2016. február 18., csütörtök

David Yonggi Cho - Dániel könyve 14.

A király dühbe gurul (3,19-23)

Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az õ orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; [azért] szóla, és meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befûteni.
20 És meghagyá a legerõsebb férfiaknak az õ seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, [és] vessék õket az égõ, tüzes kemenczébe.
21 Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és [egyéb] öltönyöstül megkötöztettek, és az égõ, tüzes kemenczébe vettettek.
22 A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja.
23 Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égõ, tüzes kemenczébe esék megkötözve.


Mikor Nabukodonozor hallotta a három izraelita hit­vallását, annyira dühbe gurult, hogy az arcszíne is elváltozott. Minden jelenlévő remegett a félelemtől, mert tudták, hogy a király haragja őket is elérheti. Hiszem viszont, hogy Sidrák, Misák és Abednégó, akiknek pedig hajszálon függött az életük, nyugodtak és derűsek voltak. Szilárdak voltak hitükben, hogy Isten könnyen meg tudja szabadítani őket az égő kemencéből. Ünnepélye­sen komoly magatartásuk azt sugallta, hogy még ha Isten nem is szabadítja meg őket, akkor sem fogják a bálványt imádni.

Ez a három férfi igazán szerette az Urat. Ez a nagy szeretet képessé tette őket arra, hogy inkább meghalja­nak Istenért, mint hitük megrendüljön. Meg kell tanulnunk tőlük a leckét: még ha ugyanilyen helyzetbe kerülnénk is, hogy a Jézusról való bizonyságtétel az életünkbe kerülhet, akkor sem szabad meginognunk hitünk megváltásában.

Életünk során néha elesünk bizonyos bűnökben gyengeségünk miatt. De ha visszatérünk Istenhez, és megtérünk bűneinkből, Ő megbocsát. De ha az első parancsolat területén kötünk kompromisszumot, mely azt mondja: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!", megszomorítjuk és feldühítjük ezzel Istent, mert ez a dolog az ő fenségét sérti.

Ezért aztán, ha olyan próba elé kerülünk, mikor azt követelik tőlünk, hogy idegen istent imádjunk, sohasem szabad kompromisszumot kötni. Sőt, még életünk kockáz­tatása árán is ellen kell állnunk. Ez az alapvető oka an­nak, hogy a keresztények képtelenek voltak befogadni a ma már letűnőfélben lévő kommunista ideológiát. A kom­munisták tagadják Isten létezését, és saját ideológiájukat imádják istenként. Nem szabad tehát semmiféle engedményt tennünk a kommunizmus felé, hanem harcolnunk kell ellene, bármi áron.

A harag rossz tanácsadó

Feltörő dühében Nabukodonozor azt parancsolta: "Fűtsétek fel a kemencét a szokásosnál hétszerte forróbbra!" A harag mindig ilyen bolond döntéseket von maga után. Szívünk nyugalmából bölcs szavakat szólhatunk, míg dühünkben bolondság hagyja el a szánkat.

Itt is azt látjuk, hogy Nabukodonozort haragja bolond­dá tette, hiszen parancsa épp visszafelé sült el. Ha a három ember fájdalmait növelni akarta volna, éppen hogy csökkentenie kellett volna a kemence hőmérsékletét, hogy ne rögtön haljanak meg. Ehelyett épp az ellenkezőjét tette.
Haragjában Nabukodonozor továbbra is bolondul szólt és cselekedett. Azt parancsolta ugyanis, hogy a há­rom férfit az izzó kemence közepébe dobják. Ha csak a kemence szájába dobták volna őket, az ugyanúgy céljai­nak megfelelő lett volna. Ezt a döntést azonban a düh szülte.

Hogy a király parancsát végrehajtsák, több katoná­nak kellett a három férfit egyenként felemelni, hogy a tűz­be dobhassák őket Az eredmény az volt, hogy a paran­csot végrehajtani próbáló katonák a tűz martalékává let­tek. A király dühe így nem egyszerűen csak bolondság­hoz, hanem végül tragédiához vezetett.

Bár ez csak egy egyszerű példa, mégis fontos leckét tartalmaz: semmilyen körülmények között nem szabad ha­ragunkban döntéseket hoznunk. Az így hozott döntés csak hibás lehet.