Amikor az elragadtatás egy erőteljes, valóságos prófétai látomással jár együtt, akkor az intenzív szellemi élmény hatása alatt az emberi test csak roskadozni, remegni tud. Valószínűleg ezért is nevezték az Ószövetségben a próféciát az Úr terhének (Hab 1,1 és 3,l6/a). Jeremiás szeme előtt világos látomásban vonult el a jövő, a babiloni megszállás és a fogság: „Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem, a kürt szavát, a harci riadót! (...) Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!” (Jer 4,19-23) Jeremiás szíve ájuldozott az elkövetkezendők láttán - ezt ugyanaz a szó fejezi ki, mint a reszketősnek fordított kifejezés a Habakuk 3,16-ban. A hül (híl) ige többek között fordulást, tántorgást, remegést is jelent. Olyan erőteljes fizikai reakciói jelöl, mint a szülési fájdalom; vagy mozgást, mint a (kör)tánc.
3. Dániel elragadtatása
A testi reakciókat szinte teljesen „kikapcsoló” elragadtatásról számol be Dániel könyve. A babiloni uralkodó - Nabukodonozor - Dánielt kérte fel álma jelentésének megfejtésére, akiről tudta: rendkívüli szellem működik benne. A pogány király saját teológiája szerint fogalmazott, de - a politeista felhangot leszámítva - közel járt az igazsághoz, amikor így szólt: „Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani az álom jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek szelleme van benned.”(Dán 4,15)
A Biblia azt írja, hogy Dániel az álom hallatán „közel egy óráig rémüldözék” - okkal hihetjük, hogy elragadtatás szállt rá, eksztázisba került. A király és a közte zajló beszélgetés normális mederben csak ezután folytatódott, noha Dániel mindvégig a király társaságában volt. Szelleme azonban máshol járt: azt az Urat kereste, aki a titkokat kijelenti - és aki az álom szellemi üzenetét valóban meg is ismertette Dániellel. A rémüldözött kifejezésnek az eredeti szövegben az arámi "estomam" felel meg, ami dermedt, zavart megdöbbenésre, és ennek az állapotnak újra és újra ismétlődő, erőteljes jelenlétére utal. Dániel az álom magyarázatának megértésekor mélyen megdöbbent, „és gondolatai nyugtalanították őt” - közel egy órán át. Az estomam szót mai - nem teljesen irodalmi - kifejezéssel így fordíthatnánk: hüledezett. A szóban rejlő smm gyök azt a dermedt, megmerevedett állapotot jelenti, ami összefüggésbe hozható az elborzadás kiváltotta testi reakcióval. Dániel a Nabukodonozorra váró megaláztatást, ítéletet látta elragadtatásban: „Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végzése ez, amely bekövetkezik az én uramra, a királyra."(Dán 4,21)
Dániel összegzése a látomásról csupán pár perces lehetett, töredéke az elragadtatásban töltött időnek. Sokkal több és főként kibeszélhetetlen az az ismeret (2Kor 12,4), amit Dániel szelleme Isten jelenlétében befogadhatott.
Forrás: Hit Infó III/10.
