kezdtek. A közösségen az öröm vagy éppen a megszomorodás hullámai söpörtek végig. Az asszonyok térdre estek, a férfiak pedig a sorok közötti folyosón feküdtek, sírva, nevetve, imádkozva. Eközben senki sem olvasott fel a Bibliából, és hangszereken sem játszottak. Néhányan - ha erre ösztönzést éreztek - felálltak helyükön, és himnuszokat énekeltek.
Azt beszélik, hogy néha annyira magával ragadta a gyülekezetei Isten jelenléte, hogy nem is mentek haza: még a vasárnapi ebédről is elfeledkeztek! Wales délvidékén senki sem hallott még ilyesmiről akkoriban. Tellek-múltak az órák, s az esti istentisztelet szűnni nem akaró ima-összejövetelbe váltott át. Evan pedig fel s alá járkált a folyosókon, miközben karjával hadonászott, tapsolt és ugrált.
Az igazság az, hogy Evan inkább csöndben maradt, ha nem érzett magán kenetet az igehirdetéshez.
Megesett, hogy három vagy négy óra hosszáig üldögélt az első sorban, s csak azután állt fel prédikálni - tizenöt percre!
Azt is el kell mondani, hogy akkortájt inkább a komoly, méltóság- teljes arccal szóló prédikátorok látványát szokták meg az emberek - ezzel ellentétben Evan arca folyton sugárzott. Történt, hogy egy lelkész éppen harminchárom frissen megtért személy nevét olvasta fel a kezében tartott listáról. Evan hirtelen átkarolta, és felkiáltott: „Hát nem dicsőséges ezt hallani?”
Az ébredés következtében a helybéli boltokban még raktáron sem maradt Biblia. A szénbányászat arculata ugyancsak megváltozott Walesben. A bányalovakat ugyanis úgy képezték ki a munkájukra, hogy káromkodást tartalmazó vezényszavaknak engedelmeskedjenek. A bányászok azonban időközben újjászülettek, s kiderült: a lovakat újra be kell tanítani, mert az olyan parancsokat, amelyekből hiányzott az át- kozódás, nem értették meg!
Persze akkoriban is aggodalmaskodtak és morgolódtak amiatt, hogy az istentiszteletek nem rendben folynak. Evan azonban szinte a nap huszonnégy órájában szolgált, pihenés nélkül. Amikor egyszer megkérdezték őt efelől, ezt válaszolta:
„Még hogy fáradt vagyok-e? Még mit nem! Isten erőssé és férfiassá tett. Képes vagyok kiállni ezrek előtt is. Testem éjjel-nappal elektromossággal telítődött, s mielőtt aludnék, már újra összejövetelen vagyok.”
Dokumentált tény, hogy Evan Roberts igen keveset aludt és evett e nagy ébredés első két hónapjában. Napi alvásideje nem lehetett több két-három óránál.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
