Érdemes megemlítenünk Sámuel könyvének azt az epizódot, amelyből - közvetve - Sámuel és „köre” szellemi áldásaira figyelhetünk fel, és amely Saul király követeinek rámái látogatásáról szól. A követek azért érkeztek, hogy elfogják Dávidot, azonban - amint meglátták a (Sámuellel az élükön) jövendölő prófétákat - maguk a követek is prófétáim kezdtek. Az eset megismétlődött, míg végül Saul személyesen ,,szállt ki” Rámába — de még oda sem ért, a prófétálás szelleme őt is megragadta. Teljes mértékben elveszítette a tudatos ellenőrzést önmaga és szándékai felett. Ruháit levetve prófétált, egy álló nap és éjszaka egy helyben feküdt Sámuel előtt. (Isten szuverén módon megérintheti azokat is, akik céljaival ellentétes terveket szőnek.) Természetesen ettől az élménytől Saul nem vált prófétává. A Szent Lélek befolyása alá került, ám a régi természete nem változott meg. Jogos volt a „hitetlenkedés”: „Avagy Saul is a próféták közt van?”
6. Szellemi utazás
Az Istentől elhívott próféták számára azonban az elragadtatás maradandó és sorsfordító élményt jelentett. Ezékiel prófétai szolgálatára illik a legtipikusabban az eksztatikus jelző; nála nem volt ritka a szellemi utazás (Ez 8,3), sőt Isten dicsőségének látása sem!
A titkok közé tartozik, hogy testben vagy testen kívül történik-e az elragadtatás, amely során Isten trónját, mennyei székhelyét is megpillanthatják az erre kiválasztottak. Ezékiel Isten trónszekeréről leírt látomását a hagyományos zsidó írásmagyarázat egyértelműen eksztatikus jelenségnek, elragadtatásnak értelmezi (Chagiga 13-15);
"Fölemelve vitt engem a Szellem a föld és az ég között, és bevitt engem Jeruzsálembe isteni látásokban (Ez 8,3). „A Szellem pedig felvett engem, és vitt Káldeába (Babilonba) a foglyokhoz látásban az Isten Szelleme által, és felszállt előlem a látás, amelyet láttam." (Ez 11,24)
7. Elragadtatás fizikai testben
A héber nyelv a leghétköznapibb szavak egyikét használja a fizikai elragadtatás kifejezésére: lágah - megfogta, felvette. Ugyanez a nemes egyszerűség jellemzi azokat a bibliai beszámolókat is, amelyek szinte tőmondatokban tudósítanak a testben történő elragadtatásokról. „És Énókh az Istennel járt-kelt. És mivel Énókh Istennel járt-kelt, nem volt (többé ott), mert Isten felvette (lágah) őt." A Zsidókhoz írt levélből arról is értesülünk, hogy ez megragadás, áthelyezés (metatheszisz) volt - a mennybe! (Zsid 11,5) Amit nem tesznek át más helyre, az a helyén marad. Jézus ugyanezt az egyszerű képet használta: „...az egyik felvétetik, a másik otthagyatik”. (Mt 24,40)
Illés próféta elragadtatása kapcsán a Szentírásban ugyancsak a lágah ige szerepel. A Királyok 2. könyvének 2. fejezetében összesen hatszor olvashatjuk ezt a szót, melynek jelentése: fizikai elragadtatás. Az esemény után az áláh (ejtsd: álá), felmegy ige múlt időben fordul elő a Bibliában, egyszerű tényközlésként: „És felment Illés a szélvészben az égbe” (2Kir 2,11).
Énokról - eltűnése után - az Újszövetségben olvasunk ismét A Zsidókhoz írt levél idézett versén kívül Júdás levele azt is megemlíti, hogy próféta volt. Énok a feltámadásnak (a mai szentek szemszögéből is) jövő idejű, még előttünk álló szakaszáról prófétált. Üzenetében az Úr eljöveteléről szólt, aki az egyház elragadott - átvitt, áthelyezett - szentjeivel együtt jelenik meg majd dicsőségben.
Énok a hetedik volt Ádámtól fogva - és így bizonyos módon a Messiásban teljességre jutott, utolsó időkben élő megváltott hívő generáció szimbóluma is. Ő rólunk így prófétáit: „íme eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével!" (Júd 14).
Elragadtatás tekintetében Énok az egyik koronatanú!
Forrás: Hit Infó III/10.
