2015. október 21., szerda

Philip Yancey és Tim Stafford - Megsebzett gyógyító

Ésaiás 53,3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője.

Az újszövetségi írók legalább tíz helyen azonosítják Jézust a szenvedő szolgával. Az egyik ilyen eset, amikor Fülöp helyreigazítja az etióp kincstárnokot, aki tudni szeretné, hogy vajon a szolga kifejezés valamelyik régi prófétára utal-e (Apostolok cselekedetei 8,26–35).

Ézsaiás 49–55. fejezete eleven képekkel ábrázolja a szolga szenvedéseit, amelyek mind Jézus kereszthalálában teljesednek be. Ez a fejezet valóban olyan, mint egy szemtanú beszámolója Jézus utolsó földi napjairól, jóllehet, évszázadokkal Krisztus halála előtt íródott. Döbbenetes a fizikai leírás is – a Biblia sehol másutt nem beszél Jézus külsejéről. „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna… eltakartuk arcunkat előle.”
Amint ez a fejezet megjövendöli, Jézus nem nyitotta ki a száját, hogy válaszoljon vádlóinak a tárgyalás alatt. Nem hagyott hátra utódokat sem. Élete zsengéjében vágattatott ki, és egy nagylelkű barátja jóvoltából a gazdagok között kapott sírhelyet. Ez azonban nem a vég volt. Három nap múlva újra meglátta az élet világosságát.

Miért kellett a szolgának meghalnia?

Ézsaiás szerint a szolga halálának különleges célja volt: „az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” A mi fájdalmainkat vette magára. Sebei, amelyek a vereség látszatát keltik, hatalmas győzelmet szereztek. Halála a győzelmes jövő garanciája, amikor a földön minden, ami elromlott, helyreáll. Ézsaiás 53. fejezete az újszövetségi teológia alapja. A fejezet 5. verse azt állítja, hogy a szolga sebei által gyógyulunk meg. Péter apostol a következőképpen magyarázza ezt: amikor Jézus meghalt a kereszten, az ő szenvedése és halála kigyógyított bennünket bűneinkből, és képessé tett minket arra, hogy az igazságnak éljünk (1Péter 2,24).

Meggyőző bizonyíték

Mindezeken túl a részletes próféciák, amelyeket évszázadokkal Jézus születése előtt lejegyeztek, meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy Isten a próféták által kinyilatkoztatta tervét. Ő nem szegte meg a zsidó néppel kötött szövetséget. A zsidó gyökerekből – Dávid király magvából – új király születik, akihez fogható nem volt és nem is lesz, hogy helyreállítsa az egész földet.