És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értó mezei ember vala: Jákob pedig szelíd ember, sátorban lakozó. (I. Mózes 25,27)
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon: nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztessenek.
Ne legyen senki parázna, vagy istentelen, mint Ézsaú, aki egy ételért eladta elsőszülöttségi jogát.
Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt az áldást. (Zsidó 12:15-17)
Sokat tanulhatunk Ézsau életéből. Evilági ember volt. Ezen elgondolkodtam: mi az, hogy evilági? Világias nyelven beszélt, vagyis káromkodott? A Biblia azt mondja róla: Ézsau vadászathoz értő mezei ember volt. Ez a kép Ézsaut keménykötésű legénynek festi le. Olyan férfinak, aki szeret vadászni, halászni, a többi társával birkózni.
„Jákob pedig szelíd ember, sátorban lakozó". A két testvér - akik egyébként még ikrek is voltak - nem ütnetett volna jobban el egymástól! De az „evilági" jelző nem feltétlenül Ézsau beszédére vonatkozik csak. Azt jelenti ugyanis, hogy profán - azaz igen földközeli - ember volt. Vagyis földhözragadt. Amikor reggel felkelt, mindjárt azt kérdezte:
- Mi van reggelire? Mit fogok egész nap enni?
Minden kincse a fizikuma volt. Büszke volt a szőrös mellére, az erős karjára, amivel meg tudta feszíteni az íjat. Büszke volt arra, hogy gyorsan tud futni és mindenkit le tud gyűrni. Testi ereje az apját is nagy büszkeséggel töltötte el. Rebeka viszont a szelíd Jákobot kedvelte.
Ez az önteltség és testi kevélység azonban paráznaságba vitte Ézsaut.
A paráznaság lehet szexuális természetű, de lehet akár szellemi paráznaság is. Ézsau bálványok után futott (ide tartozott a saját énje is) - ahelyett, hogy az élő Istent kereste volna. Igen félvállról vette a szellemi dolgokat.
Egy napon egy nehéz vadászat, lovaglás és más „férfias" elfoglaltságok után hazatérve, nagyon megéhezett. Testvére Jákob, éppen egy fazék lencsét kavargatott.
Emlékezzetek, hogy Ézsau mindig csak a gyomrával volt elfoglalva, mindig a testi kényelme érdekelte a legjobban. Azt mondta Jákobnak:
- Kéne nekem, amit főzöl.
Jákob pedig azt felelte:
- Akkor nekem meg az elsőszülöttségi jogod kell, úgyhogy cseréljünk!
Őszintén szólva, nem volt valami rendes Jákobtól, hogy ilyen ajánlatot tett és Ézsau éhséget Isten egyik komoly dolgával vette egy kalap alá.
Ez is csak azt mutatja, hogy az ördög mindig lesben áll keresvén, hogy elnyeljen, (I. Pét. 5,8), hogy rávegyen minket arra, hogy egy jó poén kedvéért vagy egy könnyelmű pillanatban kockára tegyük Isten szent dolgait. Mert akkor elferdítheti Isten tervét az életünkben. Mindig résen kell lennünk, "foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak". (II. Kor. 10,5)
„...és mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjétek..." (Kolossé 3,17). Mert amikor, Jákob azt válaszolta Ézsaunak:
- Az elsőszülöttségi jogod kell! - végérvényesen megváltoztatta a történelem menetét!
Így tehát Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát egy tál ételért. Miután ezt megtette - és tele hassal elnyúlt - cudarul kezdte érezni magát.
De nem tért meg Istenhez!
Nem mondta:
- Drága Istenem, mennyi mindent adtál nekem! Hogy is bánhattam ilyen felelőtlenül a Te ajándékaiddal?
Hanem egyre csak azon bánkódott, hogy milyen sokat vesztett ezen az üzleten.
Sokan sajnálják magukat, ha lelepleződik a bűnük, de azt már nem bánják, hogy vétkeztek és megsértették Istent. Vagy, hogy másoknak rosszat tettek. Csak a visszakapott pofon miatt fájlalognak. Nem igei az ilyen „megtérés"! És így nem is termi meg a megigazulás hívséges és nagyszerű gyümölcseit.
A depresszió átka
Tudod-e, hogy a depresszió valójában micsoda? Földi bánat. Amikor „depressziód" van, akkor bűnben vagy.
Az emberek szeretik, ha megsimogatják őket, amikor depressziósak.
- Jaj, légy hozzám kedves, bánj velem jól, mert olyan depressziós vagyok!
Ezek az emberek valójában csak sajnáltatni akarják magukat. Az Úr pedig nem fog együtt érezni velük, mert a depresszió hitetlenség, és a hitetlenség - bűn!
A depresszió gyakran valamilyen meg nem vallott bűn miatt van. Nem rendezted azt a bűnt magadban, mert meg vagy győződve arról, hogy valaki más bánt veled rosszul. De a depresszió főhajtás a bűn előtt, és az átkot hozhat! Teljes szellemi és érzelmi összeomláshoz vezethet! Súlyos pszichikai rendellenességek is lehetnek belőle, még elmebajt is okozhat. És át lehet örökíteni a következő generációkra is.
Mint láttuk Ézsau elveszítette az elsőszülöttségi jogát és az áldást is vele együtt. Jákob meg csak beevezett az áldásba és megmarkolta. Rosszul tette, és ez Rebekára is vonatkozik. Az alkalmat azonban Ézsau bűne szülte.
Ézsau elveszítette az elsőszülöttségi jogát, elveszítve ezzel az áldást is, ezért befutott Izsák sátrába zokogva.
- Jaj, apám, elveszítettem az elsőszülöttségi jogomat!
Vajon kinek a hibája volt? Kizárólag magát okolhatta, de erről persze már nem szólt.
- Jaj,papa, elveszítettem az áldást! Kérlek, kérlek! Úgy sajnálom!
Ez mind csak földi bánat.
- Kérlek, nincs még egy áldásod?
Kereste Ézsau a megbánás helyét, mert azt akarta, hogy az apja megenyhüljön és megáldja. De az áldást sohasem kapta meg. Csak egy kis maradék jutott neki belőle. „Könnyek között kereste", de nem kapta meg soha.
Ézsau nem Isten megsértése miatt bánkódott, hanem földi bánatot mutatott. Ha Isten előtt bánta volna meg a tettét, ezt mondta volna: „Istenem, hogy elbuktam, hogy elrontottam mindent!"
Ehelyett így vádaskodott: „Istenem, hogy elbukott Jákob, mindent elszúrt! Nézd meg az anyámat is!
Nem volt rendes tőlük, hogy úgy rászedtek!
Ézsau megkeseredett a szívében az öccse és az anyja iránt, bár az Ige azt mondja: „Tisztelt atyádat és anyádat..." (V. Mózes 5,16) - és valószínűleg egy kicsit Isten iránt is. Istenhez azonban - noha meg lett volna rá a lehetősége - sohasem fordult segítségért. Nem tért meg, pedig ezáltal megtisztulhatott, megszabadulhatott volna, visszafordíthatta volna életétől az átkot. Ehelyett „megfertőződött" a keserűséggel...
Igen, ez gyakori! Az ember azt akarja, hogy mások térjenek meg, mert azt hiszi, hogy neki nincs rá szüksége, hogy ő jó! Én nem tettem olyan rosszat, mint ők? - okoskodik. Miért kellene megtérnem? Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát. Akkor nyilván nem is gondolt arra, hogy az áldás milyen fontos. Később viszont meg akarta érte gyilkolni Jákobot.
- Jákob a hibás! A mama a hibás!
Úgy tele volt önsajnálattal, hogy eszébe sem jutott, bűnbánó szívvel Istenhez fordulni, kérni, hogy törölje el a bűnét, és változtassa meg reménytelen helyzetét! Ameddig nem ismered be a bűneidet, megmarad a depresszió és keserű leszel. Amikor pedig keseregsz, saját magadat fertőzöd... sőt gyakran másokat is. Ézsau megfertőztette a saját nemzedékét és utódait is. Ez a tragédia!
Tudod-e, hogy a depresszió valójában micsoda? Földi bánat. Amikor „depressziód" van, akkor bűnben vagy.
Az emberek szeretik, ha megsimogatják őket, amikor depressziósak.
- Jaj, légy hozzám kedves, bánj velem jól, mert olyan depressziós vagyok!
Ezek az emberek valójában csak sajnáltatni akarják magukat. Az Úr pedig nem fog együtt érezni velük, mert a depresszió hitetlenség, és a hitetlenség - bűn!
A depresszió gyakran valamilyen meg nem vallott bűn miatt van. Nem rendezted azt a bűnt magadban, mert meg vagy győződve arról, hogy valaki más bánt veled rosszul. De a depresszió főhajtás a bűn előtt, és az átkot hozhat! Teljes szellemi és érzelmi összeomláshoz vezethet! Súlyos pszichikai rendellenességek is lehetnek belőle, még elmebajt is okozhat. És át lehet örökíteni a következő generációkra is.
Mint láttuk Ézsau elveszítette az elsőszülöttségi jogát és az áldást is vele együtt. Jákob meg csak beevezett az áldásba és megmarkolta. Rosszul tette, és ez Rebekára is vonatkozik. Az alkalmat azonban Ézsau bűne szülte.
Ézsau elveszítette az elsőszülöttségi jogát, elveszítve ezzel az áldást is, ezért befutott Izsák sátrába zokogva.
- Jaj, apám, elveszítettem az elsőszülöttségi jogomat!
Vajon kinek a hibája volt? Kizárólag magát okolhatta, de erről persze már nem szólt.
- Jaj,papa, elveszítettem az áldást! Kérlek, kérlek! Úgy sajnálom!
Ez mind csak földi bánat.
- Kérlek, nincs még egy áldásod?
Kereste Ézsau a megbánás helyét, mert azt akarta, hogy az apja megenyhüljön és megáldja. De az áldást sohasem kapta meg. Csak egy kis maradék jutott neki belőle. „Könnyek között kereste", de nem kapta meg soha.
Ézsau nem Isten megsértése miatt bánkódott, hanem földi bánatot mutatott. Ha Isten előtt bánta volna meg a tettét, ezt mondta volna: „Istenem, hogy elbuktam, hogy elrontottam mindent!"
Ehelyett így vádaskodott: „Istenem, hogy elbukott Jákob, mindent elszúrt! Nézd meg az anyámat is!
Nem volt rendes tőlük, hogy úgy rászedtek!
Ézsau megkeseredett a szívében az öccse és az anyja iránt, bár az Ige azt mondja: „Tisztelt atyádat és anyádat..." (V. Mózes 5,16) - és valószínűleg egy kicsit Isten iránt is. Istenhez azonban - noha meg lett volna rá a lehetősége - sohasem fordult segítségért. Nem tért meg, pedig ezáltal megtisztulhatott, megszabadulhatott volna, visszafordíthatta volna életétől az átkot. Ehelyett „megfertőződött" a keserűséggel...
Igen, ez gyakori! Az ember azt akarja, hogy mások térjenek meg, mert azt hiszi, hogy neki nincs rá szüksége, hogy ő jó! Én nem tettem olyan rosszat, mint ők? - okoskodik. Miért kellene megtérnem? Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát. Akkor nyilván nem is gondolt arra, hogy az áldás milyen fontos. Később viszont meg akarta érte gyilkolni Jákobot.
- Jákob a hibás! A mama a hibás!
Úgy tele volt önsajnálattal, hogy eszébe sem jutott, bűnbánó szívvel Istenhez fordulni, kérni, hogy törölje el a bűnét, és változtassa meg reménytelen helyzetét! Ameddig nem ismered be a bűneidet, megmarad a depresszió és keserű leszel. Amikor pedig keseregsz, saját magadat fertőzöd... sőt gyakran másokat is. Ézsau megfertőztette a saját nemzedékét és utódait is. Ez a tragédia!
Forrás: Új Exodus Magazin, 1990.
