A negyedik férfi (3,24-27)
"Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az õ tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!
Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.
Nabukodonozor ekkor az égõ, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jõjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébõl.
És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az õ testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az õ alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át õket."
Mikor a három embert bedobták a tűzbe Nabukodonozor parancsára - aki Babilon királya volt és az egész világnak parancsolt - mindenki, a királyt is beleértve, azt gondolta, hogy mindhárman meghaltak. De aki Istennel jár, nem hal meg! Csak a kötelek, melyek fogva tartották őket, égtek el a tűzben.
A kötél az egész világ fölött uralkodó királyi hatalom szimbóluma. Csak a hatalom eme szimbóluma égett el, mint a szalma, míg Sidrák, Misák és Abednégó szabadon jártak-keltek a tűz közepén. Végül Nabukodonozor meglátott egy negyedik férfit, aki olyan volt, mint „az istenek fia", amint velük együtt járkált a tűzben, és igen megdöbbent (lásd 25. vers).
Ember nem képes megakadályozni azt, amit Isten cselekszik. Isten az egész jelenetet figyelte a mennyből, és hallotta Sidrák, Misák és Abednégó tántoríthatatlan hitvallását is.
Látjuk, hogy Nabukodonozor az „istenek fia” kifejezést használja, nem tudván, ki volt a negyedik férfi. Ez a férfi maga Jézus Krisztus volt! Ahogy a három zsidó embert odahurcolták a kemencéhez, a Fiú azt mondhatta az Atyának: „Atyám, lemegyek a Földre. Nem hagyhatjuk, hogy az ilyen hajthatatlan hitű emberek meghaljanak! Meg kell mutatnunk, hogy él a világmindenség Istene!” Így aztán, mikor Sidrák, Misák és Abednégó a dühtől fortyogó Nabukodonozor parancsára a tűzbe zuhant, Isten Fia utánuk ment oda.
Mi lehetne lehetetlen annak az Istennek, aki a mennyet és Földet teremtette? Épp úgy, ahogy később parancsolt az elemeknek és lecsendesítette a háborgó vihart, a tűz fölött is hatalmat gyakorolt, és megparancsolta a lángoknak, hogy ne bántsák Isten gyermekeit, akármilyen forrón izzanak is.
Ez a történet arra int bennünket, hogy valahányszor üldöztetést szenvedünk, Jézus ott van velünk. Ha megingathatatlan hittel járulunk az Úr elé, ez a negyedik férfi, Jézus Krisztus mindig ott lesz velünk: „...ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig...” (Mt 28, 20).
Isten ma is csodálatos módon meg akar szabadítani minket a tűzből!
Nabukodonozornak elakadt a szava az ámulattól, mikor látta, hogy a hatalmát, becsületét és tisztességét jelképező kötél elégett, míg a három ember, akinek kivégzését elrendelte, szabadon jár-kel. Rá kellett jönnie, hogy hatalma és tekintélye nem saját magából, hanem Istentől származik.
Egyetlen veréb sem hull a földre az Isten akaratán kívül. Mikor Pilátus megkérdezte Jézust: "Hát nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?” Jézus azt felelte: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked.” (lásd Jn 19,10-11). Sem Pilátusnak, sem Nabukodonozornak, sem senki más uralkodónak nincs több hatalma Isten népe fölött, mint amit Isten megengedett nekik.
Mikor a király és hivatalnokai látták, mi történt, a király haragja félelembe hajlott. Remegő hangon parancsolta, hogy jöjjenek ki, és a felséges Isten szolgáinak” nevezte őket (26. vers).
Azok hárman ezt hallva azonnal kijöttek, a negyedik férfi pedig eltűnt. Annak ellenére, hogy a király tűzre vettette őket, parancsának alávetették magukat, hiszen Babilon uralkodói hatalmát Isten adta neki. Bár semmiképpen nem engedelmeskedtek annak a parancsnak, mely Isten parancsolatával szemben bálványimádásra szólította fel őket, a király egyéb rendeleteit továbbra is teljesítették, mert ez Isten akarata szerint kötelességük volt, mint a király alattvalóinak.
Viselkedésük számunkra is példa értékű. Míg ebbe a világban élünk, minden képességünkkel az evangéliumot hirdetjük és megpróbáljuk megváltoztatni környezetünket minden módon, szellemi látásunk szerint. Emellett azonban az is kötelességünk, hogy alávessük magunkat a kormánynak, melyet választottunk.
Természetesen, ha egy vezető arra kényszerít bennünket, hogy áruljuk el Istent, akár életünk árán is ellen kell állnunk. Egyébként azonban engedelmeskednünk kell politikai vezetőinknek és imádkoznunk kell értük, ők is épp olyan emberi lények, mint mi, tehát támogatnunk kell őket imáinkkal, hogy Isten bölcsessége és értelme töltse be őket a nemzet vezetésének feladataiban.
Mikor Sidrák, Misák és Abednégó kijött a kemencéből, a király és tisztviselői köréjük gyűltek, hogy megérintsék ruhájukat, testüket. Látva, hogy a tűz semmi kárt nem tett bennük, sőt még a tűz szaga sem érződött rajtuk, egyik ámulatból a másikba estek.
A király maga is elgondolkozott: „Hogy a csudában lehetséges ez?"
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
