Dave Hunt - És mi a helyzet Máriával? 7.

Mariológia, Mária-imádás

Egyes konzervatív katolikusok II. János Pál pápát egyháza árulójának tekintik vallási ökumenizmusa miatt, mégis osztják Mária iránti elkötelezettségét és odaszánását. A pápa ökumenizmusról szóló, Péter, szeretsz-e engem? című írásának bevezetőjében a művet „a legszentebb szűz Mária szeplőtelen szívének” dedikálta.

Ahhoz, hogy Mária szíve szeplőtelen legyen, magának Máriának is szeplőtelennek kell lennie. A Bibliában azonban az áll, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3,23). Mária maga is megtartó Istenében örvendezik (Lukács 1,47), megtartóra pedig csak a bűnösöknek van szükségük. Jézus Krisztus megmondta, hogy „senki sem jó, csak egy, az Isten” (Máté 19,17; Márk 10,18), és ez alól Mária sem kivétel.
Ha valaki annak a feltételezésnek adna hangot, hogy Mária a katolicizmus fő istensége, biztos, hogy hevesen tiltakozna szinte mindenkatolikus. Viszont a gyakorlatban ez valósul meg. Azt mondják: amikor Mária parancsol, még Isten is engedelmeskedik. A Mária-imádást bizonyítja az a sok ezer Máriához intézett ima is, ami őt isteni tulajdonságokkal ruházza fel. Egy népszerű értekezésben, melynek címe„A rózsafüzér, a menny kulcsa”, a következő szerepel:

"A rózsafüzér az üdvösség eszköze, mert Mária egyetlen igaz gyermeke sem veszhet el; és aki mindennap elimádkozza a rózsafüzért, az valóban Mária igaz gyermeke... Mária a mi mindenható pártfogónk, és ő az, aki megszerzi isteni Fia szívéből azt, amire gyermekeinek szüksége van... Mindenki számára megadatik az üdvösség, ha a szeplőtelen Máriához fordul."

Az, hogy Jézus Krisztus meghalt bűneinkért, és ingyen kegyelméből örök életet kínál, semmit sem ér Mária nélkül. Jóllehet a Bibliában erre soha nincs utalás, Pál apostol sem prédikált erről soha, mégis a katolikusok számára Mária lett az üdvösség és a kegyelem csatornájává. Jézus Krisztus és az Atya is fontos szerepet játszik, de Mária az, aki mindent irányít, és ő osztja szét Isten ajándékait azoknak, akik odaszánt életükkel kiérdemelték, hogy „gyermekei” lehessenek.
Ezt az istenkáromlással egyenértékű dogmát tanítják anélkül, hogy bármilyen bibliai alap állna mögötte. A Biblia arról sem beszél, hogy valaki „Mária gyermekévé” lehet, arról viszont igen, hogy „mindnyájan Isten fiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hit által” (Galata 3,26). A katolicizmusban valaki „Mária gyermeke” lesz, és azt az ígéretet kapja, hogy „Mária egyetlen igaz gyermeke sem kárhozik el”. A hamis Mária ismét bitorolja Jézus Krisztus trónját!

A katolicizmus elismeri, hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között (lTimóteus 2,5), viszont állítja, hogy Mária a közbenjáró az emberiség és Jézus Krisztus között, vagyis „ő a legrövidebb út Jézushoz”. „Jézusnál van minden kegyelem, és Mária az, akin keresztül ez eljött a hívekhez... Jézus úgy kívánja, hogy saját anyja legyen a mi közvetlen pártfogónk..., akire rábízzuk szükségeinket, ő pedig elmondja ezeket Jézusnak...” így aztán a Jézus Krisztus nevében az Atyához intézett ima Mária közbenjárására szorul. Sőt „minden kegyelem” Mária „hatékony közbenjárása” által jön a hívőre:

"Ó, végtelen jóságú és irgalmú Isten, töltsd be szívünket a legszentebb anya iránt érzett bizalommal, akit mi segítségül hívunk, mint Mária szeplőtelen szívét, Te, szeplőtelen szív, hatékony közbenjárásod által add meg nekünk mindazt a kegyelmet, amire szükségünk van. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen."

A Biblia azt tanítja, hogy Jézus Krisztus által van menetelünk az Atyához (Efézus 2,18). Arról soha nem beszél, hogy Jézus Krisztushoz viszont Márián keresztül lenne menetelünk, és arról még kevésbé, hogy Máriához kellene könyörögni, vagy hogy ő ad választ az imákra saját belátása és saját hatalma alapján. Ennek ellenére a katolicizmus azt tanítja, hogy Mária az egyedüli közbenjáró Jézus Krisztushoz, és hogy közbenjár azokért, illetve védelmezi azokat, akik segítségül hívják.

Egy fegyenc, aki katolikus hitre tért, elmondta Keating Ez a kőszikla (This Rock) című magazinjában, hogy hogyan változott meg a saját élete, és hogy mit végzett „a Szentlélek” annak a többi fegyencnek az életében, akik ugyancsak „áttértek”. Jézus Krisztust nem sokat említette (kivéve talán azt, hogy néha keresztet vet), viszont annál többet beszélt az egyházról, a „katolikus közösségről” és természetesen Máriáról. Az írás egyébként külön hangsúlyozza az elítéltek felé való lelki szolgálat „szellemi gyümölcseit”, és bemutatja, ahogy az áttért fegyencek részt vesznek azon a lelkigyakorlaton, melynek célja - nem Jézus Krisztusnak vagy az Atyának, hanem - „Mária szeplőtelen szívének való teljes odaszánás”:

"Tudtam, hogy a Szűzanya hívta őket [az elítélteket] a szívéhez... Biztos voltam benne, hogy el lehet úgy rendezni a dolgokat, hogy a csoportból mindenki jelen legyen, amikor Oscar H. Lipscomb érsek jön majd. Az egyetlen megfelelő időpont reggel fél hét volt, amikor az udvaron összegyűltünk. A felkészítés 33 napig tartott. Gyilkosok, nemi erőszakot elkövetők, rablók, kábítószer-kereskedők, gyújtogatok vették a fáradtságot, hogy rendszeresen összegyűljenek az Istenanya kedvéért. Nem törődtek a hideggel, a széllel, az esővel, és így készültek fel arra, hogy szívüket és lelküket teljesen odaszánják a Szűzanyának.

Elérkezett a nagy nap. Közvetlenül a mise végén elhangzó apostoli áldás előtt Lipscomb érsek engedélyt adott a nyilvános beiktatásra. Elhaladtunk a Miasszonyunk szobra előtt, és mindenki meghajolt előtte. Ezután felsorakoztunk az oltár előtt, majd letérdeltünk. Mivel én vezettem a beiktatási imát, nem láttam pontosan, mi történik körülöttem. Később elmondták, hogy az érsek és az őt kísérő papok egész végig nagyon meghatottak voltak. Előttük térdelt 13 súlyos bűnöző, akik mindannyian megtértek lettek, és így Szent Anyjuk lábainál ártatlan kis gyermekekké változtak."