Ha vágyunk Isten jókedvére az életünkben, fontolóra kell vennünk, hogy is nézhet ez ki. Nem mindig lesz ez pénz, előléptetés, vagy valami hasonló. A Mária iránti jókedv az volt, hogy egy egyszerű zsidó lány hirtelen terhesen találta magát. Minden valószínűség szerint a közösség irányából jövő rettenetes pletykával, kritikával és helytelenítéssel kellett elbánnia. Az első dolog viszont, amit meg kellett tennie az az volt, hogy táplálja, védelmezze és szeresse a benne növekvő életet a nagymértékű megnemértés és fájdalom ellenére is. Ha Isten szokatlan módon szól hozzánk, egy furcsa feladatot ad, vagy valami váratlan helyre küld, lehet, hogy habozni kezdünk, hogy elmondjuk a barátainknak, vagy a családunknak. Természetesen aggódni fogunk, hogyan reagálnak rá az emberek. Képzeljük csak el egy pillanatra, hogyan érezte Mária magát, mikor el kellett mondania a családjának a meglátogatást és fantasztikus ígéretét Istennek a benne növekvő életről, nemcsak azt, hogy ő szűz, hanem, hogy a benne lévő gyermek Isten Fia, Izráel Messiása.
Néha azt is szeretnénk tudni, hogyan fogunk ennél messze egyszerűbb dolgokat elmagyarázni az embereknek. Nem mindenki lát abban értelmet, hogy mindenünkön túladunk, mielőtt elmegyünk, hogy együtt üljünk a nincstelenekkel harmadik világbeli, kibombázott utcákon. Nem mindenki érti a negyven napos böjtöt. Nem mindenki érti, hogy olyan helyekre mész el, hogy Jézust prédikáld, ahol ezért megkövezhetnek. Nem mindenki érti, hogy az egész életedet odaadod azért, hogy a szexrabszolga-kereskedelem áldozataival törődj Indiában, vagy büntetésnek tedd ki magad olyan helyeken, mint a Harvard vagy a Yale, az evangélium kedvéért.
Az az igazság, hogy a családunk és a barátaink néha nem értik azt a sorsot, amit hordozunk. De még ha meg is teszik, ez tíz vagy húsz évvel azután történhet, hogy mi megragadtuk azt.
Amikor tizenhat éves voltam, a Szent Szellem beárnyékolt engem. Az első ami történt velem, hogy elvesztettem az összes barátomat. Amikor elmondtam a családomnak az elhívást, amit kaptam, hát nem voltak túl megértők. Meg voltak győződve róla, hogy egy szektába kerültem. Hamarosan fel kellett adnom egy férfit, akit teljes szívemből szerettem. Az Úr azt mondta, hogy nem ő a jövendőbeli férjem.
Néhány évvel később találkoztam a férfival, akihez hozzámentem, Rollanddal. Amikor végül összeházasodtunk, egyből a szolgálat mezejére távoztunk. Volt egy egy útra szóló jegyünk és harminc dollárunk a számlánkon. Azóta is a szegényeknek és megtörteknek szolgálunk Ázsiában, Angliában vagy Afrikában, "beszeretve" őket egyenként a királyságba.
És ez sok évvel azelőtt történt, hogy a szüleim egyáltalán hajlandóak lettek volna velem arról beszélni, hogy mit is csinálok az életemmel. De azért, mielőtt elköltöztek, részem lehetett abban a hihetetlen örömben, hogy mindkettőjüket Jézushoz vezessem. Apám olyan messzire ment, hogy felkent szolgáló lett hetvenkét éves korában! Mikor elköltözött, anyám néhány hónapra Mozambikba jött, hogy velünk éljen, angolra tanítsa a gyerekeinket, és nagy kedvvel segédkezzen a szolgálatunkban.
Isten mindent helyreállít!
Fordította: Mihályi Dorottya
