Jób 38,2 „Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?”
Alig néhány nap leforgása alatt Jób több tragédiát él át, mint a legtöbb ember egy egész életen át. Még arra sincs lehetősége, hogy méltósággal viselje szenvedéseit, hiszen felesége gúnyos szavait és barátai kioktatását is végig kell hallgatnia. A fájdalom kérdésével kapcsolatban szinte minden lehetséges érv megjelenik valahol Jób könyvében, ám úgy tűnik, hogy az érvek nem sokat segítenek a szenvedő Jóbon. Úgy tűnik, jobban szenved kapcsolati válsága miatt, mint intellektuális kételyei miatt. Jób azonban mindvégig következetesen ellenáll a gondolatnak, hogy hátat fordítson Istennek. Egyetlen kérése van csupán: magát Istent szeretné hallani személyesen. Közvetlenül tőle szeretné hallani a magyarázatot. Jób végre megkapja, amire vágyik. Isten válaszol neki, méghozzá olyan beszédben, amelyet gyakorta idéznek fenséges szépsége miatt. Némi iróniával Isten éppen akkor szólítja meg Jóbot, amikor Elihu éppen azt fejtegeti, hogy miért nem számíthat Jób Isten közvetlen válaszára.
Isten beszél, Jób hallgat
Jób kérdések hosszú sorát gyűjtötte össze magában, de most Isten az, aki kérdez, nem Jób. „Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!” - kezdi Isten a beszédét. Frederick Buechner, a neves amerikai teológus a következőképpen foglalja össze mindazt, ami ezután következik Jób könyvében: „Isten nem magyarázkodik, hanem kitör. Azt kérdezi Jóbtól, hogy kinek gondolja magát. Elmagyarázni azokat a dolgokat, amelyekre Jób magyarázatot vár, olyan, mintha Einstein relativitáselméletét akarná valaki elmagyarázni egy tengeri kagylónak.” Istennek nincs arra szüksége, hogy Jób vagy bárki más tanácsot adjon neki, hogyan működtesse a világot. Isten egyetlen mozdulattal félresöpri a szenvedés kérdéséről folytatott, harmincöt fejezeten át húzódó vitát, és belekezd egy költeménybe, amely a teremtett világ csodáiról szól. Egyesével rámutat a teremtés remekműveire, amelyek büszkeséggel töltik el. Mintha azt kérdezné Jóbtól: „Szeretnéd egy időre átvenni a világegyetem irányítását? Tessék, próbálj megtervezni egy struccot vagy egy hegyi kecskét, vagy akár csak egy hópelyhet.”
Nem várt üzenet
Isten válaszában különös módon elő sem kerül a szenvedés témája. Jób mégis elégedettnek tűnik a válasszal, és alázattal hajt fejet Isten szavai előtt: „Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám” (42,3). Isten szavai a Jóbhoz hasonló porszemnyi ember és a teremtés Istene között feszülő hatalmas különbségre mutatnak rá. Isten végigmutat a természeti jelenségek – a naprendszer, a csillagvilág, a viharok, vadállatok – hosszú során, amelyeket Jób fel sem foghat. Mondanivalójának lényege világos: Ha arra is képtelen vagy, hogy a látható világot felfogd, amelyben élsz, hogy merészelsz arra gondolni, hogy megértheted azt a világot, amelyet nem is látsz?
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
