Pál továbbá azt írja: „Az Újszövetség szolgájává tett minket, nem betű szerint, hanem a Szellemnek, mert a betű megöl, a Szellem azonban megelevenít.” Olvasás közben ezeket az Igéket közömbösen veheted, de egészen más, ha kijelentést kapunk róla, hogy fontosságát és bőségét megássuk. Aki betű szerint él, száraz és üres lesz, a szellemi igazságok tekintetében korlátolttá válik, állandóan szőrszálhasogatással foglalkozik. De ha belépünk a Szellem területére, minden szárazság eltűnik, abbamarad a bírálgatás, a hibák keresése. A szellemi életben nincsen szakadás. Milyen nagyszerű szeretetet és kölcsönös megértést hoz Isten Szelleme! Semmiféle szeretet nem hasonlítható a Szent Szellem szeretetéhez. Tiszta, szent, isteni szeretet lesz a szívünkben, amit a Szent Szellem ajándékoz. Kedvessé teszi az Úr szeretetét, és a Neki való szolgálat szívességét.
Sohasem tudom felmérni, mit jelentett nekem a Szent Szellemmel való keresztség az elmúlt években. Szolgálatom, az áldások, minden annyira megsokszorozódott, hogy számomra úgy tűnt, mintha három év eredménye egy évbe sűrűsödött volna. Minél tovább tart, annál pompásabb. Fényűzésnek tűnhet számunkra a Szent Szellemmel betelve lenni, de tulajdonképpen isteni parancs.
„Ne részegedjetek meg bortól, hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel.” A Szent Szellemmel megkereszteltnek nem szabadna reggel felkelni anélkül, hogy az Urat szellemben Isten új nyelveken Isten ne imádta volna. Ahogy a Szellem mondani adta Isten gyermekeinek, nem szabadna belépni egy gyülekezeti helyre magasztalás, zsoltár, ujjongás vagy nyelveken szólás nélkül sem. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy, ha a Szent Szellem igazán tulajdonába vesz minket, oly túláradóan betölt minket, ahogy testünknek minden tagja át van Neki adva. Mindannyiszor nyelveken szól, mint pünkösdkor, vagy Kornélius házában.
Meg merem állapítani: „Ha állandóan beteltél Szent Szellemmel; reggel, délben és este nyelveken fogsz szólni. Ha szellemben élsz, Sátánnak nem lesz rajtad hatalma. Menekülnie kell, és akkor diadalmaskodni fogsz (Róm. 8,37)
Minden, ami nem szellemben történik, számomra sikertelen. Ha szellemben élsz, mindent Isten dicsőségére teszel, legyen az evés, ivás munka vagy imádkozás. Az üzenet számunkra személyesen így szóljon: „Teljesedj be Szent Szellemmel!” Add át magad Istennek, Aki betölt téged.
Mózesnek keserű tapasztalatai voltak a néppel. Mindig szorultságban volt. De amikor felment a hegyre, ahol a tízparancsolatot kapta Istentől, leszállt a dicsőség. Örült, hogy Izrael népének két új kőtáblát hozhat, ábrázata fénylett, mikor lejött azokkal a hegyről. A népnek ezek a parancsolatok életet kell, hogy jelentsen, ha megfogadják azokat.
Arra gondolok, hogyan is lehetett, mikor a Megváltóm lejött az égből. Azt hiszem ekkor az egész menny megmozdult. A törvényt Mózes hozta, és Isten ezt pompásan tette, de minden pompás volta elhomályosodott amellett a mindent felülmúló dicsőség mellett, amit Jézus kínál az élet Szellemében. A Sínai-hegy dicsősége eltűnik a pünkösd dicsősége mellett. Azok a kőtáblák eltörpülnek az ő „nem szabad”-jukkal. Jézus, újszövetséget készített, amennyiben törvényét, az élet lelkének törvényét szívünkbe és szellemünkbe helyezte. Mikor a Szent Szellem bevonul a szellemünkbe, oly’ nagy szeretettel és szabadsággal tölt be minket, hogy a 11. vers szavaival felkiáltunk: „Elvétetett!” Szellemünket új kiáltás zengi be: „örömmel teszem, Uram, a Te akaratodat!” Igen, Ő elveszi az elsőt – a halál szolgálatát, betűkkel bevésve a kőbe –, hogy a másikat – az igazságosság szolgálatát belehelyezze.
Most azt kérdezhetnéd: „Ha valaki beteljesedett Szent Szellemmel, nem tartja be a törvényeket?” Ismétlem; amit Isten Szent Szelleme mondott nekünk, ugyanis, hogy a halál szolgálata, ami betűkkel volt kőbe vésve, elvétetett, – tudvalevőleg a tízparancsolat kőbe volt vésve. Aki Krisztusnak élő levelévé vált, amit az élő Isten Szelleme írt, felhagy azzal, hogy parázna, gyilkos vagy kapzsi legyen. Isten akarata az, hogy jó akaratú legyen. Én szeretem tenni Isten akaratát. Többé semmi sem tűnik nehéznek, sem az imádkozás, sem a Bibliaolvasás, sem a bizonyságtétel, vagy az összejövetelek látogatása. A zsoltárossal együtt mondhatjuk:
„Örvendeztem, mikor azt mondták: zarándokoljunk az Isten házába.”
„Örvendeztem, mikor azt mondták: zarándokoljunk az Isten házába.”
A fordítást az Evangéliumi Kiadónak köszönhetjük.