2015. október 28., szerda

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - A kegyelem ereje 20.

Ha hajlamos vagy arra, hogy mindent te magad próbálsz megoldani az életedben, rá kell jönnöd, hogy ez egy rossz szokásod, abba kell hagynod. Valószínűleg a te elméd hasonlóan működik, mint az enyém. Amint bármilyen probléma vagy helyzet adódik, már ugrok is, és a megoldáson töröm az agyam. Ha így van, szoktasd le az elmédet erről.

Mint már mondtam, ha frusztrált vagy és elveszettnek érzed magad, ez annak a jele, hogy túlzásba estél, a cselekedetektől függsz, nem a kegyelemtől.

Az összezavarodottság nem Istentől van. A Biblia szerint Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene (1 Korintus 14:33). Amint frusztráltnak és összezavarodottnak érzed magad, kezded elveszteni a belső békédet, mondd magadnak: „Hűha, túl messzire mentem”. Rá kell jönnöd, hogy nem kegyelem alatt vagy, a cselekedetek vezérelnek. Ne próbálkozz, ne erőlködj, bízd magad teljesen az Úrra, tedd le az adott helyzetet az Ő kezébe.

Amint az érvelés helyett Isten kegyelme felé fordulsz, megnyitod a hit csatornáját, amelyen keresztül feltárja neked, mit kell tudnod ahhoz, hogy az adott helyzetet vagy problémát kezeld. Lépj be Isten nyugalmába és elkezded meghallani válaszait.

Ne feledd: az aggodalmaskodás és okoskodás még több frusztrációt és zavart szül. Nem kell aggódni és magyarázatokat keresni, csak maradj csendben és hallgass. Addig nem fogsz előbbre lépni Isten üzenetének meghallásában, amíg nem tudod helyén kezelni a túlzásba vitt racionalitást.
Mit is mond Pál apostol a Róma 11:6-ban? Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből, mert a cselekedet és a kegyelem kizárja egymást.

Korábban már tanulmányoztuk Zakariás könyvének 4. fejezetét, amelyben a zsidók templomot akartak építeni az Úrnak. A szamaritánusok megkérték őket, hogy segíthessenek a templomot építeni Jehovának, de a válaszuk az volt: „Nem, nektek semmi közötök ehhez”. Nekünk is így kell a cselekedetekhez viszonyulnunk: a cselekedeteknek nincs helye a kegyelemben. Azt kell mondanod: „Cselekedetek, nincs helyetek az életemben. Kegyelem által élek”.

A zsidókat megzavarták és frusztrálták az előttük tornyosuló emberi akadályok. De az Úr megmutatta nekik, hogyan takaríthatják el az útból a hegyet. A következőket mondta nekik: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel” (Zakariás 4:6). Majd később azt mondja: „Áldás, áldás a hegyre” (Zakariás 4:7)

Sem te, sem én nem esünk neki egy kalapáccsal a hegynek, hogy eltakarítsuk, hanem így kiáltunk: „Kegyelem, kegyelem”

Ahol a cselekedet elbukik, ott a kegyelem győzedelmeskedik.

Fordította: Berényi Irén