Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, akit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kivánt mást, mint amit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok őrzője mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei előtt, aki őt látá. És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az ő királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében. És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte, és tette a királyi koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett. Eszter 2:15-17
Tudod, hogy a Biblia azt mondja, hogy az Úr az egyik embert megalázza, míg a másikat felmagasztalja? (1 Sámuel 2:7). Ebben a történetben Isten Esztert kiemelte az ismeretlenségből és az ország királynőjévé tette. Mindenki előtt kedvessé tette, még a király előtt is, mert kedves volt az Úr előtt.
Ha a történetet tovább olvassuk, látjuk, hogy Eszter hogyan merített ebből a kegyelemből, annak érdekében, hogy megmentse magát és népét, a zsidókat attól, hogy a gonosz Hámán elpusztítsa őket. Nem félt bemenni a királyhoz és közbenjárni saját maga és népe érdekében pedig ez a cselekedet akár az életébe is kerülhetett volna. Nem félt, mert tudta, Isten kegyelme vele van.
Ha olyan helyzetben találod magad, hogy üldöznek, zaklatnak, hátrányosan megkülönböztetnek (diszkriminálnak), ha valaki jogtalanul el akarja venni azt, ami a tiéd – ne emberi erővel próbáld megtorolni a rajtad esett sérelmet. Inkább bízd magad Isten természetfeletti jóakaratára. Emberi szemmel bármilyen reménytelennek tűnik is a helyzet, ne feledd, Isten felemelhet, de meg is alázhat.
Minden nap, amikor munkába igyekszel, mondd el magadban: „Hiszem, hogy ma kedvességet és jóakaratot találok ezen a helyen. Hiszem, hogy Isten fénye ragyog be, kedvességet nyerek Isten és az emberek előtt”
Ne úgy éld le az életed, hogy folyton attól rettegj, hogy téged senki sem szeret. Ne ragadj bele az elutasítottságtól való félelembe. Inkább higgy abban, hogy Isten behozza az életedbe azokat az embereket, akik szeretnek, veled akarnak lenni, akik kedvesnek találnak.
Körülbelül húsz évvel ezelőtt, amikor megkezdtem a szolgálatomat, rettenetesen féltem. Féltem az elutasítottságtól. Akkor még nem volt mindennapos dolog, hogy egy nő prédikáljon, ma már sokkal elfogadottabbak a női presbiterek.
Tudom, hogy voltak olyanok, főleg az újak között, akik fenntartással fogadtak. Tudom, hogy minden szavamat mérlegelték, elemezték, Ezért úgy beszéltem és úgy viselkedtem, ahogy véleményem szerint elvárták tőlem. Nagyon alaposan végiggondoltam minden egyes kiejtett szót, mert azt akartam, hogy mindenki elfogadjon és szeressen.
De ez így nem természetes. És persze nem is működik a dolog. Nemcsak kemény munka jóakaratot elérni a munkáddal, hanem teljesen értelmetlen is. Általában minél jobban igyekszel azon, hogy kivívd a másik ember elismerését, annál több hibát követsz el, annál kevesebb ember fog kedvelni.
Az volt a baj az én esetemben, hogy emberi jóakaratot akartam szerezni. Csak ennyit tudtam tenni. Körülbelül tíz évvel ezelőttig fogalmam sem volt a természetfeletti jóindulatról. Nem tudtam, hogy ez a jóindulat a kegyelem része. Igazából az angol nyelvű Újszövetség a görög charis szót kegyelemként és a jóindulatként is fordítja. Tehát Isten kegyelme nem más, mint Isten jóindulata. És Isten jóindulata Isten kegyelme is – ennek köszönhetően történnek meg hitünk csatornáján keresztül azok a dolgok az életünkben, amelyeknek meg kell történniük. Isten ereje nyilvánul meg a hitünkön keresztül, hogy megcselekedhessük azt, amire emberi erőnkből nem lennénk képesek.
Fordította: Berényi Irén
