Oral Roberts - "Építs nekem egyetemet!" 1.

Vannak idők, amikor az ember némán áll élete problémái és kihívásai előtt. A szíve válaszokért kiállt, de a válaszok olyan misztikusnak és elérhetetlennek tűnnek, amikor a saját kételyeivel és belső zűrzavarával birkózik. A vágy, hogy elvégezze feladatát, olyan naggyá válik az elméjében, hiszen ez reprezentál MINDENT, amit valaha is akart. De amikor imádkozni próbál, egy sötét felhő lebeg felette és a saját emberi nyelve beleütközik a megdöbbentő kérdések sokaságába, amik előtte tornyosulnak. Azon gondolkodik, vajon mi az Isten akarata? Hogyan közelítsem meg az Urat? Mit kellene tennem? Mit kellene mondanom?

Ekkor a Szent Szellem kezd kiáradni a legbensőbb létéből és a szavakat formál a nyelven keresztül, és isteni nyelven ad kijelentést a Róma levél 8.26 szerint. Ahogy tovább imádkozik az ember saját földi nyelvén, visszakaphatja a magyarázatot az elméjébe, ahogy Pál apostol tanította. ( Lásd 1. Korinthus. 14.15) És az isteni kijelentésen keresztül az elméje megújul és kivirágzik, majd Isten elkezdi neki megmutatni, hogyan hajtsa végre a feladatot, ami olyan felfoghatatlannak tűnik. SOHA NEM VETTEM ÉSZRE, HOGY VOLT EGY MÉLYEBB DIMENZIÓ A NYELVEKEN VALÓ IMÁDKOZÁSBAN. 

Kész csoda számomra hogy sok évvel az után, hogy elkezdtem nyelveken szólni, amikor mély csüggedésbe voltam vagy éppen a boldogságban fürödtem csak nyelveken imádkoztam néhány kifejezéssel vagy szótaggal, ami kijött számból! Sosem vettem észre, hogy volt egy mélyebb dimenzió a nyelveken való imádkozásban, amíg nem találtam magam szemben azzal az elképesztő feladattal, hogy egyetemet építsek Istennek. Tudod, az átalakulásom alatt szólt hozzám az Úr és felszólított, hogy egyetemet építsek neki. Amikor ezt a küldetést megkaptam éppen egy gyógyító evangélistához készültem, hogy imádkozzon értem, hogy az imái megszabadítsák a testem a tuberkolózis halálos fogságából. Emlékszem, hogy ott feküdtem az autó hátsó ülésén bátyám Elmer hangját hallgatva a sötétségen át, amikor hirtelen elhalkult a hangja és hallottam, ahogy az Úr közvetlenül hozzám szól. „Fiam, meg foglak gyógyítani és te elviszed a gyógyító erőm a generációdnak. Bár a világ sosem hallott az Oral Roberts nevű fiúról egy kicsi Bebee nevű városból, Oklahomából, de Isten kijelölte a célpontot. 

És amikor azon az éjszakán a jelenlétembe jött akkor is ezeket a szavakat súgta a fülembe: „Egyetemet fogsz építeni nekem a tekintélyemre és a Szent Szellemre alapozva.” Halvány fogalmam nem volt mit jelentettek azok a szavak, de világosan megértettem, hogy Isten beszélt hozzám és hogy fentről jövő kijelentés volt. Amikor később erről beszéltem az emberek azt hitték, hogy valami más bolygóról jöttem. Senki nem hitt nekem. Ó, lehet, hogy a szüleim hittek nekem, de én tudtam, hogy Isten szólt hozzám! Később miután körbeutaztam a bolygót Jézus örömüzenetével és elvittem a gyógyulást a föld legtávolabbi zugaiba, ezek a szavak még mindig égtek bennem, úgy, mintha tűz égett volna a csontjaimban. És mégis amikor szemben álltam azzal a monumentális feladattal azt éreztem mintha, körülbelül olyan nehéz lett volna lehozni a csillagokat az égről, mint megépíteni egy egyetemet az Úrnak. HA VALAHA EGYEDÜL ÉS HASZONTALANNAK ÉREZTED MAGAD NAGYON EGYÜTT TUDOK VELED ÉREZNI. 

Nem szégyellem elmondani neked, hogy a lelkem mélyéből könyörögtem azokon az első agonizáló napokban és hetekben miután azt mondta nekem, hogy eljött az idő, hogy egyetemet építsek Neki. Kétségbeesetten akartam engedelmeskedni a hangjának, de nem tudtam hogyan! Mély kínlódásomban és zavaromban, ahogy elkezdtem föl és alá járkálni a csupasz telken, ahol most az Oral Roberts egyetem áll esdekeltem az Úrnak, hogy adja meg a szükséges bölcsességet, ami a feladat elvégzéséhez kell. Úgy éreztem, hogy hatalmas terhet cipelek a hátamon. Először szó szerint nyögtem és angolul imádkoztam, majd felkiáltottam: „Ó Istenem segíts nekem! Mutasd meg az utat! „Akkor majdnem véletlenül a hasam mélyéről a „szellem nyelve” kezdett feljönni és csak úgy kigurult a számból. Amikor abbahagytam a nyelveken való imádkozást, elkezdtem értelem szerint imádkozni és az ekkor visszajövő angol szavak biztosan nem voltak olyan szavak, amikre én gondoltam volna. Olyan hatalmas megkönnyebbülést éreztem a szellememben, hogy elkezdtem kiabálni: „Istenem, hadd csináljam még egyszer!” 

Mondom neked ez volt a legfelvillanyozóbb élmény az életemben! Ott voltam kint teljesen egyedül csak a mókusok, nyulak és madarak voltak a közönségem, ahogyan nyelveken imádkozva járkáltam. Amikor megálltam és újra figyeltem a szellememre szavak jöttek fel bennem angolul Isten Szelleme által és világosság támadt. Profetikus szavak voltak a számban – az Úrtól való kijelentés ismerete! És ezekben a szavakban az Úr kijelentette nekem a legmegdöbbentőbb ismeretet és megmutatta körvonalakban, hogyan építsek Neki egyetemet. Nem adott meg minden részletet, de hatalmas áttörés volt az ismeret és a képesség terén hogyan csináljam meg azt, amit nekem parancsolt. EGY DOLOG, AMIT MEGTANULTAM A KÖNNYHULLATÁS KÖZEPETTE, HOGY NE UGORJ ELSŐ ALKALOMMAL, AMIKOR ÚGY ÉRZED, HOGY HALLOTTÁL VALAMIT ISTENTŐL.

Fordította: Nagy Andrea