David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR ÓVÓ SZERETETE 3.

HA BÍZOL ISTEN SZÖVETSÉGES ÍGÉRETEIBEN, ÉS MEGNYUGSZOL BENNÜK, MÁR AKKOR ÖRÜLHETSZ A GYŐZELEMNEK ÉS AZ URALKODÁSNAK, MIELŐTT MÉG SZEMBESZÁLLNÁL AZ ELLENSÉGGEL.

Az új szövetség eredményeként még a harc kezdete előtt biztosak lehetünk a győzelemben. Ez még a Dáviddal kötött szövetség áldása, amelyet Isten átemelt az új szövetségbe is.

Isten ezt ígérte nekünk az új szövetség által: Leigázom ellenségeidet: a testedet, a kísértéseidet és a gonoszt. Önmagádtól nem tudod legyőzni őket. Bíznod kell szövetséges ígéreteimben. Ekkor előre örvendezhetsz majd a győzelemnek, mielőtt még harcba szállnál. Már a csata kezdete előtt számíthatsz a győzelmi koronára.

Dávid szíve megtelt örömmel. így énekelt: „Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg.” (Zsolt 21,1-2) Amikor ezt olvasod, eltűnődhetsz: Vajon miért örül Dávid? Olyan heves támadással áll szemben, mint még soha. Az ellenség dühösebben csap le rá, mint valaha. Megsebesülhet, és meg is ölhetik. Hogyan örülhet ennyire, amikor ilyen hatalmas ellenséggel áll szemben?

Dávid maga felel erre: „Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje [megőrzöd őt áldásoddal], fejére színarany koronát teszel” (3. v.).

Az, amit itt Dávid mond, teljesen megváltoztatja az életet. Egyszerűbben kifejezve ezt mondja: Hatalmas ellenséggel állok szemben, amely arra törekszik, hogy elpusztítson. Én azonban már nem félek és nem aggódom. Inkább örülök, mert a lelkemben béke van. Miért? Azért, mert az Úr előre látta a harcomat. Már tudta, milyen stratégiával jön rám az ellenség, és előre elküldte mennyei seregeit, hogy vívják meg helyettem a csatát.

Az én Istenem - folytatta Dávid - biztosított a szeretetéről. Tudom, hogy nem haragszik rám. Lehet, hogy az ellenséggel folytatott harcban megbukok vagy elesem, és valamikor talán úgy látszik, hogy végem van. Isten azonban azt mondta nekem, hogy felkelek, erőt kapok tőle, és megnyerem a csatát. Saját Lelkének erejét adja nekem.

Ekkor Dávid, közvetlenül a háború előtt, így tett bizonyságot a hitéről: „...fejére (fejemre) színarany koronát teszel” (3. v.). Az aranykorona, amelyet itt Dávid említ, a győzelem és az uralkodás szimbóluma. Röviden szólva: Dávid tökéletesen biztos volt abban, hogy vereséget mér az ellenségre. Ezért így beszélt: Isten ígéretén lovagolva indulok a harcba. Ő azt mondta, hogy győzelmi koronával térek vissza a csatából.

Ezt tanulhatjuk meg Isten megőrző jóságáról: Előre látja összes harcunkat: minden csatánkat, amelyet a bűnnel, a testtel és az ördöggel vívunk. Könyörületében és jóságában már a lejárat előtt kifizeti adósságunkat. A szövetség által előre megfizette bukásainkat és visszaeséseinket. Szövetségi esküje biztosítja életünkre nézve az ő jóságos védelmét.

Győzelmünk elvégzett dolog. Azt azonban meg kell értenetek, hogy ez a tanítás nem érvényes azokra a hívőkre, akik kacérkodnak a bűnnel. Ha nem akarnak szakítani a kívánsággal, azzal máris megadták magukat az ellenségnek. Az ilyen emberek egyáltalán nem akarnak szabadok lenni. A szívük máris megkeményedett. Újra és újra kipróbálják, vajon kegyelmes-e még hozzájuk Isten, míg végül odáig jutnak, hogy megvetik ezt a kegyelmet.

Isten megóvó jósága csak azokra vonatkozik, akik szeretik Jézust, és a bűn meglepetésszerűen tör rájuk. Az Úr biztosít minket arról, hogy ha időlegesen esetleg el is esünk, talpra fogunk állni, és így kerülünk ki a harcból – mert Jézus már megfizette adósságunkat. Ezért bíznunk kell benne, és meg kell ragadnunk ígéreteit. Ereje által győztesen kerülünk ki a harcból.

Lehet, hogy az ellenség kardja véresre sebesített. Valahogyan elbuktál, és most le vagy sújtva, kételkedsz, hogy valaha is helyreállhatsz. Ne feküdj tovább haldokolva! Kelj fel! Nem heverhetsz tovább a bűnben, kutatva: „Hogyan tévedhettem rossz útra?” Támaszkodj az Isten szerető jóságára vonatkozó szövetségi ígéretekre! Valld meg bűneidet, és ragadd meg bocsánatát! Ő megígérte, hogy minden csatából győztesként kerülsz ki – de nem a saját erőd és ügyességed fog megkoronázni, hanem az övé. „Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről.” (Zsolt 21,14)