2015. október 26., hétfő

Philip Yancey és Tim Stafford - Végre békességben Istennel

Ésaiás 55,12 „Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.”

Ez a fejezet olyan fennkölt szavakkal írja le a jövőt, hogy még a Jelenések könyve sem múlja felül nyelvezetében, egyszerűen csak idézi Ézsaiás szavait. Minden, amire vágyunk ezen a földön - békére, romlatlan bolygóra, arra, hogy vége legyen a szenvedéseknek -, egy napon valóra válik.

Bár Ézsaiás szavai zűrzavaros időkben hangzanak el, amikor a zsidó nép idegen hatalmaknak kiszolgáltatottan él, írásaiban nyomát sem találjuk a siránkozó hangvételnek, amely újra és újra felbukkan a próféták igehirdetésében. Ézsaiás reményteljes látomást kap a jövőről, amikor sem megszálló hadseregek, sem más viszontagságok nem akadályozzák többé Isten tervének beteljesedését. Ézsaiás könyve szilárdan állítja, hogy Isten nem szakított végleg Izrael népével. Megjövendöli, hogy lesz egy nap, amikor a lerombolt szent város újjáépül, és soha nem látott dicsőségben fog tündökölni. Az itt leírt ígéret azonban messze túlmegy mindazon, ami Jeruzsálemben valaha is megvalósult. Olyan jövőt vázol fel, amelyben nincs többé bűn és szomorúság, és amelyben örök békességben élünk majd Istennel.

Hosszú várakozás

Talán nem értjük azt a folyamatot, amelyen a világnak keresztül kell mennie, míg eléri ezt a jövőt: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” Ez a fejezet azonban világossá teszi, hogy Istennek a népével kötött szövetsége örökké tart. Semmi sem törli el azt. Az évtizedek és évszázadok során nagybirodalmak emelkednek és tűnnek el (Babilon, Perzsia, Egyiptom, Görögország, Szíria, Róma), miközben hadseregeik egymást űzik Izrael mezőin. Minden új birodalom könnyűszerrel leigázza a zsidó népet. Néha az egész nemzet a teljes megsemmisülés szélén áll. Négy évszázad választja el egymástól az Ószövetség utolsó prófétai szavait Máté evangéliumától, amit gyakran a „némaság négyszáz évének” neveznek. Valóban törődik velünk Isten? Az emberek kétségbeesetten várják a Messiást. Nincs más reménységük.