Az elragadtatás különleges változata, amikor az Úr mély álmot bocsát valakire: ebben az állapotban juttatja nagyobb kijelentés birtokába az emberi szellemet. Két olyan jellegzetes esetet szeretnék kiemelni, amelyben a mély álom jelentése egyértelműen elragadtatás.
Az 1Mózes 2,21-ben a következőket olvassuk: „Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és az elaludt.” Továbbá: „...mély álom lepte meg Ábrámot (szó szerint kábultság zuhant Ábrámra), és íme rémülés és nagy setétség szállt rá.” (1Móz 15,12)
A mély álom (héberül tardémáh - ejtsd: tardéma) olyan állapotra utal, amely az ember egész lényén uralmat vesz. Nem egyszerűen mély alvást vagy lelkünk természetes funkcióját: az alvás közben filmszerűen lepergő álomképek látását jelenti, hanem egy dermedt, kábult, érzéketlen állapotot Az 1Sámuel 26,12-ben, ahol a tardémáh nem elragadtatást, hanem csupán kábult alvást jelöl, a kifejezést a következő kommentár kíséri: „senki sem volt, aki látta volna, sem aki észrevette volna, sem aki felserkent volna” Saul kíséretéből, amikor Dávid éjszaka az őt üldöző király táborában járt. A héber rádam ige, amelyből a tardémáh főnév ered: bódult állapotot, kábult alvást jelent. A héberrel rokon arab nyelvben szintén létezik ez az igegyök (rdm), és képszerűen segít megérteni a mély álom lényegét, jelentése ugyanis eldugaszol, eltömít. A tardémáh olyan állapot, amelyben a külvilág jelzései nem jutnak el a mélyen alvó ember tudatáig, mert értelme, érzékei el vannak szigetelve a külső benyomásoktól. Az érzékszervek leginkább eltömődött csatornához hasonlítanak.
A mély álom az említett két igehelyen azért különleges jelentőségű, mert Isten természetfölötti beavatkozása és kijelentése kísérte - mind Ádám, mind pedig Ábrám esetében. Az emberiség történetének első prófétálása - Ádám olyasvalamit tolmácsolt, amit csak Isten kijelentéséből tudhatott - éppen az első eksztatikus állapottal, az ember mély álmával függött össze: „És mondta az ember. Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből (férfiból) vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját, s ragaszkodik feleségéhez: és lesznek kelten egy testté.” (1Móz 2,23-24) Ádám prófétálása által egy addig elrejtett titok jött napvilágra: „Felette nagy titok ez; de én a Krisztusról és az egyházról szólok” (Ef 5,32) Ádám elragadtatásában nem kisebb jelentőségű ismeret birtokosa lett, mint hogy a házasság (a „legmagasabb” szinten) Isten Fiának, és az ő népének harmonikus szeretetkapcsolatát példázza.
Ábrám mély álmában szintén az Úr népével kapcsolatos célokba kapott bepillantást. Amikor Isten kijelentette számára Izrael jövőjét, nem csak az egyiptomi fogságot és az onnan való szabadulást hirdette meg. hanem egyszersmind megesküdött: Ábrám — a későbbi Ábrahám - magjának, s az ő utódainak adja a szövetségkötés helyét, Kánaán országát, az „Egyiptom folyóvizétől fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig ”
Hogy a mély álom e két igehelyen több volt alvásnál, azt az Ószövetség ókori görög fordítói is felismerték, és a tardémáh kifejezést (teljes joggal) az eksztaszisz, elragadtatás szóval fordították.
Forrás: Hit Infó III/10.
