Mária mint „Isten anyja”
Az egyik legtekintélyesebb „szűz Máriáról” szóló könyv Liguori Szent Alfonz: Mária dicsősége címet viseli, és valójában gyűjteménye mindannak, amit a római katolikus egyház „szentjei” az évszázadok során Máriáról mondtak. Meghökkentő fejezetcímekkel találkozhatunk, amelyek Mária különböző tulajdonságaira, képességeire, címeire és feladataira utalnak. A legtöbb közülük senki mást nem illethetne, csak Jézus Krisztust. A következőket tulajdonítja a könyv Máriának: „Mária, a mi életünk”; „Mária, a mi reménységünk”; „Mária, a mi segítőnk”; „Mária, a mi pártfogónk”; „Mária, a mi oltalmazónk”; „Mária, a mi üdvösségünk”. Az alábbiakban néhány idézetet olvashatunk a könyvből, amelyek Máriának az üdvösségben betöltött szerepéről szólnak:
"A bűnösök csak Márián keresztül nyerhetnek bocsánatot..., aki nem fordul segítségért Máriához, elesik és elveszik. Mária... a mennyek kapuja, ugyanis senki sem léphet be abba a szent országba nála nélkül. Csak általa léphet bárki is az üdvösség útjára...; minden ember üdvössége attól függ, hogy Mária kedveli-e és védelmezi-e. Akit Mária oltalmaz, megtartatik, és akit nem, az elkárhozik... A mi üdvösségünk a te kezedben van, Mária... Isten nem fog minket megtartani a te közbenjárásod nélkül...; minden kegyelemben csak általad részesülhetünk, ó, Istennek anyja..."
„Istennek anyja”? Igen, Jézus Krisztus valóban Isten, Mária valóban az anyja, de nem úgy anyja, mint Istennek. Jézus Krisztus már Isten volt azelőtt, hogy Mária megszületett volna. Mária annak az emberi testnek az anyja, amit Istennek Fia magára vett, amikor emberré lett. Semmiképpen sem lehet tehát azt mondani, hogy Mária Istennek anyja. Az Ige egyébként nagyon jól rávilágít Mária szerepére:
Azért a világba bejövetelekor így szól: ... testet alkottál nekem. (Zsidókhoz írt levél 10,5)
Máriát a római katolikus tradíció minden bibliai alapot mellőzve felmagasztalja, és ez nyilvánvaló a hozzá intézett imákból is. A fejezet elején található idézetek csak ízelítők abból a szó szerint több ezer imából, amelyek világosan rámutatnak arra, hogy ez a hamis Mária a római katolicizmus lényege és éltető ereje. A kritikára e tekintetben nagyon is érzékeny katolikus hitvédők azonban tagadják, hogy a katolikus hívek Máriához imádkoznának. Peter Kreeft például megtévesztő módon a következőket írja: „a katolikusok [nem imádkoznak szentekhez, hanem] csak arra kérik a szenteket, hogy imádkozzanak értük, úgy, ahogyan mi is megkérünk valakit az élők közül, hogy imádkozzon értünk”.
Ennek persze az ellenkezője valósul meg, hiszen a katolicizmus legnépszerűbb imái többnyire szentekhez, különösen Máriához szólnak, és nem az Atyához vagy Jézus Krisztushoz. Sőt, ezekben a Máriához szóló imákban olyan dolgok megtételére kérik, hogy ehhez nélkülözhetetlenül szükséges, hogy ő maga is Isten legyen, bizonyos esetekben maga Jézus Krisztus. 1993 augusztusában Denverben egy vasárnapi misét azzal zárt be II. János Pál pápa, hogy a fiatalságot és az egész világot Mária védelmére és vezetésére bízta:
"Mária, kérünk, hogy helyezd rá a te védelmedet az elkövetkező napok előkészületeire, a fiatalok világnapjára. Mária, kegyelemmel teljes, ezt a nagy ünnepet a te gondjaidra bízzuk. Mária, aki felvitettél a mennybe, a te gondjaidra bízzuk a világ fiataljait... és az egész világot!"
A katolikusok valóban csak megkérik Máriát, hogy imádkozzon értük?! Ha valaki imát kér egy barátjától, nem így kéri: „könyörgök a te védelmedért”, sem úgy, hogy „rád bízom az egész világot”. Az ilyen kérések nagyon is tipikusak a Máriához intézett katolikus könyörgésekben, valamint az, hogy ezek mind mindenhatónak tüntetik fel, és azt állítják, hogy gondját viseli mindazoknak, akik benne bíznak.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
