Nabukodonozor arany szobra (3,1-7)
Nabukodonozor király csináltata egy arany [álló]képet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában.
És Nabukodonozor király egybegyûjteté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevõket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jõjjenek az [álló]képnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala.
Akkor egybegyûlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevõk és a tartományok minden igazgatója az [álló]kép felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállának az [álló]kép elõtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott. (3,1-3)
Nabukodonozor király uralkodásának tizennyolcadik esztendejében, húsz évvel azután, hogy Dánielt fogságba vitték, a király felállíttatott egy harminc méter magas arany szobrot, hogy mindenki azt imádja. Szerintem ez ugyanaz a szobor lehetett, melyet Nabukodonozor álmában látott.
Meglehet, Dániel magyarázata, miszerint a szobor arany feje magát Nabukonodozort jelképezte, olyan önteltséggel töltötte el a királyt, hogy elhatározta, felállíttatja a szobrot, hogy az világgá kürtölje az ő dicsőségét és hatalmát.
Ezt a feltevést támasztja alá az a tény, hogy ennek a szobornak nem adtak nevet. Ha ez Merodák isten bálványszobra lett volna, nyilván róla is nevezték volna el. Azt gondolom tehát, hogy éppen arról a névtelen szoborról van szó, melyet Nabukodonozor álmában látott.
Meglehet, Dániel magyarázata, miszerint a szobor arany feje magát Nabukonodozort jelképezte, olyan önteltséggel töltötte el a királyt, hogy elhatározta, felállíttatja a szobrot, hogy az világgá kürtölje az ő dicsőségét és hatalmát.
Ezt a feltevést támasztja alá az a tény, hogy ennek a szobornak nem adtak nevet. Ha ez Merodák isten bálványszobra lett volna, nyilván róla is nevezték volna el. Azt gondolom tehát, hogy éppen arról a névtelen szoborról van szó, melyet Nabukodonozor álmában látott.
Nabukodonozor összegyűjtötte a birodalom minden vezetőjét a szobor felavatására. A ceremónián keresztül saját dicsőségét szerette volna csillogtatni, valamint birodalma politikai egységét kívánta megszilárdítani.
4 És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!
Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.
Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égõ, tüzes kemenczébe.
Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, [és] imádák az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott. (4-7.)
Ma nyilván abszurdnak tűnik, hogy egy király megparancsolja népének, hogy egy szobrot imádjon. De Nabukodonozor a Babiloni birodalom kizárólagos uralkodója volt, és abszolút hatalommal rendelkezett. Ki merészelte volna áthágni parancsát? Sem a király, sem alattvalói nem is gondoltak arra, hogy bárki megpróbálna szembeszegülni, tekintettel a kilátásba helyezett büntetésre: az ellenszegülőket az izzó kemencébe vetik. Nem csoda tehát, hogy az összes hivatalnok felsorakozott az imádásra! Mégis, nem mindenki hajolt meg a szobor előtt.
4 És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!
Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.
Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égõ, tüzes kemenczébe.
Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, [és] imádák az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott. (4-7.)
Ma nyilván abszurdnak tűnik, hogy egy király megparancsolja népének, hogy egy szobrot imádjon. De Nabukodonozor a Babiloni birodalom kizárólagos uralkodója volt, és abszolút hatalommal rendelkezett. Ki merészelte volna áthágni parancsát? Sem a király, sem alattvalói nem is gondoltak arra, hogy bárki megpróbálna szembeszegülni, tekintettel a kilátásba helyezett büntetésre: az ellenszegülőket az izzó kemencébe vetik. Nem csoda tehát, hogy az összes hivatalnok felsorakozott az imádásra! Mégis, nem mindenki hajolt meg a szobor előtt.
