János 6,66. Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
A feltámadást leszámítva Jézus egyetlen csodatétele, amelyről mind a négy evangélium beszámol, az ötezer ember megvendégelése, amikor Jézus néhány árpakenyérrel és hallal jóllakatja a tömeget.
János leírja, milyen hatással volt ez a csodatétel azokra az egyszerű emberekre, akik ennek tanúi voltak. Jézus hatalma annyira elkápráztatja őket, hogy királlyá akarják őt koronázni. Amikor azonban Jézus kicsúszik a kezeik közül, az állhatatos rajongók csónakokba szállnak és áthajóznak a tavon, hogy utolérjék őt.
Másnap, amikor Jézus találkozik az őt kereső sokasággal, így figyelmezteti őket: „Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek.”
Kemény eledel
Ezt hallva, zsidó hallgatóságának bizonyára az jutott eszébe, amikor Mózes idejében őseik az égből hulló mannát ették. Jézus azonban olyan eledelről beszél, amely megváltoztatja az emberek életét. Ez pedig nem más, mint ő maga, aki mint az „élet kenyere” minden más eledelnél bőségesebben táplálja népét. A szenzációra éhes tömegeket azonban jobban érdekli a fizikai látványosság, mint a szellemi igazság.
Ami ezután történik, kétségtelenül ezt erősíti meg. Miközben Jézus a kenyérszaporítás csodájának spirituális jelentését fejtegeti, az emberek maradék lelkesedése is lelohad. A tömegben egyre nő a nyugtalanság, majd az ellenséges indulat. Jézus ünnepélyes bejelentését – „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt le” – nem tudják összeegyeztetni azzal, hogy ő csupán egy környékbeli lakos, akinek apját és anyját jól ismerik.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
