Hack Márta - Az elragadtatásról 1.

„Az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által” - olvassuk a Zsidókhoz írt levél első részében. Ahogyan a Szent Lélek munkája sokszínűén mutatkozott meg az Ószövetség könyveiben, úgy ennek nyelvi megjelenése is "Jó­zsef köntöséhez” hasonló. Az Újszövetségben, de az Ószövetségben sem találunk egyetlen átfogó kifejezést a Szent Lélek hatása alatti elragadtatás leírására. Az erről szóló beszámolók közül most csak a legjellemzőbbeket említve azt láthatjuk, hogy a Szent Lé­lek természetfölötti beavatkozásának különböző fokozatai voltak. Hosszabb elemzést érdemelne a prófétálás és az elragadtatás, illetve eksztatikus jelenségek kapcsolatának bemutatása. Ezúttal csupán arra szeretnék rámutatni, hogy az ószövetségi prófétálás gyakori kísérőjelenségeként szerepelt az elragadtatás valamely változata, de ez fordítva is igaz: az elragadtatás (mint a kijelentés vételéhez vezető út) célja - szinte minden esetben - Isten beszédének tolmácsolása, azaz a prófétálás volt.

„De mindezeket ugyanaz a Szellem cselekszi” (l.Kor 12,11) - közös vonásuk a jó gyümölcsök „haszonra ada­tik a Szellemnek kijelentése” (l.Kor 12,7) - szemben a hamis ajándékokkal, hamis prófétálással, amelyek ,,használni sem használnak a népnek.” (Jer 23,32).

Az elragadtatás minden bizonnyal beletartozik a sokszor és sokfélekép­pen megnyilvánuló isteni kijelentések tárházába, ami már az Ószövetségben megadatott.

1. Részegség - de nem bortól

Isten országa öröm - írja Pál apostol a római keresztényeknek. Jeremiás is így vallott Istennek önmagáról: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem (megettem) azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vigasságára. "(Jer 15,16). Jeremiás ismerte azt az örömöt, ami Isten kinyilatkoztatásából fakad. A kijelentés szelleme máskor úgy érintette meg őt, hogy elragadtatott állapota leginkább a részegséghez hasonlított: „...olyan vagyok, mint a ré­szeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az Ő szent igéjéért.” (Jer 23,9). Ezt követően az Úr tolmácsaként több prófétai üzenetet mondott, amelyeket az „azt mondja az Úr” kifejezés ismétlésével tett nyomatékossá.

Kézenfekvő az újszövetségi párhuzam: Pál apostol úgy szólítja fel az efézusi keresztényeket a Szent Lélekkel való betöltekezésre, hogy azt a borivással veti egybe. Buzdításában egy ellentét és két párhuzam bontakozik ki. Párhuzam: az ivás - betöltekezés. (A görög methüszkó = megrészegedni szó a methüó = inni igéből származik, annak továbbképzett alakja.) A Szent Lélek és a bor ellentéte hatásukban mutatkozik meg: „Ne igyátok le magatokat borral, amiben kicsapongás (lázadás, zendülés, meg nem mentettség, meg nem tértség) van, hanem teljesedjetek be Szellemben (Szellemmel).” (Ef 5,18) . Azaz: a Szent Lélekkel való be­töltekezés hasonló az iváshoz, ám az eredmény más lesz. A „szomjazó” hívővel ugyanaz történik, mint az Isten Igéje által „eláztatott” Jeremiással: egy Istennek átadott és Általa megragadott beszéd - zsoltár, himnusz, szellemi óda, de legfőképpen hálaadás hangzik fel ajkán. „Mert nem részegek ezek” - magyarázta Péter is a zsibongó, új nyelveken szóló Jézus-követők visel­kedését az ámuldozó jeruzsálemi tö­megnek.

Zakariás könyvében olvasunk egy napról, amikor az Úr megjelenik Izrael felett, akik „isznak és zajonganak, mint a bortól” (Zak 9,15) - ez a nap nyomorúság, a „harc és háború napja” lesz. Ekkor Isten drámai módon avatkozik majd be népe oldalán a csatába, és ennek következtében az ellenség által kilőtt lövedékeket rendre sikeresen fogják elhárítani. A történet szerint Izrael a legnagyobb szorongatás idején merítkezik be a Szent Lélek folyamába: „És megjelenik felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő. A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittyaköveket, és isznak és zajonganak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék, és mint az oltár szegletei.” (Zak 9,14- 15)

Forrás: Hit Infó III/10.